Egy kis komolyság! Hyundai i10 1.2 MPi Comfort

A hazai, továbbra is erősen árérzékeny piac számára gyakorlatilag kinyírták a legkisebb autók piacát a mai korlátozások, hiszen ma egy miniautó is biztonságos kell legyen, meg persze alacsony emissziójú is, s ezek voltaképp teljesen jogos elvárások. Ugyanakkor nálunk még mindig kevés az olyan vásárló, aki van annyira józan, hogy nem az alacsonyabb ár miatt, hanem azért választ miniautót, mert mondjuk a szűkös városi parkolóhelyek miatt arra van szüksége. Ma ugyanis egy miniautó nemigen tud olcsóbb lenni, mint egy kisautó, ami ma már jellemzően 4 méter körüli hosszúságot ad. Aki viszont zömében városban autózik, az még akkor is jól járhat egy A-kategóriással az alacsonyabb fogyasztás és a szerényebb parkolóhelyigény miatt, ha maga az autó nem is olcsóbb. Kiváló példa erre a Hyundai i10. Saját magam belvárosi gyerekként épp egy miniautóval, egy Daihatsu Cuoréval kezdtem a vezetést, de a Hyundai miniautóit is olyannyira végigjártam, hogy még az első i10 elődjét, az Atost is teszteltem, majd meghatározó élményként él benne, hogy 2007-ben az első i10-zel mentünk öten, három unokahúggal a Balatonra, egy hétvégényi cuccal, s máig nem teljesen értem, hogyan fértünk be. Persze tudom, még nem isofixes gyerekülések alkalmazásával. A második generációs i10-est olyannyira bírtam, hogy egy ismerőst rábeszéltem, így arról az autóról nem csak újkori, hanem használtteszttel is rendelkezünk, ráadásul az autó tavalyi eladása után is a távolabbi látókörben maradt, hiszen ismerőstől ismerőshöz került, mert jó. Most a harmadik generációs i10 mindössze 0,5 centivel hosszabb a másodiknál, de tengelytávja 4 centiméterrel nőtt. Elődjénél sportosabb kiállású, hiszen 2 centivel alacsonyabb, ugyanennyivel szélesebb lett. Tudom, egy 3,67 méteres, 1,25 literes szívó benzinmotorral szerelt autó esetén erős túlzás a sportos szó használata, de nem is abszolút értékben nevezem annak, csupán azt mondom, hogy elődjénél sportosabb és persze karakteresebb is. Már-már Aston Martinokat, de leginkább Ford modelleket eszünkbe juttató a méretes első légbeömlő, aminek két szélére kerültek a LED-es menetfények, a fényszóró hagyományos halogén, de méretes és jó fényerejű. Ködfényszórót nemhogy a középső Comfort szinttel, még annak a bevezetési Launch csomagjával sem kapunk, csak a helyét, ami viszont szintén jól mutat. Sok-sok domborításával kívülről is gusztusosabb, maibb lett az i10, de belül is hasonlóan fejlődött. Mindez azért nagy szó, mert már az előző is elég jónak számított a kategóriában. A műszerfal és az ajtók borítása úgy tud - a kategóriában - igényes lenni, hogy igazából teljes egészében kemény műanyag, de mégis izgalmasan textúrázott. Elöl egész nagyok az ajtózsebek, a váltó elé és mögé is jutott bőséggel pakolórekesz, használható méretű a kesztyűtartó is. Hátsó elektromos ablakemelő felárért kérhető, a csúcs Premium szinthez már alapból jár, ugyanez igaz a belső színcsomagra, ami a kategóriában szokatlan vidámságot és minőségérzetet hozhat az utastérbe. Abba az utastérbe, ami nem is olyan parányi. A belső szélesség, a fejtér, de még a hosszanti helykínálat is az eggyel nagyobb kategóriás kisautókat idéző. Korrektek az ülések, a hátsó lábtér meglepően jó, isofixes üléseket is könnyű ki-be rakosgatni, de magukat a gyerekeket is, mert elég jó a beszállási tér. Bár a miniautóknál szokatlan, de

az i10 némi kompromisszummal még családi autónak is megfelelő, csomagtere 252 literes, ami néhány éve még a kisautóknál is becsületes érték lett volna.

