Ez lehet a cégautósok kedvence! Teszten a Ford Focus Kombi
Ford Focus Kombi 1.6 TDCi Titanium teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Nem újdonság, hogy a nagyobb kategóriákat idéző elektronikákkal tömték tele a harmadik generációs Ford Focust, a kombi azonban megjelenésével is felfelé húz.
Kereken 20 centiméterrel hosszabb az ötajtósnál a Kombi. Eleganciát növelő a két felsőbb felszereléssel járó krómozott alsó ablakperem, a hosszanti tetősínek alapárasak
Gyakorlatilag csak a Mondeo-tulajdonosok nem nézik Mondeónak az annál közel 30 centiméterrel rövidebb Focus Kombit
Ötajtósként legizmosabb turbós 1,6-osával, négyajtósként azzal és a most is próbált, 1,6-os, második lépcsős turbódízellel is járt már nálunk a harmadik generációs Ford Focus. A kombinak azonban nem csak az a különlegessége, hogy mindegyiknél nagyobb és praktikusabb, hanem, hogy farával a nagyobb Mondeót is ügyesen idézi, így két okból is sokkal jutányosabb vétel, mint az ötajtóshoz képest 120 ezer forint felárral mért négyajtós. Az alap ötajtóshoz mérten 175 és a szedánhoz viszonyított 55 ezer forintos felár mindenképp megéri az árát.
A tesztautó ráadásul végre fel volt szerelve a kompakt-kategóriában elsőként a Focus által kínált vezetést-támogató extrákkal, mint távolságtartós tempomattal, a városi koccanásgátlóval és egyéb olyan kütyükkel is, melyek jól jöhetnek, ilyen például a holttérfigyelő rendszer, a sávtartó elektronika vagy a parkoló-asszisztens.
Magasra, mélyről, teljes széltében nyílik a csomagtér ajtaja. A poggyászokat mindössze 60 cm magasra kell emelni
Mindezeknek talán nem is lehetne jobb helye más verzióban, mint a 4,5 méteres hosszon túlnyújtózó kombiban, így ugyanis azoknak is bátran ajánlani tudjuk az ötajtósnál 20, a négyajtósnál mindössze 2 centiméterrel hosszabb verziót, akik eddig mérete miatt tartottak tőle. A segédekkel felszerelt Focus Kombi vezetése nem kíván külön képességeket. Persze a kapott extra tér sem azonnal feltűnő, az utastér helykínálata csak hajszálnyit jobb, mint a többi verzióé, de hátul kicsivel nagyobb a fejtér, és mivel egyenesebben lehet ülni, a lábtér is nagyobbnak érződik. A berendezés gusztusos, a plasztikok zömében puhák, de itt-ott előbújik egy csavartakaró – ma már messze nem számít olyan forradalminak a Focus, mint volt az első generáció, 1998-ban.
Jól áttekinthető a Focus műszerfala, fordos geg a központi kijelző megosztott nézete, praktikus, hogy a kihangosító, a távolságtartós tempomat és a rádió is a kormányról vezérelhető, utóbbi akár hanggal is utasítható
Mindenképp ajánlott extra a 15 ezer forintos, megfordítható, velúr/gumi csomagtérszőnyeg
Ha nem is gigászi, teljesen elegendő a helykínálat elöl-hátul. A második sorban érezhetően nagyobb a fejtér, mint a többi Focusban
A középkonzol tövéből kapcsolható parkolóautomatika inkább csak játék, a rutinos vezetők nem fogják használni, ugyanis a kisebb helyekre nem tud bemanőverezni
Futásjellemzői szempontjából nemigen mutat eltérést a Kombi Focus a többihez mérten. A futómű biztonságosan feszes, de a lágy rugózáshoz szokottak a csillapítást sprődnek érzik, a hangolás egyértelműen németes. Az elektromos szervós kormány közvetlen és pontos, a valaha etalonnak számított váltó azonban a mai konkurensekhez mérten már csak átlagos, és zavaró, hogy a kar viszonylag magasra került. Vezetési pozíció kapcsán a kisebb termetű sofőröket még a magasságában állíthatatlan könyöklő is zavarhatja, átlagtermettel azonban kellemes és kényelmes a vezető, valamint a többi utas helye is.
