Nagyot szól! Opel Insignia Country Tourer BiTurbo CDTI 4×4 teszt

Mind népszerűbbek a szabadidő-autók. Világszerte és a hazai piacon is. Itthon konkrétan e kategória tudott a leginkább növekedni az elmúlt évben. Nem meglepő hát, hogy az Insignia frissítésével az Opel is elkészítette első terepkombiját. Ha úgy tetszik, a nagy ikonokat, a Volvo XC70-est vagy az Audi A6 Allroadot követve.
A Country Tourer az Opel közleménye szerint 2 centiméteres futóműemelést kapott, magassága ugyanakkor csak 0,9 cm-t nőtt a kombi Sports Tourerhez mérten. Kicsit tehát a padlólemezt is kozmetikázták a mérnökök, az autó viszont nem lett kényelmetlenül magas. Hossza viszont óriási: több mint 4,9 méter. Ez Insignia-sajátosság, a legtöbb parkolóhelyről kilóg. Természetesen nem maradt el a lökhárítók és a küszöbök körbeműanyagozása és a Haldex-kuplungos összkerékhajtás, ami az Insignia esetében amúgy is elérhető, ráadásul elektronikusan vezérelt hátsó differenciálművel, a hátsó kerekek közötti nyomatékszabályzással. Bár kevéssé sanszos, hogy a Country Tourer vásárlói nehezebb terepre mennének autójukkal, az elvben egyetlen kerék tapadásakor is tovább tud menni. Illetve ugyanígy fel tud vinni a Rózsadombra vagy épp a Gellérthegyre.
Nem véletlenek a példák, az Opel egyértelműen a prémiummárkák vevőiből szeretne csemegézni. Ehhez sokat is ad. Prémiumos, ám drága (864 000 Ft) a perforált, Brandy-barna bőrkárpit az utastérben, végre van (és nem is vészes áron, 60 000 forintért) kulcs nélküli nyitás és indítás is. Mondhatni, hogy még elviselhető összegért (400 000 Ft) kapható meg a magyar menüs, Infinity helyett már szebb hangzású Bose hifivel párosított csúcsnavigáció, amihez ráadásul tapipad is kérhető. Utóbbi érdekes megoldás, a kurzor a Lexus modelljeiből megszokottan az ikonokra ugrik. Az érintésérzékeny felület betűfelismerős, nehéz elsőre eltalálni egy-egy karaktert, de segítség, hogy az érintőképernyőre három alternatívát ad, azok között pedig jó eséllyel szerepel a kívánt karakter. Igaz, így már sokkalta egyszerűbb csak a korábbi gombtengert váltó érintőpanelt használni.
A modellváltással kínálatba került kijelzőpaneles műszeregység nem szépségéért szerethető, sőt, az kimondottan zavaró, hogy erősebb gyorsításnál a digitális sebességmutató ugrálva lépked fel, ám azon minden megjeleníthető. Természetesen a navigáció, az aktuális tempó hatalmas karakterekkel, az éppen hallgatott zene, vagy a csatlakoztatott okostelefonról elérhető dallista is. Ha épp egy hívás esik be, a hívó fél telefonszáma, neve, illetve az ahhoz telefonunkban hozzárendelt fotó is megjelenik a kijelzőn. Szerethető finomság ez. Szerethetőek az utastér kecses formái is, az ergonomikus ülések és az aljánál enyhén lapított, multifunkciós és váltókapcsolós kormánykerék is, ami viszont itt is zsákutca, az a középkonzoli érintésérzékeny ülésfűtés/hűtés gomb. Lassan, nem mindig kapcsol, és mindig rá kell pillantani, hogy vajon mire sikerült állítsuk.
Ha pedig a helykínálatról kérdezne valaki, bizony kínos mosolygásra kényszerülnék. Igen, az Insignia külméreteivel hatalmas autó. Ez látszik is belső szélességén, elöl kifejezetten tágas az utastér, hátul is széles, a láb- és a fejtér viszont ott ma már középkategória alattinak számít. A csomagtér nagy, alapból 540 literes (igaz, nem a szükségpótkerékkel és Bose hifivel szerelt tesztautónál, itt 500 l sincs), betüremkedő kerékdob nélkül végig bő 1 méter széles, alapból is hosszabb annál, üléshajtással pedig kifejezetten nagy, 1,85 méteres. Életmódautó ez, hiszen akár aludni is lehet benne, az előrebillentett háttámlák csaknem törésmentesen, lépcső nélkül folytatják a csomagtér síkját, 10 ezer forintért 12 V-os csatlakozó is kérhető a raktérbe. (Figyelik? Prémiumautó, apróságok is felárasak.) De kérhető 230 V-os konnektor is a hátsó ülés elé, annak ára 32 000 forint. A csomagtérajtó elektromosan is emelkedhet, s elektromosan ki-behajtható vonóhorog is van 212 000 forintért.
