Nem feltűnő jelenség a Hyundai i10, távol áll tőle a harsányság, de talán éppen ezért a tulajdonságáért lehet megkedvelni
A női autó többféleképpen is megvalósítható. A Renault a
Twingo Miss Sixty változatával megmutatta, hogyan lehet stílusosan, trendi módon tálalni ezt a témát, az alábbiakban következő Hyundai i10 azonban nem csinál semmi különöset, csak nyújtja mindazt, amit a nők általában szeretnek – ilyen a praktikusság, a könnyű vezethetőség, és a kedves, bájos megjelenés. Persze, szó sincs arról, hogy önhatalmúan bekategorizáljuk ezt a kisautót, semmi sem zárja ki, hogy - ha nem is a tesztautó lazac színében, de - férfiak is szimpatizáljanak eme elsősorban városi szaladgálásra termett minivel, ám azért nem vitás, hogy a Hyundai célkeresztjében melyik nem képviselői szerepelnek, mint potenciális vásárlóközönség.
Hyundai arculati elem az osztott hűtőmaszk, a ködfényszóró szériatartozék. Alapáron fényezettek a kilincsek, az egyetlen opció a metálfényezés, 85 ezer forintért. Hátul divatos fehér betétben találhatók az irányjelzők
Alaphelyzetben 225 literes, azaz bevásárláshoz elegendő méretű a csomagtér, melynek bővítéséhez 60:40 arányban dönthetők a hátsó ülések
Az i10 aprónak tűnik, és a számok tükrében is az. Teljes hosszúsága csupán 85 milliméterrel haladja meg a 3,5 métert, így már az is dicséretes, hogy nem három-, hanem ötajtós a karosszéria. Az, hogy négy átlagos felnőtt ember végül is normálisan elfér benne, a 238 centiméteres tengelytávolságnak köszönhető, ami ebben kategóriában nem csekélység – a
Suzuki Alto kerekei 20 milliméterrel szerényebben nyújtóznak egymástól. A hátsó ajtók után látványra szinte véget is ér az autó, ehhez képest 225 literes csomagtartó rejtőzik az üléstámlák mögött, amelyek 60:40 arányban dönthetők, ha netán bővítésre lenne szükség. A külsővel kapcsolatban látványos formai trükköket nem tartogat az autó, a frontrész tökéletesen beleillik a legújabb Hyundai-arculat teremtette világba, oldalról és hátulról pedig abszolút sematikus a kép – összességében az i10-est gyűlölni nem lehet, de valószínűleg rajongva imádni sem.
Minden burkolat kemény műanyag, de a kivitelezést nem érheti panasz. Az ülések között dupla pohártartó található, és ezen kívül is van hová pakolni
Sok helyen feláras tartozék az USB és AUX csatlakozás, a Hyundai azonban az alapfelszerelés részeként adja eme hasznos dolgot
Beülve a manapság szokásos kisautós kép fogad. A középkonzol alján a váltókar található, felette a szellőzés gombjai, a műszerfal tetejére felkúszó részt pedig a CD lejátszós rádió uralja. A tervezők szimmetrikusságra törekedtek, és elmondható, hogy az i10 belseje kellemes, nyoma sincs ízlésromboló öncélúságnak. Szépek a műszerek, este látványos (és fényerejét tekintve jól szabályozható) a világításuk, csak az a liláskék kijelző ne lenne ott középen – úgy tűnik, a Hyundainál ugyanúgy szívesen alkalmazzák a szemet bántó, élénk árnyalatot, mint a Volkswagennél. A műanyagok kivétel nélkül kopogósan kemények, a kormánykerék burkolata pedig kimondottan barátságtalan, de az összeszerelés már-már hibátlan, a minőségre odafigyelnek a gyárban. A felszerelés kényeztet, van központi zár, manuális klíma, elektromos ablak és fűthető tükör, a hifi USB és AUX csatlakozóról egyaránt etethető; női szemmel nézve bizonyára fontos tartozék a szervokormány, de a sminktükör sem hiányzik, és a gombok, kapcsolók akár műkörömmel is kezelhetők – persze, nem 3-4 centis karmokra gondoltunk. További jó hír, hogy kisebb tárolókból, rekeszekből nincs hiány, az i10 otthonosan belakható. A vezetőülés magasságban állítható, a kezelőszervek könnyedén, kis erőkifejtéssel működtethetők, és jó a kilátás is, nem nehezíti az életet egy vaskos, túlméretezett A oszlop.
