A mi drága csillagunk – Mercedes B-osztály teszt

Fokozottan érdeklődésre számot tartó modell, illetve tesztautó volt a B-osztályos Mercedes, hiszen ország-világ kecskeméti autóként ismerte meg. Még úgy is, hogy a hazai gyárban csak ez év március végén indult a termelés, B-osztály pedig már tavaly ősz óta létezik. A tesztpéldány sem magyar volt, még tavaly novemberben készült Németországban, Rastaat üzemében - ahol egyébként az előző generáció legkeményebb példányát is összerakták egykor.
Kívülről egyébként megjelenésével, nem csak hírével is feltűnő és sokak számára érdekes, sőt, a „bitang jól kinéző” jelzőt is megérdemlő a B-osztály. Belülről, illetve vele néhány napot együtt töltve azonban már nem ilyen egyértelműen pozitív a kép. Pontosabban, bízunk benne, hogy tesztautónk még előszériás volt, s a magyar példányok csak jobbak lesznek nála. Ugyanis hiába vonzó megjelenésű, hiába kellően tágas, néhány felróható hibát azért találtunk, az erősebbik dízelként alsó hangon is 8 millió forintos, s a nem is túlzottan felszerelt B 200 CDI próbapéldány esetében gond nélkül 10 millió forintos autónál. Az utca embere azonban azokat nem látja, ő csak egy kompakt-egyterű méretű, sportos megjelenésű meredekhátút lát akkora arccal, hogy az akár az óriás R-osztályé is lehetne.
Arc az utastérben is van, még márkaidentitás is vastagon, a sofőr ugyanolyan kormányt markolhat, mint akár a CLS-ben, s a formák is vannak olyan kecsesek. A kerek, kissé ufószerű, de jól irányítható, tekeréssel zárható légbeömlők még frappánsabbak, mint az ott alkalmazottak. A középkonzol tetejére tett, digitális képkeretnek tűnő központi kijelző azonban érthetetlen elem, nem illeszkedik szervesen a műszerfal képéhez, ugyanakkor nem is behajtható vagy kiemelhető, hogy mondjuk GPS-ként vihessük magunkkal. Navigáció gombot kapcsolhatunk a Comand Controller körkapcsolóval, de ha nincs megrendelve a szolgáltatás, az csak egy vak menüpont, esetünkben is így volt. A központi menürendszerből alapáron elérhető azonban a ráfutásos balesetre figyelmeztetés. Érthetetlen, hogy a radaros rendszerhez miért nem társítottak tempomatot is, hogy a „Főnök, fékezni kellene!” jelzés helyett az autó maga is megtehesse azt – a távolságtartós tempomat persze elérhető, felára hajszálnyit 330 ezer forint alatti. Van továbbá éberségre figyelő Attention Assist is - mely a menüben - a Mercedes írásmódjától eltérően - i helyett y-nal szerepelt - komoly probléma, s vélhetően egy szoftverfrissítés meg is oldja majd.
A 4,4 méter hosszú, felfelé kerekítéssel 1,79 széles és 1,56 magas, 2,7 méter tengelytávú autó helykínálata talán kissé fura, valójában okos. A hatalmas arc után az utastér elöl talán kissé szűknek tűnik, ám ne feledjük, hogy egy alapvetően kisautó-alapú egyterűben ülünk, aminek azonban hossza a mai kompakt osztály felső méreteit súrolja, tengelytávja pedig a középkategóriásokét is eléri. Lényegében a beltér is ezen adatokat visszatükröző, a belső szélesség még néhány alsó-középkategóriáshoz mérten is passzentos, ennek és a középen rövidebb lapú ülésnek köszönhetően hátul is inkább csak 2, mint 3 személyes a B, lábtér azonban elöl-hátul bőven van, négy felnőtt kényelmesen ülhet és utazhat a B-osztályban - legalábbis hely szempontjából.
