Már csak egy madzag kéne. Kia Soul teszt

Második generáciJÓ. Az első Kia Soul 2008-ban mutatkozott be. Érdekes, divatos, egyedi formavilágú kis kockaként magasan, meredek hátfallal, szinte függőleges oldalfalakkal, tágas utastérrel. A vevők értékelték a különlegességét, fogyott belőle vagy 700 ezer. Ugyanakkor - főleg a szép nagy 18 colos kerekeken - rázott, mint a kettőhúsz, zajos volt, műanyagjai olcsók, kormánya érzéketlen. Na de itt ez a második széria a cee’d módosított padlólemezén, és úgy fest, a feltörekvő koreaiak komolyan gondolják a dolgot. Hogy tanulva a múltból, meghallgatva a visszajelzéseket ne csak mennyiségben, de hoppá, minőségben is bubkányit ugorjanak. Hogy a 7 év garancián, a megbízhatóság, a problémamentesség ígéretén túl más is eladja a terméküket. Az, hogy a termék jó.

Nem terepjáró. A Soul alapból különben maradt a régi: továbbra sincs belőle összkerekes, hasmagassága 150 mm, nem terepjáró. A küszöbök és a kerékívek SUV-osan opciós műanyagozásával sem. S mivel hossza, tengelytávolsága, szélessége is pusztán jelképesen nőtt (holmi 15-20 mm-t), kemény 14-gyel bővítetten 354 literes csomagtartója sem az a hű, de nagy. Ellenben a nyílása szélesedett, a raktér padlója meg szokás szerint két szinten rögzíthető, és alul praktikus tárolórekesz rejtőzik. És ha a polc a felső pozícióban van, minimális küszöbön át majdnem sík felületre rámolhatunk.

A LED-es lámpa az EX-hez jár. Mondjuk aki egy ilyen látványautóra ruház be, a centiknél és a litereknél többre értékeli a megjelenést, és abban a Soul igen erős. A szemcsapdásan LED-es nappali menetfény az EX felszereltséggel jár, ahogy a B-oszloptól sötétített üveg és a 16-os alufelni is a magasabb szinten dukál (opciósan persze 17-es, 18-as is akad). Egyébként újak a lámpák, új a hűtőmaszk, a lökhárító, kb. minden, ami látszik. A fényes fekete dekor menő, menő a fekete A-oszlop, menő a részben diódás hátsó lámpatest, s menő a kasztniétól eltérő színű tető/tükör kombó, no meg a hátfal feketéjében kvázi lebegő – esetünkben fehér - betét is. Rendelhető még üvegtető, xenon, kulcs nélküli nyitás és indítás, parkolóasszisztens, bőrkárpit, stop-startos ECO Dynamic csomag, miegyéb.

Az LX sem fapad. Széria (LX) amúgy többek között a 6 légzsák, a visszagurulás-gátlós menetstabilizáló, a keréknyomás-ellenőrzés, a ködlámpa, a mélységében is állítható, sőt, háromféle rásegítési fokozatot (Comfort, Normal, Sport) kínáló kormány, az elöl-hátul elektromos ablak (csak elöl automata), a fedélzeti számítógép, az USB-s hifi, stb. A klíma érdekes: ha csak manuálisan is, de széria a dízelnél, míg a digit az EX szint sajátja. Ahol bőr a volán, bőrözött a volán, bőrözött a váltógomb is, van 12V-os aljzat nem csak a középkonzol tövében, de a csomagtérben is, az integrált irányjelzős visszapillantó tükör elektromosan behajtható, az ülések fűthetőek, van sebességhatárolós tempomat, elektrokróm belső tükör is. Meg Bluetooth, tolatókamera, csomagban navigáció, táblafelismerés és digitális rádióvétel, kormányfűtés, Supervision műszegység középen iránytűvel, akár navikijelzéssel, elöl ülésszellőztetés is, ami kétszer-háromszor drágább verdáknál sem evidencia.

