Különc, de csak külsőre – Lexus NX 300h

Mint a Lexus legtöbb modellje, az NX is köthető valamelyik Toyotához, így ha például az új ES-t nézzük, ami egy csicsás Camry, akkor a kompakt SUV meg egy RAV4. Ez nem csak holmi hasonlítgatás, padlólemezük szinte ugyanaz, strukturálisan is egyezik több elem, ahogy például a motorkínálat is szinte azonos, annyi különbséggel, hogy nincs dízel, és a benzines erősebb a Lexusban. Apropó benzines, a frissítéssel eltűnt a 200t jelzés, helyette 300-as jelzésű turbós benzinest találunk, ami ugyanaz a motor, ugyanakkora erővel, mint korábban volt, csak így kicsit egységesebb az árlista. A hibridet ugyanis 300h-nak hívják, így csak egy apró h betű különbözteti meg őket.
Elcsépelt, de akkor is ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi lett más a frissítéssel. Na persze, ha tudjuk, mik az új Lexusok védjegyei, akkor rögtön feltűnhet a fényszóró. Korábban egymás mellett sorakoztak a LED-ek a lámpatestekben, most összecsoportosították őket, csöppet szélesebbre húzva ezzel optikailag az orrát. Változtak a rácsok is, de valójában ez felszereltségfüggő, mindegyikhez kicsit más az „orsó alakú” Predator száj belseje. Hátul is picit más, tényleg annyira minimálisan, hogy a karaktere semmilyen szögből nem változott. Ez csak azért jó, mert azoknak, akik szeretik a Lexus efféle formavilágát, továbbra is ugyanolyat kínálnak a japánok. Nekünk már kicsit nehezebb, mert beszélni kell róla.

Bent azért lehet miről beszélni szerencsére, de azzal is végzünk, mielőtt befejeznénk a levest ebédnél.

Furcsa módon multimédiában még mindig jelentősen el vannak maradva és makacsul ragaszkodnak a furcsa megoldásokhoz. Persze van ennek más oldala is, hisz egy hét alatt lehet, hogy nem tudtam megtanulni, és ez egy hosszabb folyamat, amit vevőként van időnk végigcsinálni, de ez a kezelőfelület akkor sem felhasználóbarát. Kaptunk egy nagyobb központi kijelzőt, ami szélesvásznú és a képe is jóval szebb, részletgazdagabb, mint előtte volt, a kezelőszerv viszont pont ugyanaz. Az a tapipad közel használhatatlan, bár itt egy fokkal darabosabban működik, mint az LS-nél, ami furcsa módon pozitív, így több esélyed van beleakadni azokba a menüpontokba, amiket szeretnél használni.

Az utastér elég összetett, mind formák, mind használat szempontjából. Zongoralakk nincs, pedig prémiumszinten vagyunk, szóval itt a példa, hogy nincs rá égető szükség, sőt! Mindenki más ezüstből csinálta volna azt, amit a Lexus bronzzal fúj le, ettől kiváló hangulata van az amúgy komor fekete beltérnek. Az ablakok színezése is kicsit bronzos, ilyet másnál még nem nagyon láttunk, ezzel alapvetően lesz meleg és otthonos a hatás, pedig a formák durvák. Na meg azok a gombok! Hangosan felnevettem, amikor megláttam a kormányoszlop mellett baloldalt azt a panelt, mintha Saitót elküldték volna a gombboltba, hogy akkor hozzon párat ebből és ebből. De van itt kettő, amilyet még nem láttam, egy-egy ülés van rajtuk. Ezekkel lehet ledönteni és felállítani a hátsó üléseket, elektromosan. Oda-vissza. Hagyok időt…
Ez a kiszolgálás, nem a futóműemelés beszálláskor. Különös, hogy egy kompakt SUV-ban ennyire felsőkategóriás megoldást alkalmaznak, hisz ezt nem mondanám presztízsmodellnek, sokkal inkább tudok elképzelni benne tehetős családokat. Ők imádnák az 555 literes csomagtartót is, aminek padlója alatt akkora rekesz van, hogy beleférek. Na persze pótkerék nincs, de nem is tudom elképzelni a potenciális tulajt, ahogy kereket cserél.

Jó benne ülni, kiváló a kilátás, egy ilyenben értjük meg igazán, mit esznek sokan az emelt karosszériában.

Rendkívül könnyű vele parkolni, az NX is olyan magas, hogy egy hagyományos kocsi fölött simán átlátunk, pedig ez még kisebb, mint az RX.
A Lexus maga a hibrid, ahogy a Toyoták is, kiválóan csinálják ezt a japánok, ami lehet, hogy elsőre nem lesz egyértelmű. Furcsán működik ez a „hagyományos” rendszer, hisz nem lehet vele olyan okosan közlekedni, mint egy konnektoros hibriddel, majd ő intézi inkább, annál jóval okosabban. A sornégyes Atkinson ciklusú 2,5 literes benzines mellé két elektromotor kapcsolódik, egy elöl, egy pedig hátul. Bár van EV mode kapcsoló, az csak arra jó, hogy felidegeljük magunkat, hogy már megint nem kapcsol villanyra, mert nem kapcsol akkor, amikor mi akarjuk, csippan egyet és kiírja, hogy nem, bocs. Majd egyébként átvált simán villanyhajtásra és pár kilométert mehetünk elektromosan, szóval úgy intézi, ahogy akarja. Ez a 197 lóerő nem tűnik soknak, viszont a villanymotor nyomatékával kellően fürge tud lenni, és a motor bőgő hangja sem annyira zavaró, mint a Toyota legtöbb hibridjénél.
Na persze, a szigeteléseket kiválóan alkalmazták, az ablakok is dupla rétegűek, ráadásul le-, és felhúzáskor csillapítottan érkeznek meg a végálláshoz. Van nyitható napfénytető, ez viszont nem az, mert ez a teljes tetős panorámaablak, amit nem lehet nyitni. Hangulatban jó, de én inkább a hagyományosra szavaznék. Hatvanezer forint híján 19 millió forintot kérnek ezért a Luxury-ért a nagy üvegtetővel és metálfénnyel, ám most kétmillió az árengedmény rá, szóval már megéri. Valójában tényleg gazdag az, amit ad, hisz fejlett vezetéstámogatóból is van bőven és valójában annyira jó közlekedési eszköz, hogy nem is kéne jobb a mindennapokra. Nyilván erős ez egy közel húszmilliós kocsira nézve, de egy alap 300h már 10 millió alatt is elérhető, ami azért nagy különbség. Akinek viszont a takarékos hajtásláncra és a magas üléspozícióra van szüksége, valamint arra a nyugalomra, amit egy ilyen Lexus kínál, annak már az alap is megadja ezeket.