Autónak kiváló, tabletnek már kevésbé? Teszten az Ioniq 6!

Léteznek észszerű villanyautók? A Hyundai Ioniq 6 megadja a választ!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Rengeteget fejlődött az elektromos autók technikája az utóbbi években, amire kiváló példa a Hyundai Ioniq 6 is. De vajon minden fejlődés jó? Íme a válasz minden kérdésre a Hyundai futurisztikus villanyszedánjáról!

Ilyet még biztosan nem láttál, mintha a Cyberpunk 2077-ből szökött volna ez a furcsa formaterv. De valahogy mégis összeáll, ráadásul nem egy SUV, ami a mai újautó-piacon már-már ritkaság, főleg a formabontó, bátor dizájnok között. Az Ioniq 6 szándékosan megosztó, nem akar mindenkinek megfelelni: vagy az első fotók megjelenése óta imádod, vagy legfeljebb megszokni fogod tudni a küllemét, ha megszereted.
Hirdetés
Miért kell így kinéznie? Az Ioniq 6 egy szedán. Tudom, ebben a politikailag túlkorrekt világban nem szabad sértegetni senkit és semmit, a modern autóiparban pedig a szedán már szinte szitokszó, de ha egyszer igaz, akkor igaz, mit lehet ezen szépíteni? A kerek sziluett és formabontó, újító dizájn talán épp elfedni akarja, hogy a lehető leghagyományosabb formát választotta a Hyundai ehhez a modellhez. És hogy miért? Mert ennek van értelme. Az Ioniq 6 látványosan nem a divatot követi, a koreai mérnökök a lehető legjobb villanyautót szerették volna megalkotni, és ehhez egy alacsony, hosszú, áramvonalas forma kellett, nem egy hatalmas krumpli négy keréken, orbitális homlokfelülettel és még nagyobb tömeggel.
Hirdetés
Milyen vezetni?
Hirdetés
Az Ioniq 6 formája teljes összhangban áll a vezetési élményével. Nem billegős, kellően feszes a futóműve, ám még a 20 colos kerekekkel sem zavaróak az úthibák. A kormányzása, bár a modern autóktól megszokott mértékben túlszervózott, de pontos és könnyen megszokható, mindez pedig számomra elengedhetetlen, ha 325 lóerő és 605 newtonméter áll rendelkezésre, ráadásul egy 2,1 tonnás karosszériában. A villanyautósan ülésbe préselő megmozdulásokat ráadásul még némi játékkal is meg lehet fűszerezni, jóval engedékenyebb ugyanis a kipörgésgátló, mint egyes konkurens modellekben, mondjuk a BMW i4-ben. Nem kell zabolázatlan vadlóként féken tartani, de ha szeretnéd, akkor hajlandó megmozdítani a fenekét. Mennyit megy el egy töltéssel?
Az Ioniq 6 ezen változatának akkucsomagja 77,4 kilowattórás, amelyből 74 kWh használható. Mivel városban, fűtés nélkül valóban képes 15 kWh/100 km alatt maradni, így egyáltalán nem kizárt hozni vele az 500 kilométer feletti hatótáv-értéket. Országúton sem eszik sokkal többet, ráadásul a nálam töltött egy hét alatt a fűtése is viszonylag takarékosnak bizonyult, ha nem autópályán mész, akkor 400 kilométeres túrákra még enyhe télben is gond nélkül el lehet vele indulni.

Én viszont nem voltam ilyen barátságos az Ioniq 6-tal, azonnal 200 kilométernyi autópályázással kezdtem a tesztet.

