Túra-SUV a Maseratitól

GT, tehát Gran Turismo. Már annyiféle és fajta autóra ráaggatták ezt a nevet, hogy nehéz elképzelni eredetileg "mit is akart mondani ezzel a költő." Induljunk ki most abból, hogy túrakupé, és ne valami észvesztő sportautót képzeljünk mögé. Mert akkor simán ráilleszthető egy szabadidő-autóra is, mint például a Grecaléra. Apropó Grecale: ismét egy mediterrán térségben fújó szél nevét kölcsönözte a Maserati. A Grecale ráadásul pont egy hűvösebb féle, észak-keleti szél, így az ősz kezdetéhez pont illik is. A Grecale, ha nagyon le akarjuk fordítani, akkor annyit tesz, hogy görög szél, mert Görögország irányából fúj a Földközi-tenger térségében. Pedig maga a formaterv "tüzes", bár főleg a Trofeo modellváltozat esetében. A GT visszafogottabb, az eleganciára helyezi a hangsúlyt. Természetesen a hatalmas hűtőmaszk nem maradt le az orráról a szigonyos emblémával, és ez az óriásira tátott "száj" mindenképp sportos alaphangulatot kölcsönöz, ahogy az első sárvédőkre ragasztott légbeömlő imitációk is. Ugyanakkor ezek krómdíszítése, az ablakok krómkerete, hátul a csomagtér fedelének krómdísze, illetve a króm kipufogóvégek mind-mind az elegáns hatást erősítik a sportos helyett. De, azért ügyeltek rá, hogy ezt ellensúlyozzák a sárga féknyergek, és a látványos légterelőben végződő tetővonal. Ám a kerekekre még vessetek egy pillantást, ugyanis a 21 colos könnyűfém felnik a Maserati embléma formáját idézik, ahogy egyébként a gyári felnik körülbelül 90 százaléka is. Összességében elmondható, hogy egy olyan pedigrével megáldott márka esetében, mint a Maserati, elengedhetetlen, hogy megőrizzék a sportos vonásokat és ez végülis sikerült. Ügyesen egyensúlyozik a sportos és az elegáns között, ami azért nem olyan könnyű egy SUV esetében. Bent ugyanez a helyzet. Az utastér anyaghasználata többnyire egy elegáns túrakupé érzetét kelti. Bőr és fa kombinációja, de azért ott vannak a fémdíszes pedálok, a háromküllős sportkormány, rajta az indítógombbal és az üzemmód-választóval, amolyan versenyautósan. Az ülések kényelmesek, jó az oldaltartásuk, de nem vitték el őket kagylós irányba. Viszont a digitalizáció felé tett egy nagy lépést a Maserati. Egyrészt ott a digitális műszeregység a vezető előtt a maga 12,3 colos méretével és változtatható hangulataival, illetve a középkonzolon is érintőképernyőket találunk. Másrészt a műszerfal tetején továbbra is ott az óra, de most már nem analóg, hanem digitális formában, így természetesen többféle információ is megjeleníthető rajta. De vissza középkonzol képernyőihez: a felső ugyancsak 12,3 colos, az első pedig 8,8 colos. Utóbbiról vezérelhető többek között a klíma és a fényszórók. Igen, a fényszórók. Mindenképpen egyedi megoldás, de az ergonómia már más kérdés. Kicsit túlzónak éreztem ezt a fajta különcködést, hiszen már megszoktuk, hogy szinte minden autóban valahol balfelé keressük a fényszórók állításának lehetőségét. Úgyhogy időbe és jelentős mennyiségű káromkodásba telt, mire rájöttem, hogy a menüben keresem. Ha már az ergonómiai hiányosságoknál tartunk, letudom gyorsan a negatív kritikákat, hogy aztán az autó erényeire koncentrálhassunk. Szóval szerintem túl rövidek a bajuszkapcsolók. Magyarán, amikor például az irányjelzőt szeretném használni, rendre beleakadnak az ujjaim a kormány mögötti váltófülekbe. Ugyanakkor rendkívül jó utazni a Grecaléban úgy elöl, mint hátul. Kis túlzással táncra is lehet perdülni a hátsó sorban, olyan nagy a hátsó lábtér, emellett a csomagtér mérete sem szerény, 535 liter alapból. Ha azt mondom, hogy kétliteres, négyhengeres, turbós benzinmotor dolgozik a Grecale orrában, lehet, hogy néhányan csak legyintenek. Ám, ha hozzáteszem, hogy 300 lóerőt és 450 Nm forgatónyomatékot ad, akkor már mindjárt más a baba fekvése, ugye? Persze, nem lesz ettől vehemens sportautó, de a túrakupé, akarom mondani túra-SUV elvárásoknak eleget tesz. Csupán 5,6 másodpercre van szüksége, hogy 100 km/h tempóra repítse az alapból 1,8 tonnás kasztnit, szóval mondhatjuk, hogy becsületesen mozgatja. Nem mellesleg a 8 fokozatú automatikus váltó is ügyesen teszi a dolgát, nem csinál butaságokat, ha kell észrevétlenül vált, sport módban pedig kicsit "darabosabban", ahogy azt kell. Érdekes még az autó hangja is. Érces, hangos is tud lenni, kihozták, amit ki lehetett a kétliteres egységből. Érezteti, hogy nagy az ereje, de az igazán ütős majd a V6-os lesz. Végső soron azonban a Comfort mód áll a legjobban neki, bármennyire is sportos márka a Maserati. Ekkor a legkényelmesebb, a legpihentetőbb a vezetése, és bármennyire is jó a futóműve, továbbra sem érdemes egy SUV-val kanyarvadászatra indulni a hegyekbe. Már csak azért sem, mert higgadt gázpedál kezeléssel 10-11 liter benzinnel is beéri városban a 300 ló, ami talán a lágy hibrid rásegítésnek is köszönhető. A teszt során viszont közel 12 litert gurított le a torkán, persze hangsúlyozom, ez szinte csak városi használat volt. Persze biztos vagyok benne, hogy a V6-os Trofeo esetében nem fogjátok ugyanezt hallani tőlem, de hát az a jó a Grecaléban, hogy háromféle stílust kínál, úgyhogy kezeljük helyén a GT-t. Utazóautó a 30 millió forintos kategóriában, a márka reményei szerint már a 30-as korosztálynak is, ami azt jelenti, hogy ezzel az autóval fiatalítaná a Maserati a vevőkörét. Ami valószínűleg sikerül is nekik, ráadásul ezzel az árcédulával simán elcsábíthatják azokat az érdeklődőket, akik kilépnének a német gyártók bűvköréből és belekóstolnának az olaszos hangulatba.