Ördögűzés felsőfokon – Mercedes-Benz E 300 de

Az E-osztály maga a Mercedes. A csillagtoló modellek királya ugyan az S-osztály, elérhetőbb mivoltának köszönhetően mégis a középkategóriás modell az elterjedtebb. Ez persze érthető, a 124-es utódaként bemutatkozott E-osztály szikrázó pedigrével kezdett a ’90-es években, és a flottás megrendelések mellett a magántulajdonosok között is népszerű sorozatról van szó. Hogy mennyire őrzi ma az E-osztály azt, amire sokan azt mondják, a 124-esnél elveszett? Tökéletes példa a fájdalmasan alacsony felszereltségű tesztautó. Akkor, abban a ritkán látott puritánságban értelmet nyert minden, amit a Mercedes fejlesztésre költött az elmúlt 30 évben és a sok cukormáz nélkül végre tisztán láthatóvá vált. Most hasonló külseje ellenére egy egészen más autóhoz volt szerencsénk, egy újabb oldalát mutatta meg az E, amit eddig mintha rejtegetett volna a Mercedes, hiszen egyszer sem próbálhattuk korábban a zöldrendszámos modelljeiket.
Pedig nincs mit rejtegetniük, a kommunikáció hiányára persze vélhetően nem ez lesz a magyarázat. Mindenesetre most itt ez a hófehér, pompás szedán zöldrendszámmal, vagyis konnektoros hibrid hajtáslánccal. Ma hibridként azonnal benzinmotor és villanyhajtás kombinációját vizionáljuk, ám erre most a Mercedes húzott egy lapot, és dízelmotorral is kínálja az E-osztály konnektoros verzióját. Prémiumgyártók ritkán követnek el baklövéseket és általában akkor is a végletekig kiszámolt szándékosságról beszélhetünk, így aki elfehéredik attól, hogy egy dízelmotort hidegen, rövid időszakokra bekapcsol, majd leállít az E 300 de, azoknak szolgáljon megnyugtatásul, hogy nem dilettánsok döntenek a Mercedes élén és vélhetően tudják, mit csinálnak.

Összeraktak egy olyan autót, aminek 1200-1300 kilométeres a hatótávolsága akkor, ha nem finomkodunk a gázpedállal és egyszer-kétszer feltöltjük - árammal.

Akkumulátora 13,5 kWh-s (nagyobb, mint a frissített BMW 530e-é) és 6-7 óra alatt tölthető fel normál hálózati csatlakozóról. Ez bőven elég arra, hogy este hazaérve felcsatlakoztatva reggelre tele aksival kezdhetjük az utat az iroda felé, ahol, ha van lehetőség, szintén felölt munkaidő alatt. Az elektromos hatótávolság a valóságban 40 kilométer körüli, bár az én lábam alatt 36-nál többet nem saccolt, mentségére szóljon, hogy azt maradéktalanul ki is használta.

A villanymotor ereje tökéletesen elég arra, hogy a forgalom ritmusához igazodva lendületesen közlekedhessünk.

Nem kínosan lassú az elindulás és értelmes gyorsításra is képes. Érdekes megoldás, hogy a 9 fokozatú automata váltó ilyenkor is kapcsolgat, ennek az egyetlen hátránya, hogy halványan, de azért érezhető a váltás, főleg az 1-2-3. fokozatok között. Elektromosan 130 km/h a végsebessége, ez azért elég, de a BMW ebben mondjuk egy 10-essel jobban teljesít.
Többféle üzemmódja között váltogatva kérhetjük, hogy tartalékoljon az energiával, vagy mindenképp indítsa be a dízelmotort és töltse fel az akkumulátort. Lehet hagyományos hibridként használni, amikor használattól függően dönti el, melyik üzem a hatékony és persze lehet elektromos módot is választani. Az a közös, hogy a beállítást megjegyzi és indításkor a leállított állapotban folytathatjuk az utat, nem kell újra zongorázni az üzemmódok között. A hibridrendszerek manapság egyre inkább képesek a motor indításának észrevehetőségét egyenlővé tenni a nullával, most itt egy kicsit más a helyzet.

