Tornacipős törpe

Ez esetben valóban illik a ráncfelvarrás kifelyezés a KIA Picanto frissítésére, hiszen a legszembeötlőbb változásokat a kocsi arcán láthatjuk. A ronda hűtőmaszkot formásabbra, a Cee'd-éhez hasonlóra cserélték, a kör alakú fényszóró fölé buborékként fújt lámpatest vagányabb, az orrész gömbölydedebb. Így határozottan jobban néz ki az autó, de fazonja a szívdöglesztőtől azért továbbra is messze esik. Sajnos presztízse is nuku, a biciklistákon kívül minden közlekedő kötelességének érzi lenyomni, eléfurakodni, áttaposni rajta. Pedig ez itten kérem egy Sport nevezetű autó! Ha a sport alatt a látványt, az alufelnit, a tetőszpojlert, a fémbetétes pedálokat értjük, akkor nem rossz.


Ha viszont a sport szó hallatán a gyorsaságra, dinamizmusra asszociálunk, akkor rossz helyen járunk. A „menettulajdonságok" fejezetet ugyanis nagyon hátra sorolhatták a koreaiak a Picanto tervezésekor, ám ami egy olcsó városi kisautónál elmegy, az elég ciki egy sportos kocsinál. Talán tudják ezt a KIA emberei is, és a nevetségessé válás elkerülése érdekében hagyták le a Sport feliratot a kocsi hátuljáról? Ennek ellenére meglepően jó vele közlekedni a városban, bár motorocskája erejéből soha nincs felesleg, azért úgy kétezres fordulattól számíthatunk rá, karakterisztikájában nyilván szerepe van a hengerenkénti háromszelepes felépítésének. A rendelkezésre álló 65 lóerővel (igen, ez az erősebbik, az ezresnél HÁROM LÓERŐVEL erősebb, 1,1-es motor!) jól el lehet boldogulni a városi forgalomban, különösen az alsó fokozatokban spontán képes értékelhető gyorsításokat produkálni. Futóműve sem a dinamikus manőverek mestere, húzósabb kanyarvételi kísérletekre érzékelhető billegéssel reagál, a nyúlós kormány sem sokat árul el, hányadán is állunk éppen. Annál inkább értékelhető kényelme, közepes méretű gödrökkel, dudorokkal határozottan megbirkózik, de a nagyobb támadásokat már nem képes elnyelni, de legalább ütések helyett billenések-bólintások formájában továbbítja az utasoknak. Eközben a futómű elég sok zajt behoz, amit erősebb gyorsításkor és főképp autópályán úgy 120-tól túlkiabál a motor. Bizony a Picanto nem az a tipikus utazóautó, maradjunk inkább a városban, ahol nem csak fürgesége, jó manőverezőképessége, hanem a minden irányban jó kilátás miatt is elemében érzi magát. Nagyok, széles látóteret adnak a külső tükrök is, viszont a belső tükör képébe érzékenyen betakar a harmadik féklámpa.

Hasonló kis kellemetlenségeket érezni a kezelőszervek működésében is. Bár a fontosabb kapcsolók jó helyen vannak, határozottan működnek, a fűtés-szellőzés vezérlése túlságosan lentre került. A meglehetősen hosszú bot ellenére kicsit alacsonyan van a váltókar is, aminek megvezetése is bizonytalan, de legalább - ha jó irányban keresgélünk - szépen becuppannak a fokozatok. Nem egységes a pedálok működése sem: a gázpedál kemény, így nehéz finoman lenyomni, az ember hosszas gyakorlás után is hajlamos bőgő motorral elstartolni - a kuplungpedál viszont épp ellenkezőleg: nagyon könnyen és elég hosszú úton jár. A fék a kettő keveréke, először finoman hat, aztán hirtelen harap - nehezen adagolható. De a kis KIA vásárlói pénzükért nyilván nem kifinomultságot várnak, hanem például sok helyet. Ezt a kocsi három és fél méteres hosszához képest bőségesen meg is kapják, még felnőttek is nyugodtan beültethetők a hátsó ülésekre, köszönhetően a mélyen hátra tolt üléstámlának. Ennek viszont az így csupán 157 literesre zsugorodott csomagtér látja kárát, sokat javítana a helyzeten egy csúsztatható hátsó ülés.
Egyébként a helykínálatán kívül az utastér megjelenésével is igyekszik komoly autó benyomását kelteni a Picanto. Fekete műanyagjaival, sötét tónusú üléshuzataival, nagyautós műszerfalával ez alapvetően sikerül is, ám a ránézésre igényes anyagok - közelebbrő is megnézve - hamar lelepleződnek, bár jobb minőségűek az elődben használtaknál, de így is kemények, egyszerűek. Ám ami sok használónak fontosabb: minden gondosan összerakottnak érződik.A kevés kétmilliós autó egyike a Picanto, ám a tesztelt 1,1 EX Sport az árlista másik végén található, 2 939 000-es szám áll mellette. Hűha! Az egyetlen rendelhető extrával, a metálfénnyel pedig már át is léptük a hárommilliós határt. Állítható kormány, rádió, klíma, elektromos szervó, négy villanyablak, bőr kormány és váltógomb, alufelni meg spoiler - kényelmi és látványextrákban nem rossz, de elég szerény biztonsági felszereltségétől nem áll el a lélegzetünk. A Picanto EX Sport áráért már Mazda 2-őt, Yarist, esetleg komolyan felextrázott Pandát, vagy néhány százezerrel többért ezek telivér sportváltozatát is megkaphatjuk. Nyilván nem ez a kivitel lesz tehát az egyébként sok szempontból előnyére változott Picanto legkelendőbb változata.