Hogy ez mennyivel jobb autó lett! Mercedes-Benz B 200 teszt

Kecskeméti, de mégsem a miénk. Kezdjük a leginkább fájó résszel, hiába készül Kecskeméten (is) a B-osztály, hiába ez az első itthon is gyártott Mercedes, mégsem a mi autónk. Hogyan is lehetne az egy 7,2 millió forintról startoló modell? Kár érte, mert mint autó, nem nagyon bántható a B-osztály. Pontosítok, a tavaly frissített B-osztály. Mert így utólag megnézve a 2012-ben piacra lépett, s 2012 márciusában gyártani kezdett eredetit, az bizony már megjelenésekor sem volt egy álomautó. Legalábbis a tesztpéldányban elég sok negatívumot fedeztem fel.
Sok múlik a konfiguráción. Bevallom, közel három év távlatából igazából semmi negatívumra nem emlékeztem a korábbi tesztautóból, csak arra, hogy jót autóztam vele és egészen sok cucc belefért - az idő tehát sokat szépített rajta. De az akkori tesztet elolvasva valószínűleg épp egy ilyen konfigurációt választanék, amilyen a mostani tesztautó volt - már amennyiben B-osztályt vennék. A kínálat amúgy igen széles, az összes motor Euro 6-os a frissített palettán. Alapvetően kétféle, 1,6 és 2,0 literes négyhengeres, turbós benzines szerepel, ám mindkettő kétféle erőszinttel, 122 és 156, valamint 184 és 211 lóerővel. Dízelből a Renault-tól származó 1,5 literes (90 és 109 lóerővel), valamint 2,1 literes Mercedes motor kérhető 136 és 177 lóerővel. A hajtás ugyebár alapesetben elöl, de a nagyobb motorokhoz 4Matic összkerékhajtás is kérhető, a 7 fokozatú, duplakuplungos 7G DCT automataváltó pedig már az erősebb, de kisebb méretű motorokhoz is. Szeretem a Renault 1.5 dCi-jét, de ha már Mercedes, én is a finomabb üzemű benzinest választanám, mondjuk az erősebbik 1.6-ost, a B 200-ast, ami a tesztautó volt. Természetesen automatával, hiszen a Mercihez az is dukál.
Jó kombináció. A B 200 1.6-os turbómotorja 1250-4000 1/perc fordulat között konstansan adja 250 Nm nyomatékát, s ez bizony alapvetően határozza meg képességeit. Minden helyzetben jól tud húzni, ha kell, a duplakuplungos automata gyorsan és szinte érezhetetlenül kapcsol vissza, ha már nem hajtjuk, pillanatok alatt feljebb vált. A nyomatékos motort mondjuk időnként indokolatlanul tartja közepes fordulatszám-tartományban, ilyenkor a gázpedál enyhe visszaengedésével vagy a kormányra rakott fülekkel is kapcsolhatunk. Van persze Sport mód, amikor a szokásosnál tovább forgatja a fokozatokat. Az előválasztó a nagyobb Merciktől megszokottan csak kormányoszlopra szerelt kar: megszokást igénylő, de utána imádni való, helytakarékos. Egyedül indulásnál van némi késlekedés, s hajszálnyi robotváltós kapcsolási érzet, menet közben azonban hibátlan a váltó. Az áttételezés hosszú: az autópályás 130 km/órás tempó mindössze 2400 1/perc fordulattal futható hetedik fokozatban. Az elindulási hajlam hibátlan, a 100 km/órára 8,4 másodperces gyorsítás igen jó, előzéskor, például 70-80 km/óráról viszont már nem lép vészesen nagyot a B 200.
Csendes. Komolyabb luxusautókból és persze 10 éves hibridből is volt módom átülni a B-osztályba. Egyedül induláskor tűnik fel tompa motorhang. Bemelegedve, főként rádió mellett már nagyon fülelni kell, hogy jár-e. Pontosabban fülelhetünk, nemigen halljuk, nemigen érezzük, mert alapjárata is egyenletes. Stop-startja is finom, így bizony a teljes egészében új és digitális műszerblokkra kell pillantani, hogy vajon jár-e a motor. A 205/55 R16-os Michelin Alpin A4 téligumikon minden helyzetben kifejezetten csendesen gördül a B 200, csupán autópályán hallani tükrei felől szélzajt. Ennek is az azonban az elsődleges oka, hogy más zaj nem szűrődik be az utastérbe.
