Apu vedd meg! – Hyundai i30 kombi teszt

10 év. Pontosan ennyi ideje van piacon a koreaiak kompakt kategóriás modellje. A cseheknél gyártott első generáció 2007-től 2012-ig volt piacon, a második kiadás újabb öt évet húzott le. Idén fiatalosabb, dinamikusabb formával jött az i30 harmadik generációja. Az ötajtós mellett kombi, fastback és N-es változat is készül belőle, mellyel minden eddiginél szélesebb lesz az i30 kínálata. Mi ezúttal a családbarát kombit tettük próbára, amely minden bizonnyal sok családapát vesz majd le a lábáról. Lássuk, hogy miért!

Azért, mert tetszetős. Szerencsére a koreaiakat még nem érte utol az a szemléletmód, hogy egy-egy generáció közötti különbségeket szinte nagyítóval kelljen keresni. A német prémiummárkáknál ugyanis sok esetben alig van némi arculatváltás az új modelleket illetően, sokkal inkább egy faceliftnek hatnak. Az i30 viszont markáns változáson ment keresztül, amely előnyére szolgált. A korábbi forma karakteresebbé változott, agresszívabb és elegánsabb lett az orr rész. Míg az előd modellnél a kilincsek vonalában futott végig az oldalsó él, addig ez most fentebb került, amely még dinamikusabbá tette az oldalnézetet. Hátul sincs hiányérzetünk, itt is új dizájn fogad minket, amelybe nehéz belekötni. A lámpatestek formája és LED-es világítása kellemes látványt nyújt.

Ég és föld. A külső mellett a beltér, lehet mondani, hogy teljes átalakuláson ment keresztül. A korábbi i30 nekem túl zsúfolt volt. A kormányon lévő gombok, azok elhelyezkedése és a középkonzol is. Erősen a J Astrát idézte. Most viszont igen letisztult dizájnt kapott a kokpit, minden áttekinthető, minden a helyén. A németesen precíz elrendezésből csak egyetlen dolog lóg ki, ez pedig az infotainment képernyő beépítése. Igaz egy-egy Mercedesben és pl. a Mazda 3-ban is megfigyelhető, hogy csak odadobták a kijelzőt, mintha elfelejtették volna megtervezni és a végén hanyag módon csak odaragasztották.

Prémium. A három lépcsőből álló felszereltségi szint csúcsát a Premium ellátmány adja, amely valóban minden földi jót tartalmaz, amire manapság szükségünk lehet. LED-es, kanyarkövető fényszórók, 17 colos felnik, bőr/szövet kárpit, parkolást segítő rendszer elöl és hátul, kétzónás automata klíma, kulcs nélküli nyitás és indítás, sötétített hátsó ablakok, elektromos rögzítőfék auto hold funkcióval, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Felárért természetesen kérhető panoráma napfénytető, amit ki nem hagynék, tolatókamera, ami szintén hasznos.

El ne aludj! Autópályán olyan hosszan és pontosan tudja tartani aktívan a sávot, hogy hajlamos az ember átadni a vezetést neki. Időnként persze ránk szól, hogy fogjuk meg a kormányt, hosszú út során viszont kényelmes ha pár percig majdnem egyhuzamban a combunkra tudjuk tenni a kezünket pihentetésképpen. Mivel manuális váltóval van szerelve, ezért az adaptív távolságtartós tempomat nem tud működni, ahhoz DCT duplakuplungos váltó szükséges, emiatt a ráfutásokra mindenképpen figyelni kell. Városban alacsonyabb tempónál megoldja magától, az autonóm vészfékező rendszer még a gyalogosakat is felismeri. Ha csökken az éberségünk szintén jelez. Ezen felül figyeli a holttereket, a mögöttes keresztirányú forgalmat tolatáskor.

Mindenre elég. A Hyundai egészen mostanáig nem túlozta el a motorpalettát, már ami a lóerőket illeti. Idén érkezik az N változat, ám kombiban ez nem lesz elérhető, így a puttonyos karosszériába marad az 1.4 T-GDI, mint legerősebb benzines. 140 lóerőt és 242 Nm forgatónyomatékot ad, ami fürgén mozgatja az autót. Az előzéseknél sem kell félni, még akkor sem, ha többen ülünk benne, lehet rá számítani. Ereje mellett hangja eltörpül, autópályás tempónál is csendes és fogyasztása is 7 l/100 km körül alakul. Vegyes használat során a tesztátlag is ekörül mozgott, egész pontosan 7,1 l/100 km lett, ami egy ekkora autóhoz és a hozzá adott dinamikához képest elfogadható érték.

Tökéletes kombi? A kompakt kategóriában nehéz lesz vele versenyezni. A Ford Focus és Opel Astra mellet komolyan el kell gondolkodni az i30-on is. Külső szempontjából abszolút versenyképes velük, a beltér az Opelben némileg nagyobb hátul, a Fordnak jobb a futóműve. Az árcédulát tekintve viszont a Hyundai tűnik befutónak, ráadásul az 5 év garanciát is érdemes szem előtt tartani. A kényelmes üléseknek és csendes beltérnek köszönhetően hosszú távokat is úgy lehet vele megtenni, hogy szinte nem is érezzük azt, hogy 300-500 km-rel odébb vagyunk, mint korábban.