Természetesen fázni sem szerettem volna, így a fűtéssel is csak annyit spóroltam, amennyit kényelmes beállításokon pótolni tudott az ülés- és kormányfűtés. Legnagyobb meglepetésemre 200 kilométernyi, odafigyelés nélküli, 130 km/órás autópályázással is maradt 150 kilométernyi hatótávolságom a végére, 22 kWh környéki átlagot tudott az autó 100 kilométeren. Ennek fényében azt gondolom, hogy az átlagos felhasználók esetében, akiknek az autó főként helyi járat, és csak néhány havonta kell több mint száz kilométerre utazniuk egyhuzamban, azoknak bőségesen elegendő lesz a hatótávolság. Főleg a kiváló villámtöltéssel, amelynek a maximuma hiába "csak" 233 kW papíron, mégis kevesebb mint 20 perc alatt ér valós körülmények közt is 10-ről 80 százalékra. Én viszont főként otthoni, szabványos konnektorról töltöttem, amelyről egy éjszaka alatt 100-150 kilométernyi áramot tud felvenni, kiépített töltőről viszont akár teljes feltöltésre is képes estétől reggelig.
Az utastérben is sikerült megtalálni az egyensúlyt?
Hirdetés
Első ránézésre egy átlagos, modern autó utastere tárul elém az Ioniq 6-ban. A manapság már megszokott, egy közös üveglap alá bújtatott képernyőarzenál és a kormány mögé helyezett irányváltó is szinte szabványnak mondható. Csak aztán jön a meglepetés, amikor le szeretnéd húzni az ablakot, vagy netán beállítanád a tükröt. Az ajtópanelekre ugyanis nem jutott gomb, csak hangulatvilágítás, ráadásul nem is egy helyre költöztették a két funkciót. A tükörállítás a régi japán és koreai autók hagyományához visszanyúlva a műszerfal bal szélére, alulra került, az ablakemelőket pedig a középkonzolra, közvetlenül a könyöklő elé helyezték el a mérnökök. A másik enyhén zavaró problémám a beltérrel egy olyan részlet volt, amit eddig még szinte minden autó esetében komoly pozitívumként számoltam el: a különálló klímavezérlőt. Ennek elsődleges oka, hogy a gombok és tekerők kitapinthatók, meg lehet szokni a pontos helyüket, így alig néhány nap után odapillantás nélkül is állíthatja a sofőr a hőkomfortot, nem kell érte a főképernyő rendszerével megküzdeni. Itt azonban, akárcsak az egy generációval ezelőtti Honda Jazzben, nincsenek gombok, csak egy egységes műanyag felület, ami alatt kitapinthatatlan érintőgombok lapulnak. Ennyi erővel akár a főképernyőre is kerülhetett volna a történet, ha mindenképp le kell nézni az útról a kezeléséhez. Mielőtt azonban rátérünk az igazi feketelevesre, szeretném kiemelni, hogy még ezekkel a megszokást igényló apróságokkal is korrekt a beltér összhatása. A kormány kiváló, az ülések remekül tartanak, mindkét oldalon teljesen elektromosan állíthatók. A legkomolyabb előnye azonban a hatalmas tér: mindkét sorban óriási hely jut a lábaknak, a tágas beltér pedig rengeteget ad az általános kényelmi szinthez. Ugyanezt az illúziót táplálják az ajtókárpitok és a műszerfal alkatrészei: bár minden kemény, kopogós műanyagból van, a különleges formák és textúrák miatt ez egyáltalán nem feltűnő első tapintásra. A csomagtartó 401 litere is korrekt, ám ezt a hátrányát nem küszöbölték ki a szedán formának: a kis nyílás miatt nem a legpraktikusabb pakolhatóság szempontjából. Az üléstámlák viszont a csomagtartó felől is dönthetők, így a hosszabb tárgyak szállítása sem jelent problémát az Ioniq 6-nak. Mennyibe fáj?
Hirdetés
Az árak is kellemes meglepetést okoztak: ha csak a praktikum és a rendhagyó forma érdekel, akkor nagyon a konkurenciához képest jó áron, kedvezménnyel 17 millió forintból is meg lehet úszni a vásárlást. Persze, ez a kisebb akkucsomagos, kisebb motoros, csak a hátsó kerekeket tekerő modell, de a 17 millió forint egy közel 5 méteres villanyautóért egyáltalán nem sok a mai piacon. A tesztautó azonban a skála másik vége. Csúcsra extrázva, a legerősebb változatban a listaár 27,6 millió forint, amelyből 3,6 milliót enged el a Hyundai a magánügyfeleknek kedvezmény gyanánt. A legmagasabb, Executive Edition csomagban ráadásul minden lehetséges extra benne van, így az összes opció a 175 ezer forintos metálfényezés, vagy a 295 ezer forintos matt fényezés lehet. Mivel a tesztautó az előbbiből kapott, ezért nem nehéz kiszámolni, hogy 24,17 millió a végösszeg.
Mi szúrta a szemem? Az Ioniq 6 kiemelkedő autó az elektromos mezőnyben kényelem, kezelhetőség és ár-érték arány tekintetében, ám a technológiai erőfitogtatást a csúcsváltozattal szerintem egy kissé túltolták a koreaiak. Ennek nem csak a klímavezérlőn és a hatalmas képernyőn látszik meg a hagyatéka, hanem a tükrökön is, akarom mondani ezek hiányán. Félreértés ne essék, nincs probléma minden kameratükörrel, sőt, maga a szenzor és a képernyő is kiváló az Ioniq 6 esetében. Jól veszi a lapot éjjeli szituációkban, nem égeti ki a képet, ha belesüt a nap, illetve vizes, esős, fagyos helyzetekben sem vált használhatatlanná a teszthét során egyszer sem.

