Családos szingliknek – Nissan Note teszt

Emlékszem az első generációs Note tévéreklámjára, valamikor még a 2006-os bemutató idejéből. Egy kicsi család készült indulni a szpotban. Apa, anya, gyerekek, még a szobanövényt is vitték magukkal. Arcukon mosoly, pedig egy húszforintos sem fért volna már be, úgy tetőig pakolták az autót. Ez igen, itt egy új kompakt egyterű - gondoltam, de mekkorát tévedtem. Csak amikor élőben láttam egyet, akkor esett le, hogy ez bizony csak egy kisautó, nem az akkoriban gyakori Zafira A mérete. Mondjuk kisautónak nagy és egyterűs felépítésű, a Note az akkorra már etalonnak kikiáltott Honda Jazz ellenlábasa.

Jó is a Jazz, meg persze a Note is, főleg ez a második generáció. De én azóta a tv szpot óta sem értem, hogy mire is tudnék egy ilyet használni. Inkább a kompakt, ötajtós ferdehátúakat javaslom ismerősöknek is, mert komolyabb a futóművük, jobb a belterük és nem foglalnak a városban sokkal több helyet, mint egy ilyen felfújt kisautó. De nem lehet, és nem is kell mindenkinek az én autókategóriák terén kő konzervatív nézeteimet vallania.

A vásárlóknak nagyon is bejött ez a koncepció, a kisautósan könnyed vezethetőség és a nagyobb kocsikat megszégyenítő méretű utastér valódi ütőkártya. Hiszen tényleg belefér egy kis család, ideális az ingázáshoz és a városi használathoz is. Hogy autópályán nem egy belső sávos nyomulós? Nehogy már baj legyen, nem is arra való. Hogy a magas test nem teszi kanyarvadásszá? Ki menne csapatni egy ilyen cumisüveg-szállítóval a visegrádi szerpentinre? Biztos van ilyen elvetemült fráter, a Nissannál meg persze rájuk is gondoltak.

Van gyári sportcsomagos Note? Rendelhető, 289 ezer forintos felárral. A katalógus azt mondja: hagyatkozz érzékeidre. Hát jó, szerintem ez vicc, de nem az. Van rajta egy korrekt kis küszöbtoldat, hátsó tetőlégterelő, naná, hogy mindkettő színre fújva. Jár hozzá sötétített hátsó ablak, ami egy családi autónál praktikus, hogy ne zavarja a nap a szendergő utódokat. De ez a sportcsomag! Más az első és a hátsó lökhárítója is, mint a szériakivitelen. Elöl krómszemöldökös a ködlámpa felett, hátul mélyre lógó, kidudorodó és karbon mintájú betétes. A 16 colos könnyűfémfelni tényleg csinos, de a Note alapból kicsit pattogós futóművét nem hozza közelebb a pesti utak - szó szerint - rögös valóságához. A háromküllős sportkormány bőrbe vart, főleg 9 óra 15 percnél, a perforált részen hat jobb minőségűnek a szériakormánynál. Olyannyira, hogy még a pöcögtető kormánykapcsoló is fémnek tűnik, olyat pedig még a Murano sem tud felmutatni, itt a jó pont a kisautónak. Ez már tényleg ízlésvita, annak meg ugye nincs sok értelme. Én azt mondom, nyugodtan vegye meg a sportcsomagot, akinek tetszik, de ne higgye azt, hogy a diszkrét első toronymerevítőtől sportkocsi lesz a kiscsaládos Note-ból.

Szerintem ez a második generáció sokkal csinosabb, mint az első. Nem hiába, hiszen sokaknak kell tetsszen. A környezettudatos, nem nagyzoló családosoknak, azoknak, akik nem hosszú úton, de négyen akarnak utazni, vagy akik a kényelmes, magas üléspozíciót keresik egy kisautóban is. A Note ebben hagyományosan jó. Ülései megfelelő méretűek elöl és hátul sem túl kicsik, a hátsó lábtér óriási, az ötajtós Peugeot 308 ekkoráról csak álmodhat. Ami engem zavart, hogy a tesztautóban a kicsi csomagtartót nem lehet ennek rovására növelni, így üléstologatás nélkül nem lehet 381, csak 295 literes. Visia szinten nincs tologatás, az Acentához 150 ezer forintért harmadik hátsó fejtámlával és a multifunkciós csomagtértálcával együtt lehet elérni a Családi csomagban. A legjobb és legdrágább Tekna szinten ez alap. Így vagy úgy, én mindenképpen szánnék erre pénzt, mert ezek nélkül nincs meg az okoskisautó-jelleg.

