Porsche módra indul, 3,4 litert fogyaszthat – Space Star teszt

Aki vezetett már Porschét, az tudja, hogy ott a motor bal kézzel indítandó, igen, épp úgy, mint a Zsiguliban, és ahogy a Mitsubishi Space Starban is. Abban a Space Starban, amely már nem egyterű, mint az 1998-2005 között Hollandiában, a NedCar üzemében gyártott, hanem miniautó a Mitsubishi thaiföldi gyárából. Gazdag ellátmánnyal, csakis háromhengeres motorokkal és akár fokozatmentes automata váltóval. Nálunk manuális váltóval, de izmosabbik, 1,2 literes motorjával és tesztautós szokás szerint csúcsfelszereléssel járt.
A tesztpéldány megjelenésén sokat dob, hogy karosszériáját gyakorlatilag teleaggatták a gyári kiegészítőkkel: első és hátsó lökhárítóvégek, króm a ködfényszórók körül, küszöbök, légterelő a csomagtérajtó tetején - minden van. Az Intense szinttel 15 colos alufelni is. A gyári optikai tuning talán elegendő is ahhoz, hogy a Space Star ne miniautónak, hanem értékesebb kisautónak tűnjön. Fokozza ezt, hogy ez a verzió intelligens kulccsal, ajtóra szerelt gombbal nyitható és zárható, hiszen mint már mondtuk írtuk, gazdagon felszerelt. Ugyanakkor a következetes spórolás is számos helyen felfedezhető rajta, illetve benne. Ilyen az is, hogy ajtónyitó gombot csak vezetőoldali ajtajára és csomagtérfedelére kapott. A jobb első ajtóra kulcslyuk, bele zár került. Ha lemerül az okoskulcs eleme, az abból kihúzható pótkulccsal onnan nyitható a csöppség, amúgy pedig meg kell tanulni, hogy onnan könnyedén nem érhető el az utastér.
Az ajtókat feltárva vegyes kép tárul elénk: a részint világos kárpitozás barátságos, az ülések már ránézésre is formázás nélküliek, elöl rövidebb és közepes távokhoz kielégítő kényelműek, hátul pedig inkább csak a „rövidebb utakra el lehet férni” jelzőt aggathatjuk a Space Starra, ami hivatalosan ötszemélyes. Ezt a valóságban, felnőtt utasokkal kevéssé érdemes próbálni, kisebb távokra, szükség esetén persze jól jöhet, hogy a csekély méretű sík padhoz három hárompontos öv és szabályozható fejtámasz jár. Jó pont, hogy az Isofix csatlakozók nem rejtettek, a megfelelő gyerekülés pillanatok alatt biztonságosan rögzíthető, abban pedig biztosak lehetünk, hogy az ott helyet foglaló csemete nem fog panaszkodni a helykínálatra. Bár a Space Star tényleg nagyon pöttöm, 175 centiméteres utasok még szintén elférhetnek a hátsó sorban, ami tiszteletre méltó a 3,7 méteres kisautótól.
Hasonlóan kellemes meglepetéseket okozhat a 235 literes csomagtér is, szélessége 0,99-1,115 méter közötti, hossza 0,58, üléshajtással (igaz, messze nem sík padlóval) 1,34 méter, s magassága is megvan 0,51 méter. Egészen komoly vásárlásokat el tud nyelni, ha pedig nem ragaszkodunk a kalaptartó teljes visszahajlásához, még fedélzeti bőröndöt is állíthatunk a térbe. Apropó kalaptartó, miniautónál igenis pozitívum, hogy azt madzag emeli és engedi vissza a csomagtérajtóval.
Hiába gazdag ellátmányú ugyanis (az egyebek mellett automata klímát, 6 légzsákot, okoskulcsot, CD-rádiót, eső- és lámpaszenzort, elektromos tükröket és ablakokat adó) Intense szint, a Space Star nem tagadhatja le, hogy miniautó. Ezt jelzi már ajtózáródási hangjával, s azzal is, hogy hiába indul elegánsan – megszokást igénylően bal kézzel nyomandó - gombbal a motor, az bizony érezhetően háromhengeres. Ha nem is vészes, de azért jellegzetes alapjárati rezonanciával. Stop-start pedig itt nincs, csak a bázisverzióhoz. Így aztán még a nagyobbik, 1,2 literes motorral is örök jellemző az álló helyzetben is zizegő utastér. A 80 lóerejét 6000, 106 newtonméter nyomatékát 4000 1/percnél adó, érezhetően nyomatékszegény motor viszont legalább élénken pörög fel, s ha induláskor besegítünk némi kuplungcsúsztatással, egészen dinamikusan haladhatunk is. Segítség, hogy az optimális váltásokra a csöppnyi műszerfali egérmozi parányi ikonokkal figyelmeztet lefele és felfele is.
Nem csak a rezonancia, a motorhang is jellegzetes háromhengeres, mókás, wartburgos, repedtfazekas – mindenki válassza ki a neki tetsző jelzőt! A 100 km/órára gyorsulás 11,7 másodperces szintideje nem rossz, ahogyan a 180 km/órás végsebesség is, amit persze senkinek sem ajánlunk kipróbálni. Lényegesebb, hogy a 130 km/órás utazótempó 4000 1/perc fordulatot alulról súrolva még stabilan, igaz, jelentős szél-, motor- és futóműzajjal futható. A Space Star bizony városban és országúton is zajosabb az átlagosnál, hangja igazán autópályán nő zavaróvá. Utóbbi kijelentés rá is mutat arra, hogy mire való: elsősorban városi szaladgálásra. „A” pontból „B” pontba eljutásra azoknak, akiknek fontos, hogy viszonylag jó felszereltséget kapjanak, nem túlzottan méretesek, utasokat ritkán visznek, s a vezetési élmény sem érték számukra. Az ugyanis itt nincs sok, a kormánykerék rásegítése jelentős, visszajelzése csenevész, az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű kemény, a kanyardőlés pedig átlag feletti, a váltó kapcsolhatósága viszont az alatti.
Ha az ellátmányt nézzük, a 3,5 millió forintos vételár remek, ha a méreteket vagy a vezethetőséget „díjazzuk”, akkor eltúlzott, s a Space Star bizony háborús bűnösöknél nehezebben védhető. Persze láttunk már hasonlóan drága miniautót, s a Mitsubishi mellett szól 3 év/100 000 kilométeres alap, illetve 5 év/200 000 kilométeres kiterjesztett (márkaszervizes karbantartás esetén élő) garanciája is, így mégiscsak lehet néhány vevő, akinek a legkisebb Mitsubishi bejöhet. Az viszont biztos, hogy ők nem azért fogják választani, mert Porsche módra bal kézzel indítható. Hanem mondjuk a gyári érték szerint még 15 colos alufelnivel is 4,5 literes vegyes, s 5,3 literes városi fogyasztása miatt. Meg persze azért, mert a Space Star valóban takarékos: szinte kizárólag városban vallatva nálunk 5,9 literes étvágyat produkált - ez sokak számára kellő érv lehet a vásárláshoz. Ráadásul a Space Star - persze nem ezen verzió - akár 3,4 literes étvággyal is elketyeghet.