A 195 lóerős, 400 Nm nyomatékú 2,0 literes, dupla turbós dízelmotor és a kereken 2 tonnás vonathatóság valóban elég ahhoz, hogy akár lószállítót vagy jachtot is húzhassunk. Igaz, akkor már nem lesz elegendő a B-kategóriás jogosítvány, ugyanis ez az extrákkal is szépen felszerelt, amúgy is az Insignia-sor csúcsának számító Country Tourer alapból is 1,97 tonna. És ez bizony vontatmány nélkül is érződik rajta. Hatalmas a tehetetlensége. Hiába erős a motorja, mint egy mozdonyé, az Insignia nehezen lódul meg. Rontja a helyzetet, hogy óvatosan vezetve a motor még viszonylag alacsony fordulaton, és ott nagyon kellemetlen orgánumú, nem szerény hanggal dolgozik. Úgy tűnik, mintha kínlódna, pedig biztosan nem azt teszi, hiszen valóban iszonyatosan erős, s nagyobb gázt adva nagyot lendít a nehéz autón is. Nagyobb fordulatszámmal hajtva hangja is szebb, mint alacsonyan. Az autópályás 130 km/óra már 2200 1/perc felett futható, ott egészen csendes az autó. Igazából városban zavaró csak a hangja, ott viszont nemhogy prémiumautóhoz nem illő, még tucatmodellhez mérten is bántó.
Ellenszer lehet a Bose hifi, a vezetés egy részét pedig városban is hagyhatjuk a sofőrsegédekre. A 610 000 forintos „New Driver csomag” követési távolság- és ráfutásérzékelővel, jelzőtábla-felismeréssel és sávelhagyásjelzéssel, valamint 0-180 km/órás tempó között aktív távolságtartós tempomattal segíti a valódi sofőrt. Érdekesség, hogy dugóban a távolságtartós tempomat araszolásra is képes, ha viszont nem az automatika állította meg az autót, akkor nincs auto hold, azaz van kúszás.
Bár városban a sok gyorsítás és az ott jellemzően hangos motor miatt nem felhőtlen az Insignia használata, országúton és autópályán annál kellemesebb. Magabiztos dinamikával, stabilan fut. Az alapból is igen jó (elöl MacPherson, hátul multilink) futóműnek jót tett az emelés, a szabályozható keménységű lengéscsillapítókkal a 18 colos felnikkel és a rájuk húzott peres abroncsokkal is egészen kényelmes, igaz, azért németes feszességre emlékeztetéssel. A fékek jól adagolhatóak, de azért lassításkor is érezni, hogy 2 tonnát megállítani nem könnyű. Felgyorsítani sem, álló helyzetből 9,9 másodperc alatt érhet 100 km/órára a csúcsdízeles terepkombi, a vége 210 km/óra, vegyes fogyasztása a katalógus szerint 6,4 l/100 km. Nálunk meg 10,5 volt zömében városban, sok rövid távú autózással, sokszori motormelegítéssel. A bő 5000 kilométert futott tesztautó teljes átlagaként (az átlagtempóból következtetve sok autópályázással) 8,9 litert írt a fedélzeti számítógép. Egyik sem szerény, ahogyan az alapvető extrákat kivétel nélkül megadó ikerturbós dízeles, automata váltós Insignia Country Tourer 11,4 millió, illetve a tesztautó 13 905 000 forintos ára sem az. Utóbbira nyilván gyógyír a flottakedvezmény, előbbire pedig a céges üzemanyagkártya. Itthon ugyanis leginkább cégautó az Insignia, a Country Tourer pedig az Opel legprémiumosabb, legexkluzívabb Insigniája és egyben modellje is jelenleg. Finom is, csak kár, hogy nagyot szól (gyorsításkor a motorja).