Nagy az arca, van mire – Peugeot 2008

Plázacica. Közel egy éve voltam a hazai bemutatóján, a frissített Peugeot 2008 a főváros kellős közepén mutatkozott be, mondhatni tökéletes környezetében. A városi crossover, ó, bocsánat, SUV, mert ezt is úgy kell hívnunk, bár itt nincs semmi űberultrahiperkompaktozás, mint az Ignis esetében. A Peugeot határozottan állítja, hogy a 2008 SUV, persze összkerékhajtást ne is keressünk, igazából a márka nagyobb méretű autóinál sincs. Akkor hogy lehet jó szabadidő-autó? Képes-e elhagyni egyáltalán az aszfaltot a 2008? Képes, persze határozottan csak addig, ameddig nem szükséges a 4x4. Meglepően ügyesen mozog könnyebb terepen, sőt, ott jobban érzi magát, mint aszfalton.
Könnyű update. A 2008-as már nem mai autó, rossz viccel élve nem is 2008-as, hanem 2013-ban jelent meg először, a hároméves modellciklus lejártával frissült is, épp csak egy kicsit. Ábrázata azonban határozottabb, nem annyira puhány, mint előtte, meredekebb, nagyobb a hűtőrács, a motorháztető is másként domborodik, sötétített, agresszív fényszórókat kap előre-hátra. A legtöbb elem persze csak a csúcs Allure kivitelhez elérhető, ahogy a híressé vált púpjának oldalain fekvő krómtáblák. Sokaknak nem tetszett, akik egyszerű 2008-ast akartak, így ez a két alsó felszereltségi szinten nem érhető el, ahogy a műszerfal kék megvilágítású kerete és a tető belső hangulatvilágítása sem. Tesztautónk persze minden jóval ellátott, pedig alacsonyabb szinten sem rossz a 2008.

208 alapokon rengeteg hely. Tágas, rettentően, már kisautós mércével nézve. Ugyanis a 208 alapjaira épül, így a tervezők kezei igencsak meg voltak kötve, de elég jól kihasználták. Rengeteg a hely, pontosabban tényleg sok, de még többnek adják elő a hatalmas üvegfelületekkel. Fölfelé terjeszkedik, az övvonal egészen alacsonyan van, könyökölni is kényelmes az ablakpárkányon, bár egy csöppet távol van. Hatalmas a szélvédő, esetünkben a komplett tető is üvegből volt, a műszerfal alacsonyan van, az apró kormány az ölünkben, hangulatból ötös a 2008. Remek oldaltartású félig bőr, félig szövetüléseket kaptunk, amiknek a háttámlája talán kicsit alacsony, de minden irányban elég jól tart. Hátul is van hely. Mondhatjuk, hogy bőven, és még így is akad 350 liternyi csomagtartó.
Anyagilag is rendben. Nehezen lehet belekötni az utastérbe, bármi, ami kéz alá esik, az elég jó anyagból készült, még a műszerfal mintázott betéte is puha, a fura, kényelmetlenül behúzható kézifékkar is bőrözött. Még mindig csodálom a fém váltógombot, sokan koppinthatnák a megoldást. Igaz, hogy reggel hideg, de sokkal jobb megfogni, mint valami rideg műanyagot. Az üléspozíciónak az idősebbek fognak örülni, lehet jó magasra állítani, nekem közel voltak a pedálok, de szerencsére a kormányt széles tartományban lehet állítani, így megtaláltam a helyem, egészen hátratolt üléssel.
Hangban nagy. A fedélzeti monitoron már egy frissebb rendszer fut, egész jól használható, matt a kijelző, így nem csillan vissza rajta feltűnően a fény. Valamiért nem szerette a telefonomat a rendszer, csak tölteni szerettem volna, mégis folyton kiírta, hogy nem csatlakoztatható a telefon, de leikszelni már nem engedte az üzenetet, pedig tudomásul vettem, de úgy nem tudtam használni a kijelzőt. A feláras JBL hifi hangzása rendben van, persze hallottunk már jobbat is, mégis több gyártó feláras rendszere ilyen normális mély hangokra sem képes, csak a jobb első ajtókárpitban zörgött valami végig. A kis kormány csak alul lapított, ennek az újabb verziója a 3008-ban felül is lapos, amitől sokkal jobban látni a műszereket, elfért volna, persze ezt is olyan vezetni, mint egy játékot.
Magasan játszik. Az 1,6-os dízelmotor immár 120 lóerős verziójával a legerősebb a kínálatában, nem kérdés, hogy jól mozgatja az 1200 kilós kis karosszériát. 300 Nm nyomatéka papíron 1750-es fordulaton érkezik, ám addig ritkán van kedvünk kipörgetni, már csak a hangélmény miatt is. Csúnyán kerreg, igazi dízelhangja van, kicsivel több szigetelés jól jött volna, hogy legalább bent ne kelljen ennyire hallanunk. Ezt azonban könnyen megbocsájtjuk neki, ahogy a számokra nézünk.

Városban és autópályán egyaránt 5 literes fogyasztásra volt képes,

a legjobb értéket persze főszerkesztőnk lába alatt hozta, de a 3,4 liter nem sokáig tartható. Városban, úthibákon sokszor okozott csalódást a futóműve, ráz, zörög, nagyokat pattan, földúton viszont elég jól mozog. Ügyesen rugózza ki a gödröket, nem billeg túlságosan, telekjárásra garantáltan alkalmas. Árával azonban jelentősen magasan játszik, az Allure felszereltség automata klímával, tempomattal, tolatóradarral sötétített ablakokkal 5 millió fölött indul, persze még elég sok mindent kínál ezek mellett. Az üvegtetővel, városi vészfékező asszisztenssel, navigációval összkerékhajtást imitáló Grip Controllal, meg persze a 120 lóerős dízelmotorral 75 ezer forinttal 7 millió fölötti árért kaphatnánk meg a tesztautót.