Csehek gyártják, mégis nagyon koreai! Hyundai ix35 teszt

Nehéz helyzetben van az Európa számára Csehországban gyártott Hyundai ix35, a szabadidő-autók egyre népesebb mezőnyéből kellene ugyanis kitűnnie. És itt bizony már egy hároméves, enyhe frissítésen átesett modellnek is nehéz a dolga. Meg kell például küzdenie a tavaly érkezett Toyota RAV4-gyel, a szintén teljesen új Ford Kugával, a viszonylag friss, idén új dízellel bővült palettájú Honda CR-V-vel, immár a második generációs Nissan Qashqai-jal, a szintén tavaly frissített Skoda Yetivel is. A kategória hazai kedvencét, a Dacia Dustert szándékosan nem említjük, kínálatában ugyanis automata váltó nem szerepel, így a tesztautónak, az automata váltót immár szerényebbik teljesítményű 2,0 literes dízelével és összkerékhajtással is kínáló ix35-nek, valamint a szegmens összes automata váltósának nem jelent – egyelőre – konkurenciát.
Méretével az ix35 a kompakt szabadidő-autók középmezőnyében van, 4,41 méteres hosszával és 1,82 méteres szélességével még városban is jól manőverezhető. Megjelenésével igazi SUV. Kívülről egyébként a tavalyi megújulás legfőbb jele a LED-menetfényes fényszóró, az ugyancsak diódás tükörvillogó és az alapverzión túl a szintén LED-es hátsó lámpa, meg persze van új szín is. Talán ez, a kiváló magyar forgalmi szerint sárga, amúgy kellemes őszbarna árnyalat is az.
Az immár krómkarimás szellőzőrostélyokat, kicsit átrajzolt, akár tolatókamerás audiorendszert és megvilágított pohártartókat felvonultató utastér pedig leginkább érdekes. Prémiumos kíván lenni, főként a Premium csúcsfelszereltségű tesztautó esetén. A sajtóanyag szerint a korábbinál igényesebbek a kárpitok. A konkurensekhez képest még mindig lenne mit fejlődni, a műanyagok és a csúcsverziónál az ülések széleire, az ajtókra, valamint a könyöktámaszokra is jutó - állítólag - bőr terén is. Dicséretet érdemlő, hogy elöl-hátul van ülésfűtés, legalábbis a szélső helyeken. A középre kerülő utasnak pedig ezúttal nem a szélsőknél csak hajszálnyit keskenyebb, kevésbé formázott, lábterénél is alig szűkített hellyel lesz a baja, hanem azzal, hogy pont ő nem kapott ülésfűtést, és pont ő ül teljes mértékben a "bőrkárpiton".
Annak viszont, akinek van fűtés a feneke alatt, azaz négy személynek kényelmes az ix35. A sofőr immár ráadásul három fokozatban váltogathatja a kormányszervo rásegítését (itt is megjelent az i30-ból ismert FlexSteer rendszer). A komoly különbségeket nem jelentő beállítások a vetített műszerblokkon követhetők nyomon. Utóbbi egyébként szokatlanul modern részlet az amúgy mainak jóindulattal sem nevezhető műszerfalon. A kétzónás klíma kezelőpultja, vagy az automata végigfutást csak a sofőrnek kínáló ablakemelő-kapcsolósor bizony se nem modern, se nem mai, régivágású, főként Amerikának készített – olcsó – koreai modelleket idéző. Ha a formák miatt nem is dicsérhetjük az ix35-öt, a funkcionalitással legalább nincs gond. Minden kezelőszerv egyértelmű, van komfortindex, a klíma, a rádió, és Bluetooth-kapcsolattal telefonunk is egyértelműen kezelhető, utóbbi kettő a kormányról és a központi érintőképernyőről, sőt, a telefon hanggal is. Elegendő tartományban állítható (négy irányban) a kormánykerék, kellően liftezhető a sofőrülés, az ülésméretre nem, a formázásra inkább lehet panasz. Tartás nincs sok a székekben, talán épp azért, hogy a széltében is átlagosnál nagyobbra nőtt felnőttek is kényelmesen elférjenek.
