Szépített a válogatott – Opel Grandland X

Meglepő volt, mégis teljesen érthető és biztató, hogy a PSA felvásárolta az Opelt. Az évek óta veszteséges amerikai tulajdonú német márkának egy feltörekvő, és hamarosan akár az élen is járó befektető csak jót tehet. Igen, kicsit elfranciásodnak így az Opelek, de mit is jelent ez valójában? Könnyebbek lesznek, és takarékosabb motorokat kapnak. Egyszerűbbek lesznek, az összkerékhajtást az Insigniától lefelé nyilván elfelejthetjük majd az Opelekben, persze ezt nem akarom elkiabálni. Ki tudja még, mit hoz a jövő!

A jelen egyelőre két olyan autót hozott a franciák konyhájából az Opel asztalára, amik teljesen különböznek egymástól.

Hogy mennyire jön be a Grandland X, nem nehéz kitalálni, hiszen a Peugeot 3008[/url] sem okozott csalódást, sőt, mindkét formájában[/url] tetszett, ám azt az 1,2-es benzinessel még nem tudtuk kipróbálni. Most megkaptuk, csupán Opelnek néz ki kívülről, tehát mondhatjuk, hogy ez is Az Év Autója, hiszen mindaz, amiért a Peugeot 3008 megkapta a címet, az itt is megvan.

A Grandland X alatt is ugyanazt a padlólemezt, futóművet, motorokat és váltókat találjuk, mint a Peugeot-ban.

A kinézet ízlés kérdése, az arányok a Grandland X-nek is jól állnak, ez már nem az a méret, ahol esetlennek tűnik a SUV öltözet. Megvannak a jellegzetes Opel vonások, egyetlen külső alkatrész sincs, ami kompatibilis lenne a 3008-cal. Ebben a bordóban nagyon jól mutat, a tető fekete, az Innovation felszereltségnek köszönhetően pedig króm csík szegélyezi az ablakokat, mutatós.

Nevét nem lesz könnyű megjegyezni, és ahogy észrevettem, mindenki úgy hívja, hogy az Antara utódja. Pedig nem, csupán ez is egy hasonló méretű SUV, bár csöppet rövidebb és alacsonyabb annál, viszont tágasabb, jobban használható utastere van és csomagtere is közel 100 literrel öblösebb. Elég tágas, elöl több mint másfél méter széles könyök szinten mérve, ami már-már zavarba ejtően sok. Hátul is hasonlóak a méretek és ott is több mint fél méter hosszú az ülőlap, amit nem sok kategóriában engednek meg maguknak a gyártók. Mindenhol kényelmesek az ülések, a bőrkárpit mondjuk fölösleges, de így legalább van elöl állítható hosszúságú ülőlap, valamint itt a sofőr ülése elektromosan állítható. Furcsa a vezetési pozíció, mert nem minden esetben ér le a sarkunk a pedálokon való táncoláskor, ami azért meglepő, mégis szokható, főleg a jól beállított ülésnek köszönhetően. Széles tartományban állítható a kormány is négy irányban és minden pont úgy van bent, mint minden Opelben.

Nem tagadhatják le a francia eredetet, ha az anyagokon nem is venni észre, a központi kijelzőn mindenképp. De nem egy az egyben rakták át, hiszen az Opel nem az az extravagáns, high tech kütyükre vágyó felhasználókat kiszolgáló gyártó, itt mindent hagyományosítottak. Normál méretű és formájú a kormány, és a műszerek is jó helyen vannak, bár vezetés közben néha érezni, mintha a szokványosnál mégiscsak lejjebb lenne a kormányoszlop.

A központi kijelzőről kiirtották a klímapanelt, normál helyen, rendes tekerőgombokkal találjuk.

Alatta pedig ott van a stop-start, a parkolóradar és a sávtartó külön gombokon is, ritkán kell a kijelzőn matatnunk, ami rendkívül kellemes élmény tekintve, hogy honnan indultak. Ergonómiában teljesen jó és megszokott Opel, még a bajuszkapcsolók is pont ugyanúgy az égnek állnak, mint az Astrában vagy az Insigniában.
A Grandland X kínálata egészen egyszerű; van ez a háromhengeres turbós benzines 130 lóerővel, meg egy 1,6-os dízel 120-szal, és ennyi. Jön majd a kétliteres dízel is később, de szívó benzines, vagy feltűnően gyenge motor nem lesz hozzá. Szóval ez az alap, a 130 lóerős, 230 Nm nyomatékú háromhengeres, hatfokozatú kézi váltóval. Hagyjuk most a meddig fogja ez bírni kérdést, nyilván felhasználás és szervizelés függő, az viszont nem, hogy milyen vezetni. Valahogy ugyanez a motor nem volt jó élmény a Crosslandben – sem a C3 Aircrossban[/url] - itt viszont kellemes csalódás.

Nagy test, kis motor nem mindig meggyőző, ám itt egész jó összhangban van a kicsit kevesebb, mint 1,3 tonnával.

1750-es fordulattól adja le a csúcsnyomatékát, de már az alatt is elegendő, amit használhatunk, elsősorban persze normál használatra, közlekedni tökéletes. Nincsenek furcsa rezgései, a Wartburg hang is csak magas fordulaton tör elő, ameddig nem kell forgatni. A váltó elég hosszúra áttételezett, hiába van hat fokozat, városi tempónál ritkán kapcsoltam negyedik fölé, az 50-60 km/h negyedikben a legkellemesebb és leghasználhatóbb. Amiben mindenképp pozitív csalódás, az a fogyasztás, városban 6,5, az ünnepek alatti gyér forgalomban meg röhögve csusszant be 5 liter alá, hajszál híján pont egy 100 kilométeres távon.
Az újabb Opelekhez már elég sok hasznos felszereltség alapáras, mint például a táblafelismerő, ami elég jól teszi a dolgát, valamint a tempomat és a visszagurulás-gátló is. Szóval a Grandland X alapáron sem sokkal tud kevesebbet ennél itt, de aki akar, kaphat bele vészfék-asszisztenst és sávtartót is, bár olyan kevésszer látta a sávokat, hogy észre se vettem, hogy működött volna egy alkalmat leszámítva. Parkolókamerát is kaphatunk előre hátra, aminek a képe még jó fényben is elég gyenge, már a hasonló kategóriákban kaphatóakhoz képest, és csak két kamerával dolgozik – az új Duster néggyel és szebb képpel, csak viszonyításként. A Grandland X csöndes, a kerekektől is minimális zaj érkezik, komfortos, futóműve pont annyira feszes, hogy ne billegjen, és pont annyira lágy, hogy hatékonyan kisimítsa az úthibákat. Az egyszerű technika hátrányát persze itt is könnyű elérni, mint a Peugeot-nál. Van a szembe jövőket kitakargató matrix LED fényszóró, ami hatékony is, láblendítésre nyíló csomagtérajtó és akár szép nagy, nem nyitható üvegtetőt is kaphatunk. A tesztautó szinte minden jót megkapott, így 9 millió fölötti ára több mint sok. De nem kell se bőrülés, se egyébként nem kiemelkedően jól szóló Denon prémium hifi ahhoz, hogy jó legyen.

Szépen felszerelhető, bár ahogy az lenni szokott, nem az lesz a jellemző, hanem az egyszerűbb kivitelek, és az talán borítékolható, hogy senkinek nem lesz abban sem hiányérzete.