Felettébb kényelmes a Titanium kulcs nélküli nyitó- és indítórendszere, melyhez sosem kell elővenni az intelligens kulcsot, illetve jeladót. A gyorshajtási bírságok elkerülésében segíthet, hogy a tempomat mellé sebességlimitáló is jár, a sávtartó elektronika a sokat autópályázóknak jöhet jól
Oldalsó szenzoraival parkolóhelyet mér fel, illetve manőverezéskor figyel a Focus. Már az alapáras halogén fényszórók is jó fényt adnak, az automata reflektorral nagyon kényelmes a sötétben vezetés, a mentfény futása menüből programozható. A távolságtartós tempomat szenzora a jobboldali ál-légbeömlőben látható
És milyen a Focust hajtani? Kellemes, de az 1,6-os dízellel semmi extra. Az 1,6 TDCi kissé lassan melegszik be, érezhető rezonanciát és hallható ketyegést adó alapjárata melegen is megmarad. Nyomatékáért forgatni kell, de 1500 /perctől már terhelhető, kevéssel feljebbről egészen jól húz. A kissé hosszú úton, de pontosan járó váltó áttételezése kellemesen hosszú, a 130 km/órás autópályás tempó 2500 1/perc főtengelyfordulattal futható. Visszafogottak a menetzajok, főként az autópályás 69 dB(A) zajszint alacsony. Bár a gyári, 4,2 l/100 km vegyes értéket a szintén vegyes körülmények közötti, de gyakorta rövid távokat is tartalmazó teszt 5,8 l/100 km átlaga erősen túllépte, a fogyasztás így is józannak mondható.
Ma egyértelműen elektronikai arzenáljával mutat nagyot a Focus.
Erre a helyre az automatika állt be. A járdához rendszerint jó, 10-15 centiméteres réssel parkol, de hajlamos elöl-hátul nagy helyet hagyni, így középen akár két helyet is elfoglalni, az emiatt "bunkón parkoló" Focus
Városi koccanásgátló önálló tételként 100 ezer forintért vagy a (fűthető ablakmosó fúvókákat, holttérfigyelőt, elektromos, integrált irányjelzős külső tükröket, sávtartó elektronikát, automata reflektort, táblafelismerő rendszert és a sofőr éberségét figyelő elektronikát is adó), a Titaniumhoz 330 ezer forintos „Vezetési kényelem csomag” elemeként szereplhet. Az utóbbi csomagot inkább az egyéb tételek miatt javasoljuk, ugyanis a koccanásgátló csak 15 km/órás (valójában lépésben haladó) tempó alatt állítja meg az autót. Kartonfallal próbáltuk, mely szerint legalább 1 méter magas tereptárgyra van szüksége (nem vagyunk biztosak abban, hogy egy Mazda MX-5 mögött megállna), illetve nagyon az utolsó pillanatban fékez, a lefelé szélesedő kartont minden esetben megérintette az autó orra. Természetesen nem hagytuk próba nélkül az első-hátsó parkolóradarral együtt 100 ezer forintért mért Automata parkolórendszert sem. Be kell vallani, ha csak szűk hely áll rendelkezésre, akkor nekünk kell parkolni. Az automatikának legalább az autónál 1 méterrel hosszabb helyre van szüksége, akkor a helyet felismerve az elektromos szervóval a központi számítógép bekormányozhatja az autót a helyre. Jó játék, de az igazat megvallva, nem feltétlenül érdemes 40 ezer forintot adni e funkcióért (az asszisztens nélküli kényelmi csomag 60 ezer forintért kapható).
Alapjáraton hallhatóan dízeles, amúgy csendes és viszonylag takarékos a TDCi
Ha a 6 440 000 forintos Focus Kombi 1.6 TDCi Titaniumhoz az extrák árát hozzávesszük, már középkategóriás, 7 millió forint körüli összeget láthatunk. Gyógyír valamelyest, hogy a Ford jelenleg fél millió forintos kedvezménnyel adja a Focusokat és a Titanium már alapáron nagyon jól felszerelt (egyebek mellett kétzónás automata klíma, alufelni, LED-es belső fények, alufelnik, visszagurulásgátlós ESP, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszer, tempomat, kormányról vezérelhető CD-rádió és Bluetooth-kihangosító, 6 légzsák egyaránt van benne), de meg kell súgjuk, 6 615 000 forintért ugyanezzel a motorral az óriási Mondeo kombi is hazavihető.
Új Ford Focus
Én, mint “régi fordos”, mindig figyelemmel kísérem az új modellek megjelenését. Most hatványozottan esedékes a dolog, mert a céges autóm (Focus szedán 1.6 TDCi) cserére érett. Az új autó – a tesztben is szereplő – Titánium felszereltségű diesel lesz.
Sajnálatos, hogy a tesztelők leginkább csak a megszokott, divatos dolgokat írják le a rájuk bízott modellről, amiket a gyártó is igyekszik előtérbe helyezni. Nem foglalkoznak a funkcionális tulajdonságokkal, amik pedig a mindennapi életben a legfontosabbak, főként, ha valaki élete jelentős részét az autóban tölti. “Előző életemben” egy motoros magazin főszerkesztője voltam, így nem igazán értem, hogy ez hogyan történhet meg.
Mindenekelőtt leszögezem, hogy az autó alapvető értékei (motor, stabilitás, fogyasztás stb.) vitán felül állnak, ezekről nagyon jól tájékoztatnak a leírások.
