A kényelem mindenek felett – Mitsubishi Eclipse Cross CVT
Mitsubishi Eclipse Cross CVT 4WD teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Elsőkerék-hajtással és manuális váltóval már kipróbáltuk a Mitsubishi szabadidő-autóvá vedlett Eclipse-ét, úgyhogy most az összkerékhajtású, automatikus váltóval felszerelt modellen volt a sor.
Sokat töröm a fejem azon, vajon miért alakult úgy a világ, hogy az USA-ban az automatikus váltók terjedtek el, míg az öreg kontinensen a manuális sebességváltók. Rá lehet vágni néhány egyszerű választ, de egyik sem fedi le a teljes valóságot. Ha lesz egyszer időm, biztosan utánajárok mélyebben, hogy milyen gazdasági és társadalmi mozgatórugók húzódnak meg a dolog mögött.
Addig viszont egyre inkább kezdek beleszeretni az automatikus váltókba, és egyre kevésbé értem azt a hiúságot, ami sokakat még mindig a manuálishoz köt.
A korábbi tesztautóhoz képest a váltó és az összkerékhajtás jelenti a legnagyobb változást, na meg persze a szín. Ami már sokkal jobban illik az Eclipse névhez, a vörös ugyanis jóval sportosabb, mint a szürke, ám 167 ezer forintot kell érte kifizetni a márkakereskedésben. Továbbá ebben az esetben is ugyanúgy fenntartom a véleményemet, hogy túl sok stílust próbáltak egybegyúrni egyetlen autóban.
Króm, szénszálas műanyag utánzat, kályhaezüst és zongoralakk, mind felbukkan valahol a karosszérián vagy az utastérben, így kissé kusza az összkép.
Az utastérben sem gyengül a már említett stíluskavalkád. A formákra és az ergonómiára nem lehet panasz, az anyagminőség is hozza a kategória átlagát. És valójában a sok stílus keveredése sem zavaró, csak furcsa lehet azok számára, akik a névből mondjuk egy teljesen sportos karakterre számítanak. Bent ugyanis szinte semmiféle sportos attitűdöt nem érezni. Az ajtók burkolatán látni némi szénszálas műanyagra emlékeztető betétet, illetve
a kényelmes bőrülések varrása piros, amelyek mondjuk 500 ezer forint pluszkiadást jelentenek,
de a kormánykerék zongoralakk díszítőeleme inkább elegáns, a középkonzol ezüstös műanyagjai pedig szimplán csak oldják a szürkeséget. A középkonzol tetején trónoló érintőképernyős kijelző szép grafikájú, a rendszer Apple CarPlay és Android Auto kompatibilis, ráadásul egy érintőpaddal is kezelhető a váltó mellől, bár ez kissé érzékeny, szerintem könnyebb a képernyőről kezelni.Praktikum terén már kevés előnyt jelent a kupés kialakítás. Bár látszatra úgy tűnik, hogy a tető elég meredeken lejt, azért hátul a felnőttek sem verik be a fejüket és a lábtér is elfogadható, hiszen a hátsó ülések is előre-hátra mozgathatók, valamint a háttámlájuk 9 fokozatban állítható. Viszont a csomagtér alaphelyzetben csak 341 literes, és a hátsó ülések ledöntésével sem lesz 448 liternél tágasabb.
A motortérben az 1,5 literes turbós, benzinmotor dolgozik 163 lóerővel és 250 newtonméterrel, ami tökéletesen elég a másfél tonnás autó mozgatásához. Gyorsulási versenyekre senki nem fog vele járni, mint a névadó kupéval, hiszen a kilenc másodperc körüli érték nem túl vérmes, viszont mindenhová fejedelmi kényelemben jutnak el vele az utasok. Ehhez hozzájárul többek között a futómű hangolása is. A feszeshez áll közelebb, amely az úthibákon jól érezhető, viszont a tempós kanyarokban azért feltűnik, hogy nem vitték túlzásba a felkeményítést. A kormányszerkezet is inkább a nyugis haladás barátja. Pontos, de mégsem érezni határozottan közvetlenül az utat miközben a visszajelzéseket adja.
Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen rendelkezésre áll az összkerékhajtás, ami a kanyarokban is kifejti jótékony hatását. Az S-AWC (Super All Wheel Control) kapcsolóval három üzemmód között lehet váltogatni. Az AUTO mód értelemszerűen önműködően reagál a változó körülményekre, ám mellette beállítható a SNOW mód, amely a csúszós, havas, latyakos utakon jöhet jól, valamint telekjárás közben a GRAVEL, ami a sodrós kavicsos, saras utakra való. Persze nem szabad túl merésznek lenni az aszfaltról letérve, ugyanis a 183 milliméteres szabad magasság tényleg csak telekjárásra való, és nem komoly terepjárásra.
Az üzemmódválasztó gomb mellett egyből ott a CVT sebességváltó karja. Ahogy fentebb már említettem, ez egy rendkívül kényelmes szerkezet. Lényegében egy átlagos fokozatmentes váltó, amelynél nem érdemes folyton padlógázzal indulni. Gyorsan megszokható azonban a karakterisztikája, és onnantól kezdve kiváló társ a nyugis közlekedésben. A feketelevest a végére hagytam, mondjuk már biztosan sokan sejtik, hogy a nagy tömegért, a szabadidő-autós felépítés okozta nagyobb homlokfelületért, az összkerékhajtásért és a CVT váltóért a benzinkúton vezeklünk majd. A manuális váltóval felszerelt változat is 8,5 litert fogyasztott, ami nem kevés, de várható volt. A mostani tesztalany kerek egy literrel gurított le többet a torkán.
Nem csak a benzinkút pénztáránál kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki a CVT váltós és összkerékhajtású Eclipse Crossra vágyik. Az automatikus sebességváltó és a 4WD kettőse ugyanis csak a legmagasabb felszereltséggel választható, ráadásul egymillió forint felárért. Igaz, ebben már tényleg minden földi jó megtalálható, és a biztonsági rendszerekkel sem fukarkodik, hiszen tartalmazza a sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, a holttéfigyelőt, a keresztirányú forgalomfigyelőt, a távolságtartó tempomatot, a vészfékrendszert és a tolatókamerát is.
Azonban, aki az összkerékhajtásról lemond, már a második felszereltségi szinthez, az Invite-hoz is kérheti 500 ezer forintért a CVT-váltót.
A tesztautó ára 11 millió forint felett állt meg kicsivel. Az összkerékhajtásról én zokszó nélkül lemondanék, viszont a CVT-váltóval szerintem jóval kedvelhetőbb az Eclipse Cross, mint a manuálissal. Így 10 millió forint környékén vihetném haza.Nincs könnyű helyzetben tehát a Mitsubishi, hiszen a tomboló SUV-láz idején számos konkurenssel találhatja szemben magát a piacon, viszont egyedi megjelenésével, kényelmével és a legendás névvel, biztosan megtalálja a saját vásárlóközönségét.
Nekem nem tetszik ez a kocsi. Az elején a króm olyan „bazárivá” teszi, hátul meg az ablakfelületet kettőosztó szárny, mintha a 80-as évekből pottyant volna ide. Ettől persze még nyilván sokaknak tetszik, lehet jó motorikusan és kényelmes is. Az automata váltóért pénzt nem adnék, egyértelműen manuális párti vagyok, pedig vezettem már néhányszor automatát a munkahelyen és van a családban is. Egy helyen van előnye a pesti dugóban, de amúgy én jobban szeretek váltogatni. Az sem mellékes, hogy éppen 3 hete panaszkodott egy ismerős, hogy most fizetett ki 450 ezret a váltójára egy olyan kocsiban, ami már nem garanciális, de még nincs 8 éves. 11 millióból már egész jó felszereltségű X-Trail is kapható, ami eggyel nagyobb kategória és a 2.0 dCi motorral jobb és kevesebbet is fogyaszt. De ez nyilván csak az év véleményem.
Hihetetlen hogy ez a márka volt a leginnovatívabb japán márka a 90-es évek elején.
Szégyen hogy mivé lett 8-10 év alatt, és gyakorlatilag aktív hullarablás ment lassan 10 éve.
Nagyon kellett már valaki aki rendbe teszi. Ghosn a legalkalmasabb rá…
Hát a Renault sem tette rendbe. Egy rendbe tett márkától nagyon messze van. Inkább a Renault is kihasználta a Mitsut. Technikát, technológiát vett át tőle, mert valljuk be a Renault a közelmúltban sem volt a legmegbízhatóbb márka. Mondhatjuk, hogy a Renault pénzügyileg segítette a Mitsut, de legalább ennyit nyert is a japán márkával a francia. Pl megtanulhattak elektromos rendszereket csinálni az autóikba. A formatervezésnél is jól jöhettek.