Kényelmes is, meg nem is. A józan gumiméretnek, meg persze a komfort futóműnek köszönhetően a mostani tesztautó rugózása sokkalta jobb volt, mint a korábban próbált sportfutóműves dízelé. Ülései azonban nem túlzottan méretesek, s ami még inkább probléma: nem is túlzottan formázottak. Főként az oldaltartás nélküli elülső ülőlap volt furcsa és hosszabb úton zavaró. A hátsó helyek közül a középső csenevész, a lábtér viszont óriási a második sorban. A szélső helyeken felnőttek is vígan ellehetnek, a szélsőkbe Isofix-gyerekülések könnyedén, s úgy tehetők, hogy átlagméretű elöl ülők mögött a háttámlát sem érik el. Négy felnőttnek vagy kétgyerekes családnak tágas, viszonylag kényelmes autó a B-osztály, de azért ülésekből kaphatott volna jobbat.
Leghátul is nagy. Alaphelyzetben is tágas, közel 500 literes, síkokkal határolt és jól pakolható a csomagtér. A hátsó támlák 20:40 arányú dönthetőségével több mint háromszoros, ám nem teljesen sík padlójú rakteret kapunk. Nem hiányoznak a csomagrögzítők, a padló alá szükségpótkerék is kerülhet, a tesztautó esetén rekesz és defektjavító volt, 12 V-os csatlakozó a második sor elé került, hűtőládát például onnan táplálhatunk, a csomagtérből nem.
Finomságok. Már maga a márka, de a modellfrissítés is sokat hozzátesz ahhoz, hogy a B-osztály ne egy szabvány kompakt egyterű legyen. A facelift után új, a korábbinál sokkal kecsesebb, cizelláltabb gombokat hordó a kormánykerék, friss a műszerblokk és a középkonzoli, növelt méretű képernyő is. Az opciós tolatókamera HD-képet ad. Az mondjuk több mint fura, hogy a hifi főkapcsolója a kamerát és az amúgy szintén profi minőségű kihangosítót is lekapcsolja. Ha csak a rádiót némítanánk, ahhoz a dedikált, nem annyira kézre eső és szembetűnő apróbb billentyűt érdemes használni. Telefonunkat természetesen nem csak a beszédhez, zenelejátszáshoz is csatlakoztathatjuk.
Vigyáz ránk. Van éberségfigyelő, ráfutásos balesetekre figyelmeztetés, ami csak durva vészhelyzetben fékez, ám előfordul, hogy teljesen indokolatlanul is azt észlel és fékez. Szerepelhetne távolságtartós tempomat (valamint sávtartó, holttérfigyelő és aktív parkolóasszisztens is), de a 11,4 millió forintos tesztautóba nemhogy az, még az automata klíma sem fért bele. Ami van, az legalább hőfokszabályzós, de a ventilátor intenzitását már nekünk kell szabályozni. Furcsa ez egy ilyen árú autónál, ahogyan például a magyarul nem beszélő navigáció is. Legalábbis nekünk, magyaroknak, akik egyelőre inkább csak gyártani, semmint vásárolni tudjuk a B-osztályt. Vagy mi vagyunk smucigok, mert többet várnánk? Nem értékeljük azt kellőképp, hogy például milyen jó a B-osztály progresszív, alacsony fordulókört adó kormányműve, hogy egyben van, meg aztán 4 év/120 000 kilométeres karbantartási csomag is jár hozzá? Meg vezetéstechnikai tréning is, hogy mind tovább, mind jobban tudjuk vezetni a mi drága csillagunkat, ami nem vészesen torkos. A 156 lóerős benzines gyári vegyes fogyasztási értéke 5,4 liter, a tesztátlag szerinti pedig 7,5 liter lett, ami a kulturált üzem és a dinamikai jellemzők mellett teljesen korrekt.
Szereted a csillagot? A B-osztály természetesen csakis szerelemautó lehet. Érzelmi töltet is szükséges ahhoz, hogy árát arányosnak, elfogadhatónak tartsuk. Ennyi pénzért már temérdek más is kapható. Leginkább a BMW 2-es Active Tourer az ellenfele, utána még talán a Volkswagen Sportsvan. De egyik sem egy Mercedes, ahogyan például egy fele ennyiért tágasabb, de messze nem ennyire felöltöztethető Renault Scénic, Citroën C4 Picasso sem az.