Hátul is el lehet férni, és mivel nem lejt hirtelen a tető, a fejét sem veri be az átlagos termetű ember. Nem rosszak az első ülések, de hiányzik az állítható deréktámasz, és lehetne hosszabb az ülőlap
Minimalizmus elegáns stílusban: ízléses a műszerpark, de a grafikonos üzemanyag-szintjelző pontatlan. Fedélzeti számítógép nincs, a számláló csak a napi és az összes megtett kilométert mutatja
Üresen 980 kilogrammot nyom a legkisebb Hyundai, így vezetővel és némi csomaggal együtt bő 1 tonna mozgatása hárul a 69 lóerős, 1,1 literes benzinmotorra. Őszintén szólva, több dinamizmust reméltünk, a forgalom átlagát tartani nem gond, de a Hegyalja úton fölfelé egy pizzafutáros robogó bizony helyben hagyott minket. Az autópálya érthetően nem az i10 terepe, a tartós 130 km/h tartható, de jobb a 110 körüli haladás, már csak a fogyasztás és a mérsékeltebb zaj miatt is. A futómű kakukktojás. Korábban a Twingo keményen, pattogósan ment, ahogy általában a legtöbb ekkora autó, de cserébe a Renault valóban úgy vezethető, mint egy gokart. Ez a Hyundai ugyancsak pattogós, a csillapítása feltűnően kemény, ehhez képest viszont inkább babakocsi, mint gokart: kanyarban jobb vele a békesség, és ebben a nem éppen közvetlen kormányzás is ludas. Nem vitás, az i10 arra készült, hogy könnyen vezethetően elvigye utasait A-ból B-be, lehetőleg városban, némi csomaggal. Ennyi, és ennek a kívánalomnak voltaképpen megfelel. Azért még jegyezzük meg, az ötgangos váltó pontos, a fék jól fog (széria az ABS), a fékerő jól adagolható. A fogyasztással elmaradtunk a gyári ígérettől, annak ellenére is, hogy 80 százalékban városban hajtottuk az autót, ahol 5,8 litert ad meg a gépkönyv 100 kilométerre. Nálunk 6,2 literre adódott az étvágy, bár az üzemanyag-szintjelző trükközött, és teljesen megtankolva sem jelent meg az utolsó piktogram a digitális skálán.
Nem a hátsó kilincs a legszebb részlet, de nagyon könnyen, szinte már érintésre nyílik az ajtó. Az összes koptatócsík fényezett, ez nem igazán praktikus megoldás
A Hyundai i10 1.1i Comfort AC mindent egybevetve nem rossz ajánlat, ugyanis a kártyái közül most mutatja meg az adu ászt, ami a vételár. A Hyundai nem vacakol, kvázi nincs választék, csak egyetlen konfiguráció, minden említett tartozékot beleértve, ezzel a motorral, 2 399 000 forintos áron. A teljesség kedvéért említsük meg a két első légzsákot is, hogy régi magyar szokás szerint nem a biztonság rovására megy a bőkezű adakozás. Ugyan tudjuk, hogy ennyi pénzért akár
7 üléses, családi célokra megfelelő használt egyterűeket is lehet kapni, és ezeknek sem a komfortjuk, sem a helykínálatuk nincs szinkronban a dél-koreai minivel, de azért ne felejtsük el, hogy ezért az összegért vadonatúj kocsit vehetünk át egy autószalonban, nem mezítlábasan, 5 év, kilométer korlátozás nélküli garanciával.
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1086 cm3
Teljesítmény:
48 kW (65 LE) 5500 1/min-nél
Nyomaték:
99 Nm 5000 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
15 s
Gyári vegyes fogyasztás:
4,7 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
limuzin
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1086 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/12
Sebességváltó:
manuális - 5 fokozatú
Nyomaték:
99 Nm 5000 1/min-nél
Teljesítmény:
48 kW (65 LE) 5500 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
15 s
Gyári vegyes fogyasztás:
4,7 l/100km
szép..
Pontosabban nagyon tetszett addig, amíg az új testvérgyártmány meg nem jelent, az új Picanto. Úgy gondolom a magasra rakta a lécet ebben a kategóriában.
Nekem “TECCIK” :).