Más kávéház. De a típus ismerői akkor dobnak csak 10 pontos hátast, ha meglátják, megtapasztalják az utastér igényesebb anyagait és kidolgozását. Itten kérem nincsen már semmiféle játékautó-fíling. Jókora, 8 colos színes-szagos érintőképernyő trónol a középkonzol origójában, a bal és a jobb sarokban meg vicces kialakítású hangszórók várják a tuctucot. Már-már érthetetlen, hogy a műszerfal tetejére, a bőrös árnyékoló jobbjára biggyesztett szpíker miért is nem hangsúlyosabb, s miért nem lüktet vörösben, mint azt az előd tolta… A kesztyűtartó olyan elegáns gombbal nyitható, mint prémiuméknál, s hogy végképp elaléljon a zember, zongoralakkos bevonat fénylik mindenfelé. Tudom, ismétlés, hogy - szemre és tapintásra is - rendben van a minőség, de az elsőnél annyival kellemesebb a második generáció beltere, hogy az párját ritkítja. Tegyük hozzá: volt honnan fejlődni.

Kosarasoknak is. Újabb örömhír: hangyányival gyarapodva az eddiginél is tágasabb a szimpatikusan beskatulyázhatatlan, cseppet sem unalmas Kia bendője. Az alapterülethez képest félelmetes a belmagasság és a hátsó lábtér, korrekt a szélesség, korrekt az ülések mérete is. Igaz, oldaltartásban már nem jeleskednek, és deréktámasz is zéró. Isofix? A hátsó-szélső helyeken. Könyöklő is van elöl-hátul, kár, hogy az első nem állítható. Azért is kár, hogy hátra nem jutott külön légbeömlő, de nélküle is túlélhető az utazás. Cserébe a hátsó támlák dőlésszögét kényelmesebbre vették, köszönjük.

Kettő darab motor. Aki ezek után azt várná, hogy tucatnyi hipermodern hajtásláncból választhat, csalódni fog. Mert össze-vissza két motor van: egy benzines és egy dízel. Jó-jó, jön, lesz, már rendelhető is az elektromos verzió, a Soul EV úgy 200 km-es hatótávval, a Nissan Leafet célzó árral, de még egyszer: csupán egyféle benzines és egyféle dízel van. És a benzines nem turbós, hanem 1.6 szívó. Tesztautónk mindenesetre dízel volt, 1.6-os, 128 lóerős, 260 Nm nyomatékú percenkénti 1900-as fordulaton. Rosszat igazából nem tudok rá mondani, ha kifejezetten jót se – átlagos. Átlagos a turbókésedelme, átlagos az ereje, átlagos a kulturáltsága, átlagos az étvágya is. Papíron 5, gyakorlatilag 6 l/100 km (stop-start nélkül), ami a nem éppen kis légellenállás és tömeg, a nagy homlokfelület tükrében abszolút vállalható. A stop-start elvileg két tizedes spórolást hozhat – kiváltképp nyilván városi használatban.

Csendesebb, ügyesebb. Le tetszett fitymálni a szegényes, szürke motorpalettát? Ne tegye, mindkét 1.6-os, a GDI, s ez a CRDI is szerethető szerkezet. Együtt a 6 fokozatú váltókkal – alapáron persze manuálissal, 300 ezerért automatával. A próbált manuális váltó semmilyen nyomot nem hagy – megítélés kérdése, hogy ez dicséret vagy kritika. Élményautózásilag utóbbi, A-ból B-be közlekedésileg, könnyen kapcsolhatásilag előbbi. A kuplung sem nehéz, a kormány meg csak Sport üzemmódban az, miközben a jobb zajszigetelésnek, az értelmesebb futómű-hangolásnak és a perhatvanas gumiknak hála halkabban fut és finomabban, egyáltalán rugózik a dobozautó. A felfüggesztés konstrukciója a régi (elöl MacPherson rugóstagos, hátul csatolt lengőkaros), de újak a bekötések, s javult a vázszerkezet, a torziós merevség is.

Fillérek, millió forintok. Az üléspozíció a lehető legmélyebbre engedve nem bántóan magas, a kilátást viszont még mindig rendesen korlátolja az A- és a C-oszlop is. Még egy kis elmarasztalás: a kalaptartóhoz nincs madzag. Rámolnál, felhajtod, rámolsz, elfelejted, úgy hagyod, beülsz, indulsz, hátranézel, nem látsz. Elmormolsz egy teanyádat, megállsz, kiszállsz, blablabla. Filléres vacak - ezen miért takarékoskodtak? Végül az árról: a Soul „akciós” alapára 3,9 millió forint, a dízelé öt. Vagy inkább Juke kéne? Az sem olcsóbb. Captur, 2008, Mokka, akármi? Azok sem olcsóbbak.