A menetkomfort azonban nem csak a helykínálatról szól, hanem például a rugózásról is, ami a tesztautó sportfutóművével és 225/40-es abroncsokat viselő 18 colos alukerekeivel nincs sok. Ezekkel nagyon nyers, minden úthibát, még az autópályák legkisebb egyenetlenségeit is közvetítő, szó szerint közvetlen a B-osztály futóműve. Közvetlen ugyanakkor a kormányműve is, ami ráadásul változó áttételű és nagyon kis fordulókört adó. Család nélkül nagyot lehet élményautózni a B-vel, 9,5 másodperces 100 km/órára futása nem rossz érték, feljebb is jól húz - nem próbáltuk, de állítólag 210 km/óráig. Szinte oldaldőlés nélkül, stabilan falja a kanyarokat, a 2,1 literesből származtatott 1,8 literes, nem kihegyezett, ellenben 300 Newtonméter nyomatékát már alulról, csuklás nélkül hozó 136 lóerős dízellel jól is húz, de egy egyterűtől jobban megszokott, hétköznapi használatban – véleményünk szerint – ez a konfiguráció nem ideális. Az elöl MacPherson, hátul multilink futóműről egyébként sokat elmond, hogy még ezen, 2 cm-rel ültetett, sportos hangolású rendszerről is írtak a most nyomokban sem feltűnő „lágy hangolást” az autót korábban, téli, ballonosabb abroncsokkal próbáló kollégák, így lehet, hogy csupán a hazai utakra szerencsésebb felniválasztással orvosolható lenne a rosszallt, illetve hiányolt rugózás.
Bár a B-osztály vezetése – egyterűs jellegéből és fronthajtásából adódóan - inkább sablonos, mint valódi mercedeses, rossznak semmiképp sem mondható. A stop-startos dízel indítása kissé zajos, járása csendes, ahogyan a városi futás is az. Országúton már – a minimális oldalfalú abroncsokkal – az autópályáshoz hasonlóan jelentős a gördülési zaj. Mivel a légellenállás szerény (Cw=0,26), szélzaj alig van, s a motor is kiváló, ráadásul kellően hosszúra áttételezett váltóval szerelt, a 130 km/órás utazótempó alig 2200 1/perccel futható. Városban a hosszú áttételezésből adódóan leginkább a negyedik fokozatig lehet csak felkapcsolni, s mivel a csúcsnyomatékát 1600 1/perctől hozó motor 1400 alatt már vergődik, sokszor onnan is vissza kell kapcsolni. Bár sokba, uszkve (727 710 Ft) kerül, érdemes megrendelni a Mercedes 7 fokozatú automatáját.
A konfiguráláson – prémiummárkához hűen – amúgy is nagyon sok múlik a Mercedesnél, még a családibb B-osztálynál is. Az alapáras szövetkárpit helyett például jelképes, 50 ezer forintért a tesztautóba került műbőr minőségi, a mai bőröket idéző megjelenésével jutányos ajánlat, vele együtt élve azonban már tavasszal is elmondható, hogy izzasztó, s jobb nem belegondolni, hogy nyáron milyen lesz – bár azért nem kell a Ladákból visszaköszönő égetésre számítani, megjelenésén túl jellemzőivel közelebb áll a valódi bőrhöz, mint az egykori KGST országok autóiban megszokott kárpithoz. Noha a biztonsági ellátmány 7 (első, oldalsó, függöny és a vezető térdét óvó) légzsákkal, ESP-vel, éberségfigyelővel és ráfutásgátlóval, valamint guminyomás-szenzorral, adaptív féklámpával teljes, a legolcsóbb változatával is csaknem 7 millió forintba kerülő B-osztályhoz a legtöbb kényelmi extrát – az amúgy meglehetősen hosszú – opciós listáról kell összeválogatni. Így aztán valóban az átlagigényeken túlmutató, például nyitható panorámatetős, parkoló-asszisztenssel támogatott autó építhető - nem átlagvásárlóknak. A B-osztály azonban még így is viszonylagos sikerre számíthat – itthon is, hiszen hiába rétegautó, praktikus, s magyar gyártású. Az idei év első harmadában mintegy harmadannyit adtak el belőle, mint a kategória bestselleréből, a Renault Scénicből, ami nem rossz eredmény.