A Note belterében is uniszex formák, kellemes megoldások várnak. Tárolórekesz van elég, de a könyöktámasz sajnos nem alapáras. Ennél nagyobb gond, hogy a kormányt én egy jó 2 centivel közelebb állítottam volna magamhoz, de nem tudtam, mert a Note-ban csak fel-le lehet. Ettől még jó pozíciót találtam az ülésben, és nem csak elöl, hátul is. A kidolgozás és az összeszerelés minősége jó, huplikon sem neszel semmi a beltérben. Szép a kárpit, a műanyagokon viszont nagyon érezni, hogy ez igazából egy kisautó. Igényes a krómozott fém (vagy csak fémnek hat, de ez igazából itt nem számít) kilincs is, még akkor is, ha formája nem a legelőnyösebb.

Menet közben az lehet zavaró, hogy rossz úton a nagy kerekek akkora lengéseket adnak át az elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros futóműnek, hogy azt nem csak hallani, de már a kormányon is érezni lehet. A kompresszoros háromhengeressel nem rossz autópályázni, de ilyenkor természetesen nagyon megnő a relatíve nagy tükrök keltette szélzaj. 130-nál ötösben 3250-et forog a motor, a beltérben mért zaj 71 decibel. Ha nem sietünk, akkor érdemesebb visszafogni magunkat és a 120-ra beállni, akkor kereken 3000-et forog a kis kompresszoros motor, felesleges erőltetni. A hangja nagyon vicces tud lenni, egyesben és kettesben kiforgatva a jó öreg wartburgos, igazi háromhengeres szívóhang hallható, azt speciel én nagyon szeretem. Alapjáraton viszont olyan, mint a szomszéd szobában működő csapágyas kávédaráló, nem igazán meggyőző - még jó, hogy a stop-start miatt nem sokat kell hallgatni. A városi ötvennél négyesben 1500-ast forog a főtengely, innen visszaváltás nélkül nem a legjobb gyorsítani, 147 Nm nyomatékát elég magasan, csak 4400-nál adja le. Mindezek ellenére egy erős vegyes teszthét után sem ment 6,0 liter fölé a fogyasztás, ami nem rossz. Egészen addig, amíg a jobban vezethető, igaz a DIG-S-nél papíron 8 lóerővel gyengébb jó kis 1.5-ös és négyhengeres Renault dCi motoros dízelről nem tudjuk, hogy csak 300 ezerrel drágább és 4,5-öt fogyaszt. Aki fölényesen, nyomatékból gyorsítva szeretne országúton közlekedni a Note-tal, az ezt vegye. Aki viszont mindenképpen a kulturált benzinest szeretné, annak én a szívó 1.2-est ajánlanám 80 lóerővel és 400 ezerrel olcsóbban.

Legolcsóbban a Note-ot már egy ezressel 3 millió alatt is el lehet hozni az aktuálisan futó mínusz 200 ezer forintot jelentő akciós ajánlat szerint. Ebben persze nincs klíma sem, nemhogy az okos trükkök, amik illenek egy ilyen kocsiba. A klíma egyebekkel csomagban 300 ezer forint, a legolcsóbb dízel most 3,699 millióba kerül. Amiről még nem esett szó, az a Note-hoz kínált körpanorámás segítő kamerarendszerrel támogatott vezetéssegéd arzenál. Ezek közül a sávtartó nagyon zavaróan túlérzékeny, a holttérfigyelő kicsit tompa, de a tolatást segítő, a keresztező forgalmat figyelő funkció felettébb hasznos. Ezek a rendszerek persze nem lehetnek annyira precízek, mint egy húszmilliós prémiumautóban, de nem is kerülnek annyiba, és ha csak egy balesetet megelőznek, már jó helyen vannak. Kategóriájában a Note elsősorban ezzel a csomaggal, sofőrsegédeivel tud nagy lenni, mert méretben van nála nagyobb (Opel Meriva), trükkösebb is (Ford B-Max) és olcsóbb (Kia Venga) is, de ilyen okos nincs másik. A Note kialakításával, árazásával pont jó helyen van, jó vétel. Legnagyobb ellenfele az én szememben nem is a Jazz, hanem a nemrég bemutatott és olcsónak ígérkező kompakt Nissan, a Pulsar. Tudják, én maradi vagyok, én az amúgy teljesen jó Qashqai helyett is inkább valami földszintes kompaktot választanék.