Sarokba szorított kistestvér – Hyundai i20 teszt

Kétségtelenül formás városi kisautó az i20, de nem annyira extravagáns, hogy túlzottan sok érdeklődő fejét csavarja el. Kár, mert aki egyszer beleül, az hamar rajongani kezd érte. Ülései elöl kifejezetten kényelmesek, az ülések méretére igazából csak hátul, középen lehet panasz. Az ülőfelületek igényes, színes kárpitjából könyöklőnyi folton az ajtókra is jutott, a műanyagok amúgy kivétel nélkül kemények, de nem bántóan ridegek. Aki ismeri az i20 eredeti 2008-as, a hazai piacon 2009 elején megjelent kiadását, annak a tavalyi frissítés óta feltűnhet az immár krómkarimás, friss számlapos műszerblokk, a többiek azonban inkább csak a korrekt kidolgozásra, a kezelőszervek logikus elrendezésére, és finom működésére bólinthatnak elismerően. Akárki ül a volán mögé, nem sokat kell keresgélnie a kapcsolókat, és üléspozícióból is könnyű megfelelőt találni – a kormánykerék minden i20-ban le-fel, ki-be állítható, és a vezetőülés is liftezhető.
Nem büntetés a hátsó sorba kerülni, a szélső helyeken 180 cm-es sofőr mögött hasonló magassággal még kellemesen el lehet férni. Öt felnőttet mondjuk már nem épp a legjobb az i20-ba ültetni, de rövidebb távra akár a „teltház” is elviselhető. A beszállási pozíció elöl-hátul feltűnően jó, ha csak egy hajszálnyit is, de a 15 cm hasmagasságú i20 ülései az átlagosnál magasabbra kerültek, az ajtók pedig nagy szögben nyílnak – így gyerekülést is viszonylag könnyű beemelni, és az idősek is dicsérik az autót, hogy egész jó beülni, a két korosztály közöttiek pedig talán észre sem veszik, hogy az i20 szépen, csendben, de ebben is jó. És nagyjából ilyen hivalkodás-mentesen, de minden egyébben is támadhatatlan. A csomagtér 295 literes mérete például szintén a kategória legjobbjai közé emeli, talán csak a Honda Jazz pipálja le utóbbiban.
Noha az i20 már indulás előtt is temérdek jópontot szerez, az igazi meglepetés a slusszkulcs elfordítása után éri a sofőrt, és persze az utasokat is. Egyrészt a motor alapjáraton egészen csendes, rezzenéstelenül jár, és ami még fontosabb, gyakorlatilag alapjáratról terhelhető, ezáltal az i20 nagyon kellemesen vezethető. Kellemes motorkarakterisztikájának köszönhetően a Hyundai váltója városban is gond nélkül ötödikbe kapcsolható, zokszó nélkül viszi akár a terhelt kasztnit is az 1,25 literes, 78 lóerős benzinmotor, pedig a váltó áttételezése nem túl rövid. A főtengely percenkénti fordulatszáma ötödik fokozatban 50 km/óránál 1500, 140-nál 3900 1/perc. Zaj nem csak álló helyzetben, menet közben sincs, 50-nél 64, 90 km/óránál 67, 130-nál 72 dB(A) értékeket mértünk – ezek akár egyel nagyobb kategóriában is jónak számítanának. Nem csak a zaj, az úthibák csillapítása is átlagon felüli, a kisautós szabvány, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a Comfort ellátmány 185/60 R15 méretű abroncsaival az úthibák zömét hatásosan csillapítja, ugyanakkor stabilitásával, egyenesfutásával és közvetlen, csekély fordulókört adó kormányművével is erőteljesen szerethető.
A kellemes nyomaték-karakterisztika egyrészt a valós, álló helyzetből 100 km/órára 12,5 másodperces gyorsulási értéknél jobb dinamika-érzetet ad, hiszen sosincs „nem megy az autó” érzés, másrészt az alulról is jól húzó motor gyári (5,1 l/100 km) és az általunk, zömében városban, légkondicionálóval mért, 6,3 l/100 km-es fogyasztása alapján is nagyon takarékos. És itt jön elő az i20 legfőbb ütőkártyája, a költség-tényező. Ugyanis az aszkéta fogyasztáshoz egyedülálló, 5 éves, kilométer korlátozás nélküli általános garancia, védőszárny-szolgáltatás és évenkénti ingyenes átvizsgálás is társul, s az i20 vételárával is kifejezetten barátságos. A klímás alapgép 2 949 000 forintos alapára főként annak tükrében csábító, hogy már a bázis, Life-ellátmányban is szerepel 6 légzsák, ABS, központi zár, elektromos első ablak, hűthető kesztyűtartó, valamint MP3-olvasós CD-rádió. A nálunk járt Comfort továbbá USB/AUX csatakozót, a központi zárhoz távirányítót, „színes belső csomagot”, ködfényszórókat, fényezett kilincseket és külső tükröket, utóbbiakhoz fűtést és elektromos állítást, aktív első fejtámaszokat is felvonultat és 3 249 000 forintos árával kategóriájában, az i20 egyéb pozitív jellemzőit is értékelve valóban verhetetlennek számít. A házon belüli konkurenciával azonban nehezen birkózik meg a praktikus kisautó. A Hyundai szalonokba miatta betérőket is elcsábíthatja a mindössze 300 ezer forinttal drágább akciós belépőárú i30u, pedig utóbbi – ha csak kevéssel is –, de fenntartási költségeivel is drágább, ám a jelek szerint az i30u mint nagyképű testvér, sarokba szorítja az i20-ast.

Az i20 eladásainak persze nem kizárólag a családon belüli versengés tesz rosszat, egyrészt a jelenleg zömében flottaértékesítésből élő autópiacon az alsó-középkategória eladásai túlnövik a kisautókét, másrészt az is nyilvánvaló, hogy a kisautó-vásárlók részéről több figyelmet érdemelne az i20. Bennem például sokkal kedvezőbb képet festett a hivalkodásmentes, de őszintén jó, korrekt árú „kékség”, mint az Opel drágább, nagyobb motorú, érzetre mégis lustább, ám kétségtelenül hivalkodóbb Corsája. A vevőknek azonban úgy néz ki, utóbbi kell inkább, a villámos kisautóból 525, a Hyundaiból 39 példány fogyott az idei év első felében itthon. Hiába, az autóvásárlásokat sem csak a józan ész befolyásolja…