A csomagtérpadló rakosgatható, magasabb állásában a ledöntött hátsó ülésekkel sík felületet kapunk, az alsóban pedig úgy kapunk meglepő magasságot, hogy a kötelező felszereléseket még mindig el tudjuk rejteni alul a defektjavító mellett. 25 ezer forintért szükségpótkerék is kérhető, amit a magyar utakra javaslok is megrendelni. Bár az i10 egyik ütőkártyája épp a csomagtér, egyik leginkább idegesítő pontja is itt található: a kalaptartó kézzel hajtogatós. Na persze nem tudom, hogy milyen lenne a háromhengeres és 1,0 literes (66 LE) alapmotorral, de amilyen jó a kínálat középsőjének számító, 84 lóerős 1,2-es négyhengeressel, valószínűleg érdemes is ezt megvenni. További 100 ezer forintért amúgy 1,0 literes T-GDI (100 LE) turbómotor is választható, ám ahhoz kötelező megvásárolni a 495 ezer forintos N-Line csomagot, amitől mókásan sportos lesz az i10. Egy kis sportos beütés amúgy így is van,

az 1,2-es motor élénken reagál a gázpedálra, kifejezetten pörgős, városban a rövid áttételezésű váltóval meglepően jó a dinamika.

Legalábbis érzetre, hiszen az átlagosnál visszafogottabb zaj- és rezgésszigeteléssel az i10-ben az átlagnál jobban érezni a tempót. Ami persze nem baj, felfogható biztonsági tényezőként is, legalább nem fogunk vele gyorshajtani. A 84 lóerőhöz elvileg csak 4200-as fordulaton jön meg a nem is túl acélos 121 newtonméternyi nyomaték, de valójában csak az alapjárat környékén érezni némi nyomatékhiányt, fölötte már jól elviszi az "ezerkecske" az alig több mint 1 tonnás autót. Két felnőttel és két gyerekkel sem hal meg, autópályán és még az ottani emelkedőkön is elemében van. 130-nál persze már érezhető a szél, a motor és a gördülés zaja is, viszont az említett tempót célozva is hozható simán 5,5 liter alatti (5,2-5,3) fogyasztás, sőt még a városban sem ment 5,5 fölé nálam az i10 étvágya, a kollégáknál egy-két decis többlettel, még mindig 6 liter alatt fogyasztott az i10. Egy miniautó nyilván ne kérjen többet, de azért mindenféle hibridrendszer nélkül szép eredmény ez. Közben a váltó pontos, az elektromos szervós kormányzás egész direkt is: a 2,6 fordulatos, miközben a fordulókör átmérője is csupán 8,8 méter. Felniből 14, 15 és 16 colos is szerepelhet, egyre peresebb abroncsokkal, a tesztautó 15 colos alufelniket és 185/55 R15-ös abroncsokat hordott, futóműve már ezekkel is elég kemény volt, főként a fekvőrendőrökön, ami a kategóriában megszokott csatolt lengőkaros hátsó futóművel persze nem nagy meglepetés. Hátsó tárcsafék csak a csúcsfelszereltséghez jár (16 colos alufelnivel), itt még dobfék kandikált ki az alufelni mögül hátul, ami persze nem mutatott gyakorlati hátrányt. A biztonsági ellátmány amúgy elég erős: már a Comfort szinthez is jár visszagurulásgátló, 6 légzsák, automata távfénykapcsolás, aktív sávtartó és sebességtartó/-korlátozó pedig mindegyik verzióhoz. Az i10 összességében egy meglepően jól használható kisautó, alapáron 3 449 000 forinttól, tételenként is extrázhatóan, de felszereltségeivel és opciós csomagjaival is jól öltöztethetően. A divatos külső és a Hyundai 5 éves, kilométerkorlát nélküli garanciája mindenképp jár hozzá, de olcsó nem tud lenni. A középső motoros, középső felszereltségű, de a Comfort jól árasított Launch csomagját is tartalmazó, metálfényezésű és fekete tetős tesztautó ára már 4 669 000 forintra rúgott, ami nem szerény, de ha azt vesszük, hogy egy városban parkolóhelybajnok, autópályán is helytálló, akár 4 főt és csomagjait befogadó, egész igényes autót kapunk, az ajánlat nem rossz, csak

a hazai piacon a méret a lényeg elvet rendszerint nem a pöttömség felé billenve értik a vásárlók.