Nincs ki a négy hengere? MINI Cooper D teszt

Hengerhiány? Ezúttal háromhengeres dízelként járt nálunk a tavaly érkezett, korábban háromhengeres benzinessel próbált harmadik generációs MINI. Ami persze csak így, nagybetűsen harmadik generációs, az őst nem beleszámítva. Utóbbihoz mérten óriási, a mai kisautókhoz mérten csöppnyi, nagyon kedves, imádható. Motorjától pedig sokan ódzkodnak. Hiszen milyen dolog az, hogy a vezetési élményről szóló, a tesztautó fehér csíkos British Racing Green fényezésével aztán pláne örökzöld prémiumtermék háromhengeres és dízel? A kérdést többször hallottam, többször láttam a tekintetekben, miután említettem a motor hajtásláncát. De el kell felejteni, bele kell ülni, ki kell próbálni.
Jön a mosoly! Tulajdonképpen még bele sem kell ülni a MINI-be, a mosoly az garantált, a 3,8 métert mindössze 2 centivel túlnövő hossz és a nem egész 1,73 méteres szélesség minden, de nem hivalkodó, a felármentesen kontrasztos, a jól konfigurált zöld tesztautó esetén is fehér tető pont elég izgalmassá teszi, meg persze ott a forma, ami 56 éve, sok-sok átdolgozás után is örök. Aztán ajtónyitásra automatikusan szisszen lefelé a keret nélküli ablaküveg. Az okos indítókulcs egyedi, kellemesen tenyérbe simuló formájú, ha pedig beültünk az elöl korrekt oldaltartású, változtatható laphosszúságú ülésekbe, akkor kellemesen legelhet szemünk az egyedi billenőkapcsolókon, a piros indítóbillentyűn vagy a nem csupán megjelenésükkel, irányíthatóságukkal is remek szélső légbeömlőkön.
Klasszikus, mégis modern. Az elődökre emlékeztetően és szigorúan kerek órákkal játszó a műszerfal, ám a sebességmérő a MINI-k körében most először került a sofőr elé. A blokk belsejében multifunkciós kijelző, akár a tempó digitális kijelzésével, balján fordulatszámmérő. A műszerfal közepén pedig a hatalmas tányér immár egy óriási, 8 colos színes kijelző. Akár navigáció, nagyfelbontású tolatókamera, az audiorendszer vagy csupán a fedélzeti számítógép megjelenítésével. Vezérlését a BMW-kből megszokott, itt ráadásul írásfelismerős iDrive adja. Nem csak a menürendszer még a precíz és profi navigáció hangja is magyar. A kijelző karimája színváltós. A váltó körüli körkapcsolóval zöld eco- és piros sportprogramot is kapcsolhatunk, a beállítás természetesen a központi bőségtál LED-fényes karimáján is visszaköszön, de az parkolás közben például akadály észlelésekor is pirosra vált. Okos, intuitív megoldás.
Milyen a motor? A háromhengeres, 1,5 literes, természetesen TwinPower (nem dupla, csak kettős megfúvású) turbós dízelt már a frissített 1-es BMW-ben is próbálhattuk. Itt sokkal jobb arcát mutatta. Az itt keresztben beépített, s a hátsó helyett az első kerekeket hajtó motor (kardántengely híján) indításkor kevésbé rázza a karosszériát. Ha nem tudnánk, hogy háromhengeres, nem mondanánk meg, ugyanis simán hozza azt a kulturáltságot, amit a mai (jobb fajta) négyhengeres dízelektől megszoktunk. Gázreakciója nagyon jó, sportmódban természetesen fokozottan közvetlen. Alapjáratról is terhelhető, 1500 1/perctől jól húz, gyakorlatilag nem érdemes és nem is szükséges 3000 fölé forgatni. Jelentős, 270 Nm nyomatékát 1750 1/percnél, 116 lóerejét 4000-nél adja, 100 km/órára 9,2 másodperc alatt gyorsít, s a 200 km/órás tempót is simán megfutja. A kormánykerékhez kellemesen közel eső, precízen megvezetett karral jól kapcsolható váltó áttételezése nem olyan extrém hosszú, mint a 116d esetén, pont megfelelő. Az autópályás 130 km/óra 2400 1/perc fordulattal futható. A motor ott sem zajos, de a szélzaj már érezhető.
Futómű, kormány? Elöl MacPherson, hátul multilink rendszerével a legújabb MINI a húzós felárral adott 17 colos alufelnivel és viszonylag peres abronccsal is meglepően jó csillapítást ad. Amúgy pedig klasszikusan gokartszerűen stabil, élményautós. Alapból is közvetlen, élénk a kormány, sportmódban meg persze visszavett rásegítésű, normál használathoz úgy már kicsit nehéz. Az ESP kikapcsolható, alapvetően jó, megbocsájtó játékautó a MINI, ugyanakkor teljesen jól használható munkába járásra, gyerekhordásra is.
Hátsó fertály? A korábbiaknál tágasabb, nagyobb tengelytávú utastér 3 centis lábtérnövekedést hozott a hátsó utasoknak. Így sem lett sok helyük, normál méretű felnőttek mögött még a gyerekülésbe tett csemeték is lázadnak, hogy nem fér el a lábuk, ha pedig felnőttet ültetünk hátra, neki nem lesz élmény az út. Legalábbis helykínálat, főként lábhely szempontjából. Széltében, fejtérben bőséges hátul is a MINI. Az alapesetben 211 literes, a négyszemélyesség ellenére is 60:40 arányú támladöntéssel bővíthető csomagtér az elődökénél nagyobb, ám kisautós mércével is apró, de legalább jól pakolható.
Meddig ér a mosoly? Érdekes módon akkora mosolyforrás a MINI, hogy rövidebb úton még hátsó helyein is örömködhetnek a részletein ámuló utasok. Elöl pedig tökéletes kényelmet, jó vezetési élményt ad. Nem olcsón, ugyanis az elvileg 3,5 l/100 km vegyes fogyasztású Cooper alapdízel alapára is több mint 6,3 millió forint Ft. A tesztátlag (zömében városi használattal, dinamikus használattal) 5,2 l/100 km lett. Utóbbi sem rossz, a tesztautó csaknem 10 millió forintos ára azonban nálunk emészthetetlen. Elvétve akad csak vevő, aki 1-es, akár 3-as BMW helyett MINI-t venne. Pedig érdemes ráérezni az ízére, hasonlóan prémiumtermék, sokkal barátságosabb, politikailag korrektebb külsővel, olyan méretekkel, amivel sokkalta könnyebb bárhova besorolni, sokkalta könnyebb leparkolni. Egy élményautó, ami ráadásul az év túlnyomó részében az átlagosnál szerényebb méretével is használhatóbb, mint bármi más, ami vezethetőségben, meg persze presztízsben alternatívája lehetne.