Ha szerelmet ébresztőnek az utastér nem egyértelműen mondható, a csomagtér a maga módján az. Még a kerékdobok között is több mint egy méter széles, üléshajtás nélkül 87 cm, a támlák síkba fektetésével pont kétszer olyan hosszú. Aljában teljes értékű (alufelnis!) pótkereket hordó, tényleg szerethető, küszöbmentes és széles nyílásán keresztül jól pakolható, világítást, 12 V-os csatlakozót és rögzítőszemeket is adó. Mérete a hatalmas padlórekesszel együtt 591, felette a kalaptartóig 465 liter, őszinte adatként utóbbi sem rossz.
Hát a motor? Alapjáraton sajnos kissé haszonjárműves orgánummal ketyegő az amúgy modern, változó geometriájú turbós, közös nyomócsöves turbódízel. Járása már a legkisebb gázadásra is kisimul, menet közben egyenletesen, de azért jól hallhatóan duruzsol. 136 lóerejéhez mérten igen nagy, 373 Nm nyomatékot ad, kár, hogy a régimódi hatsebességes automata váltóval az erő nem egyértelműen érezhető. Higgadt vezetésnél 1500-2000 1/perc közötti fordulatszámmal autózhatunk, a nyomatékcsúcs viszont 2000-2500 között élvezhető. Ha tapossuk az egyébként buszos, vagy épp BMW-s, alsó forgáspontú gázpedált, egészen jól megy az ix35. 100 km/órára 12,1 másodperc alatt felér, végsebessége 182 km/óra. Ami azonban sokkal fontosabb: a 130 km/órás tempó viszonylag csendesen, jó egyenesfutással, 2800-as fordulat körül tartható. Ilyenkor azonban már viszonylag torkos, 8 liter körül fogyasztó az ix35. A gyár által ígért 6,8 literes vegyes fogyasztási érték sem rekorder, a zömében városi használattal adódott teszt persze még gyatrább átlagot hozott: a gyárilag megadott 8,6 literes városi adatra szokásos módon uszkve 1 liter jött még rá. Bár a futómű elvében igényes, elöl MacPherson, hátul multilink, a 17 colos alufelnikkel se nem kimagaslóan komfortos, se nem túlzottan stabil. Kényelemből az átlagot hozza, kanyarodási dőlésből annál többet is ad.
Amiben az ix35 számos szabadidő-autónál jobb, az a fixre is zárható, amúgy alapból automatikus összkerékhajtás. Terepezéskor jól jön még a lejtmenetvezérlő, ami fix tempóval, kellően lassan engedi le az autót, és persze a 17 centiméteres hasmagasság is hasznos. Jó pont, hogy van kartervédő, kár azonban, hogy az műanyag. És amiben még jobb lesz számos vetélytársánál az az ellátmány/ár mátrixa. Legolcsóbb benzinesével 5 099 000 forintba kerül, már klímával, 6 légzsákkal, ESP-vel, távirányítós központi zárral, guminyomás-szenzorral, LED menetfénnyel, 16 colos alufelnivel, elektromos első ablakokkal és tükrökkel, MP3-olvasós, USB-csatlakozós CD-rádióval.
A tesztautót jelentő – egyebek mellett szövet-bőr kárpitozást, hátsó elektromos ablakokat, Bluetooth-kihangosítós, tolatókamerás hifit, vetített műszerblokkot, kétzónás légkondit, éjszaka fényre sötétedő és iránytűs visszapillantót, esőszenzort, Bi-Xenon fényszórót, 17 colos alufelnit és teljes értékű pótkereket adó – Premium szint 1,3 millió forintos felára mondjuk már nem szerény, miként az összkerékhajtás 500 000 és az automata váltó 600 000 forintos ára sem az. Mivel azonban az ix35 alapból olcsó szabadidő-autó, a konkurensekhez mérten a metálfényezéssel már épp 9 millió forint feletti tesztautó sem drága, csak abszolút értékben az. Megítélésén javít még a Hyundai általános, 5 éves és kilométerkorlát nélküli garanciája, évenkénti ingyenes átvizsgálása és assistance szolgáltatása. Utóbbi mondjuk ma már számos egyéb módon, akár egy KGFB-vel is megkapható, míg az ingyenes átvizsgálás sem a világ csodája. A garancia nyilván értékes, ám aki olyan sokat megy, hogy a kilométerkorlát nélküliséget kiélvezze, az vélhetően ennél vérpezsdítőbb autót fog választani.