Bármennyire is burkolják be, máshogy hangzik egy hideg dízelmotor indítása, mint egy benzinesé, a karcos járást azonnal észrevenni az E 300 de-ben is.

A napi első indítás zajos, persze ne egy Hiace köszörülését képzeljünk el, egy pillanat alatt beindul a kétliteres dízelmotor. Telt el úgy nap, hogy egyáltalán nem járt, de volt idő, hogy nem értem rá tölteni, viszont úgyis tartalékol annyi töltést, hogy az indulásokat a villanymotor intézze. A hajtáslánc nagyon ügyesen kombinál, mégis talán a kedvenc részletem, melyet minden hibridben szívesen tapasztalnék, az a távolságtartó radarja által vezérelt visszatermelés. Tempomat használata nélkül is figyeli a távolságot és aktívan állítja a villanymotor visszatermelésének erejét, így ha be is jön elénk egy autó, ahhoz igazítja tempónkat, így lényegében mindig megvan a távolságtartás energiatermeléssel egybekötve, tiszta haszon.

Városi üzem és 400 kilométernyi autópályázás után 3,6 literes tankolás szerinti fogyasztással zártuk a hetet, ami talán mindennél többet elárul.

A rendszer hatékony, használhatósága nagyon természetes és elegáns, akkor sem büntet óriási fogyasztással, ha nem volt időnk tölteni. Ez lehet a mentsvára azoknak, akik csak az ingyen parkolás, vagy a nem fizetendő regisztrációs és cégautó adóra gyúrnak az E 300 de-vel. A Mercedes csúcstechnológiája egyébként nem csak a hajtásláncról szól, nagyot ütnek a vezetéstámogató rendszereik is. A már említett mindig aktív távolságtartás mellett a hibázni nem tudó sávkövetés is a fedélzeten volt. Ezt pedig a sávváltás asszisztenssel is kiegészítették, ami szemben a többi márkával, Magyarországon is korlátlanul működik. Egyszerűen lekattintjuk az irányjelzőt, arra, amerre sávot szeretnénk váltani, a műszerfalon ilyenkor a zöld kormányjelzés mellett egy zöld nyilacska is megjelenik, az autó pedig sávot vált, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Minden alkalommal hiba nélkül megcsinálta teljesen elengedett kormánnyal, ami arra tökéletes bizonyíték, hogy a sofőrt ma már hatékonyan képes kiegészíteni egy ilyen Mercedes, helyettesíteni viszont nem fogja, ami nagyon fontos.
Minőségét tekintve panaszra aligha lehet okunk egy Mercedes esetében, ugyanakkor azt a selymesen gépszerű autóérzetet, amit alapkivitelében nyújtani tud, és amiért a bőrünk alá mászó technika érzetét kelti, sajnos most nem kaptuk meg. Légrugózásával finoman hintázik, az úthibákat viszont rosszabbul viseli, mint az acélrugós kivitel, kormányzása továbbra is remek, de a futómű miatt a közvetlenség most kicsit háttérbe szorult. Az utastér fekete hangulatával nem épp hívogató, az anyagok jók, a félig bőrözött ülések mintája pedig csodaszép, de ahogy sejtettem, ezek legalsó pontja már jóval magasabb, mint a kézi állítású fapados üléseké, amivel így szintén romlik a vezethetőség érzete. Már ha ez bárkit is érdekel rajtam kívül, ebben a kategóriában vélhetően egyre kevesebb ügyfelet. Pompásan szól a Burmester hifi rendszer, a hangulatvilágítás viszont világos kárpittal lenne igazán látványos. Mutlimédiás szoftvere még a régi, erre már ráférne a frissítés az MBUX rendszerrel. Mindent összevetve most a technikai részletek voltak előtérben, amivel valójában lenyűgöző finomságot mutatott fel a Mercedes. Érdemes mérlegelni, hogy a városi használat mellett mennyit mennénk autópályán is, ha már fele-fele az arány, akkor érdemes bevállalni a dízelt, minden más esetre ott a 300 e, ami ugyanez, csak benzinmotorral.