Taxinak pompás, családnak sem rossz – Nissan NV200 Combi teszt

A másfél évvel ezelőtti teherszállító után ismét nálunk járt a Nissan New York-i taxitendert nyerő kisbusza, de ez alkalommal a teherhordó NV200 és a személyszállító Evalia között elhelyezkedő Combi kivitelben. 7 ülés, két oldalsó tolóajtó, hagyományos kivitelű, felfelé nyíló csomagtérajtó hátul, sötétített oldalablakok, 1,5 literes 110 lovas dízelmotor. Fekete fényezését hátul ezüstcsíkba foglalt Taxi-felirattal dobták fel, dísztárcsás acélfelnijei manapság szokatlanul aprók, átmérőjük 14 col, melyeken elég ballonos, 175/70-es gumikat visel.


Adott tehát egy dobozos, amit berendeztek utasszállításra, de azért nem agyaltak túl sokat azon, vajon hogy lesz komfortos az autó? Szövetborítású ülések, az utasteret befedő szürke padlószőnyeg, amire elöl és a második sorban gumibetét is jön, hogy inkább az fogja fel a koszt és a nedvességet. Az ülésrendszer elég jól variálható, a harmadik sorban elhelyezett két ülés összecsukható, majd az alsó rögzítés kioldásával a csomagtér falára akasztható, praktikus, de nem túl elegáns megoldásként. A középső sor 60:40 arányban osztott, az üléstámlákat madzaghúzással lehet síkba fektetni, majd egy másik madzaggal előrebillenteni helyükről. Ha ezt mind megcsináljuk, akkor már majdnem 3 köbméter vár a berakodásra váró tárgyakra, az öt személlyel kihasznált tér mögött 2300 liter marad poggyásztárolásra.

A doboz belső tere jól kihasznált, egy ilyen jellegű autóban elvárható lenne, hogy apróságaink is megtalálják a maguk helyét. Sajnos ez nincs így. Szűkek az ajtózsebek, a kesztyűtartó a jól megszokott, hagyományos, fedeles megoldás helyett nyitott, és benne található egy teljesen szerencsétlen kialakítású, felülről benyúlva nyitható fordított tárolórekesz, amibe alig fér valami. A két ülés között ismét csak lett volna lehetőség kialakítani hasznos, pohártartós tárdobozt, ehelyett kaptunk egy szintén több sebből vérző, jó csúszós felületű műanyag izét. Nem a teteje nyitható, hanem az első fala, ami azt jelenti, hogy nem tömhetünk bele sok mindent, mert akkor ajtónyitáskor szétszóródnának a padlón. Tovább rontja a helyzetet, hogy az AUX- és USB-csatlakozókat ennek a belső hátfalára rakták: a vezetőülésből csak előre hajolva, lent hátranézve lehet megtalálni a lyukakat, menet közben itt kaparászni életveszélyes.

Még ez is elmenne, ha legalább a tetején nem 3,5 mm mélységű lenne a tálca, vagy legalább az aljában lenne gumírozott betét, hogy indulásnál, fékezésnél és kanyarban ne repüljön róla a más hely híján idepakolt zenelejátszó. De így itt sem tarthatjuk, jobb ha kitöltjük vele a középső pohártartók egyikét, amibe sekélysége okán nem érdemes 3 decisnél nagyobb poharat tenni. A műszerfal szélén található hengerek valamivel mélyebbek, és a sofőrülés alatti kihúzható fiók is hasznos, akár a jobb oldali szék alá is kerülhetett volna egy.

Első beülésnél kicsit hiányzik a sofőrülésből kispórolt magasságállítás, főleg, hogy a kormány nem mozgatható tengelye mentén. Ha kényelmesen el akarjuk érni (177 cm-rel), akkor érdemes a függőlegeshez közelítő háttámla-beállítást választani, majd hosszabb úton engedni a szorításon. De hagyjuk a fészkelődést, inkább közlekedjünk. Eközben lehet megismerni az NV200 igazán szerethető arcát. Mert ugyan magas és dobozszerű, ezért valóban teherautós az üléspozíció, de ezt leszámítva akkora, mint egy átlagos kompakt, rövid túlnyúlásokkal, így szűk, forgolódást igénylő helyeken (fordulókör átmérője 10,6 m) is igen könnyen manőverezhető. Nem volt benne parkolóradar, de nem is hiányzott, jól kilátni belőle, az elefántfül méretű tükrök is jól megmutatják a lapos, dizájnosabb építésű sarkokkal bíró autókon általában láthatatlan végeket.


Az 1,5-ös dízel kicsit nehézkesen indul, a váltó inkább elmegy, mint jó. Mint az ilyen karakterisztikájú motoroknál általában, kicsivel 2000 fölött már javasolja a felkapcsolást, ha engedelmeskedünk neki, akkor tényleg 6 liter környékén marad a fogyasztás (teszt: 6,7 l/100 km). Városban és országúton jól is megy, autópályás etalonnak vehető 130-nál viszont már elég hangos, s nem csak a motor, hanem a szélzaj is erősen emeli az utastér zajszintjét. Elöl MacPherson rugóstagok, hátul laprugós merevtengely emlékeztet a haszonjárműves alapokra, mégsem lehet panasz a menetkomfortra, oldaldőlését is egész jól kordában tartja. Ezt az autót tényleg taxizásra szánja a Nissan, viszonylag sokat utaztunk többen ide-oda vidéken, utasaim mindvégig elégedettek voltak mind a helykínálattal, mind a kényelemmel. A személyszállító kisiparosok által igénybe vehető kedvezményekkel ráadásul most 5 millió forint alatt megkapható, és ilyen áron nincs konkurenciája: az elérhető 5+2-esek mind drágábbak, és hátsó helykínálatuk is szűkebb.