A kameratükrökhöz tartozó képernyők elhelyezése azonban számomra nem volt ideális.

Az ajtókárpit helyett a műszerfal széleibe épített kijelzők egyszerűen annyira messze vannak a hagyományos tükrök megszokott pozíciójától, hogy egy teljes hét alatt sem sikerült megtanulnom, hogy hová kell nézni, és amikor belenéztem a kamerába, akkor sem húzta oda a szememet a képernyő, mert túl messze volt. Mindemellett általános probléma, hogy viszonylag kis területet látnak be ezek a tükrök, így parkolásnál teljes mértékben az egyéb kamerákra szorul a sofőr. Ha vásárlás után kizárólag ezt az autót fogod használni, akkor egy idő után biztosan megszokható ez a részlete is, ám amennyiben felváltva használnád más járművekkel, úgy biztosan tartós kényelmetlenséget jelent majd a képernyők elhelyezése. Szerencsére ez csak a legdrágább felszereltségi szinttel jár, így ha el tudod engedni a tetőablakot, a szabvány 220 voltos konnektort, illetve az autó áramforrásként történő használatát, akkor 1,5 millió forinttal olcsóbban juthatsz egy olyan példányhoz, amelyen rendes tükröket találsz.
Értékelés
Pozitív
Kiváló tömeg- és teljesítményelosztás, pontos kormányzás, rengeteg tér, korrekt hatótáv, remek ár-érték arány
Negatív
Nehezen megszokható kameratükrök, logikátlan helyre száműzött gombok és vezérlők, kategóriaátlag alatti anyagminőség a beltérben
Árak
Tesztmodell alapára
23 999 000 Ft (2024.01.11.)
Tesztautó ára
24 174 000 Ft (2024.01.11.)
Műszaki adatok
Teljesítmény:
239 kW (325 LE)
Nyomaték:
605 Nm
Gyorsulás 100 km/h-ra:
5.10 s
Végsebesség:
185 km/h
Méretek
Hosszúság:
4855 mm
Szélesség:
1880 mm
Magasság:
1495 mm
Saját tömeg:
2045 kg
Össztömeg:
2520 kg
Tengelytáv:
2950 mm
Karosszéria-kivitel:
sedan
Csomagtér:
401 l
Motor és váltó
Motor:
Elektromos
Nyomaték:
605 Nm
Teljesítmény:
239 kW (325 LE)
Menetteljesítmény
Végsebesség:
185 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
5.10 s
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?