Puhányok félre!

A manapság oly divatos plázaterepjárók, hivatalosan SUV-ok és crossoverek fénykorábanmeglepő lehet egy ilyen régi vágású géppel találkozni, mint amilyen az X-Trail. A kocsi ugyan csinosodott, mégis megőrizte elődje szögletes, férfias, de kissé bumfordi megjelenését. A Nissan fütyült az aktuális trendekre, és csak egy kicsit nyúlt hozzá kompakt szabadidő autójához, ám éppen ez az X-Trail egyik nagy erénye. Nem feltűnősködik, semmi öncélú formai játék, nem akar lenyűgözni és minden bizonnyal dizájndíjakért sem száll majd versenybe. Azonban megjelenésében hozza a terepjárós életérzést, ami ritkaságszámba megy mostanában. Alighanem az X-Trail kategóriájának egyik "legterepjárósabb" megjelenésű autója.

A képeket látva felmerülhet a kérdés: mi változott az első generációhoz képest? A válasz rövid, ha csak a külsőről beszélünk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nőttek az autó méretei, hosszabb, magasabb és szélesebb lett. Átdolgozták a kocsi orr- és far észét, valamint megújultak világítótestek. Nagyjából ennyi.
A ruha alatt viszont sokkal nagyobbak a változások, az autó a Qashqai padlólemezére épül, érkeztek új erőforrások, az utastérben is látványos az átalakulás. A megszokott helyükre kerültek az elődnél középen elhelyezett műszerek, míg a középkonzol tetejére a navigáció költözött - nem csak szebb, de praktikusabb és áttekinthetőbb lett ezáltal a berendezés. A gombok kézre állnak, és sok helyre lehet pakolni. Elöl fejedelmi a helykínálat, hosszabb távon is kényelmes a bőrülés, a magas vezetőpozíció pedig remek kilátást biztosít. Ugyanakkor a hátsó traktus megtermett felnőttek számára már kicsit passzentos lehet. Tágas és jól variálható viszont a csomagtér; a különböző rekeszek egyszerű és szisztematikus tárolást tesznek lehetővé.

Újdonság a tesztautóban dolgozó kétliteres dCi motor, amit a japán-francia együttműködés eredményeképp a Renault szolgáltat. Ez a kínálat leggyengébb dízele a maga 150 lóerejével és 320 Nm-es nyomatékával, így az erőforrás sportos menettulajdonságokat nem garantál, de egy ekkora autótól mégsem rossz a12 másodperc körüli százas sprint. Érzésre sem rossz a motor, és barátságos 8-9 literes átlagfogyasztásával a mindennapi használatra teljesen elegendő. Csupán a gyorsításkor jelentkező meglehetősen kellemetlen motorhanggal kell megbarátkozni. A lassú, gyakran hosszasan elmélkedő hatfokozatú automata sajnos tovább rontja az X-Trail dinamizmusát; akinek ez szempont, annak érdemesebb inkább az ugyancsak hatfokozatú manuális váltóművet választani.

Az X-Trail mozgása is a trendekkel szemben sok helyzetben inkább terepjárós, mint személyautós, így vezetés közben ismét átjárja az embert az autó szemlélésekor feléledt terepjárós hangulat. Persze csak szelíden! Hiszen még a plázaparkolóban sem kellemetlenül nehézkes, a városi tülekedésben sem jön zavarba, sőt, autópályán is meglepően kellemes, nyugalmas utazást biztosít a kocsi, és még a francia motor hangja sem zavaró ennél a tempónál. Könnyebb terepen jól boldogul a gép, hála a kapcsolható ALL-MODE összkerékhajtás-rendszernek és az ESP-nek. Egyedül országúton, ott is a kanyarokban és forszírozott előzéseknél válik bizonytalanná a nagy bódé,ilyenkor kanyarokban dülöngél, míg fékezéskor nagyokat bólogat. Az X-Trail tehát meglehetősen sokoldalú jármű, utazó és családi autóként is jól funkciónál,de nem jön zavarba akkor sem, ha lemerészkedünk vele az aszfaltról. Nem azoknak szól, akik divatos SUV-ot keresnek, hanem azoknak, akik előnyeiket olyan járművel szeretnének élvezni, amely kívül-belül méltó a terepjáró névhez.

Ennek azonban komoly ára van, a kétliteres benzinmotorral szerelt változat alapára 8 millió forint körül mozog, míg a tesztautóban muzsikáló 2.0 dCi-ért LE felszereltséggel 10 milliót kér ela Nissan. Persze, ha a konkurensek között is nézelődünk, kiderül, nagyjából ezen a szinten mozog a hasonlóan kistafírozott VW Tiguan, a Ford Kuga, a Land Rover Freelander, a Peugeot 4007, a Toyota Rav 4, vagy éppen a Honda CR-V ára is.