Néhány dolog a teljesség igénye nélkül, amikről azonban nem lehet olvasni, de vásárlás után elég bosszantóak lesznek:
Az új szedánt azért nem tudtam választani már első ránézésre sem, mert a hatalmas csomagtérbe való berakodást teljesen lehetetlenné tették a nyílás leszűkítésével. Így a tér kitöltésére az alkalmazott “liter” mértékegységnek megfelelően leginkább csak vizet lehet alkalmazni, mivel a csomagok nem férnek át a nyíláson. Tetézték mindezt azzal, hogy a 6 millió Ft fölötti árú (a cikkben is felsőbb kategóriára tekintgető) autó csomagtér fedelének teleszkópjai eltűntek, és erősen gagyi megoldású, lezáráskor a csomagtérbe benyúló förmedvények kerültek a helyükre. Kár, mert e két szembeötlő megoldással azonnal eltántorítottak a modelltől, pedig egyébként az egyik legelegánsabb autó lenne. Így azonban már nem is érdemes a belsejével foglalkozni, főleg nem az elektronikus kütyükkel, amik jelentős része a tapasztalt vezetőket egyébként is idegesíti.
A választás így a kombira esett, mivel a nagy raktérről nem akartam lemondani.
Mint műszaki illetve gyakorlati ember, soha nem értettem egyet azzal, amikor a divathullám már nemcsak a funkcionalitás rovására megy, hanem a biztonságot is veszélyezteti. Valamikor a jogosítvány megszerzésekor a vizsgán tudni kellett, hogy az irányjelzők borostyánsárga színűek, mivel ez erős napfény esetén is viszonylag jól látszik. Sajnos, először divatba jött a „fehér” indexbura, majd a karosszéria külső széléről bekerült a lámpatest belső részére, aztán az első sárvédőről az oldalsó irányjelző átkerült a visszapillantó tükörbe, legtöbbször teljesen láthatatlan, pici LED-es verzióban. Ezzel a sorral elérték, hogy életveszélyes a jármű, mert nem látszik a kanyarodási szándék. Képzeljük el, hogy a kereszteződésben vagy bármilyen nagyobb tereptárgy mögül kihajtva az autó nem dugja ki az orrát egészen a tükörig. Ekkor az első index alapból nem látszik, mert nem a külső oldalon van, a tükörbe integrált még nem látszik – vajon merre fog menni? (Nem is beszélve arról, hogy szűk helyeken a tükör széle sérül leghamarabb, és így a csere ára ugye…) A szalonokban járva azt tapasztaltam, hogy már vadonatúj állapotban is párásak a tükörbe integrált villogók, nem tudom, hogy ez típushiba vagy csak véletlenül pont ilyeneket láttam.
A belső kialakításban is értek kellemetlen meglepetések. A legendásan szép és funkcionális, jól látható, irritáló színeket kerülő Ford műszerfal sarkalatosan megváltozott. A kékes-lilás színek nem igazán az én szememnek valóak, főleg, hogy nem sikerült egyformára (direkt?) a műszerfalon és a középkonzolon. (Ilyesfajta próbálkozással már megbukott egyszer szülőhazájában a márka a Taurus családi típussal: a jól bevált, praktikus megoldásokat a fiatal dizájnerek lecserélték „divatos, modern” formációkra, így elvesztették legnagyobb vásárló bázisukat, akik a meglévő, megszokott értékeiért szerették a Fordot. Reméljük, nem ez lesz a reakció a Focusnál.) Beülve először is azt tapasztaltam, hogy a tér kisebbnek tűnik, mint eddig. A színes ismertetőben ezt előnyként úgy fogalmazzák meg, hogy „szinte körülölel a karosszéria”. Ez a körülölelés számomra tércsökkenést jelent. Legelőször próbáltam letenni a telefonomat a megszokott mozdulattal, de sajnos erre nem gondoltak a tervezők: a ferde középkonzol és a váltó környezete nem ad lehetőséget a műveletre, pedig a mobil telefon nemigen számít extrának. Ez akkor kellemetlen fokozottan, ha tölteni szeretném. Apropó töltő! A csatlakozó a jól bevált helyről a váltó elé került, így ha bedugom a töltő adapterét, annak a veszélynek teszem ki, hogy minden váltásnál letöröm, de minimum kiütöm a helyéről – hirtelen manővernél fokozott a veszély. Ugyanide kellene bedugni a navigáció csatlakozóját is, ez esetben nemcsak az adapter letörése fenyeget minden váltásnál (több ezerszer naponta), hanem a csatlakozó zsinórba is rendszeresen beleakadunk.
Az olyan apróságok szót sem érdemelnek, hogy az ajtóban lévő zsebbe nem fér bele a térkép (sajnos az én régi Focus-omban sem). A kormányt és az ülést nem tudtam úgy összhangba hozni, hogy kényelmes is legyen és a műszereket is teljes terjedelemben lássam.
Még egy dolog, ami majd menet közben derül ki: a befújt levegő útját elektronikusan, gombnyomással lehet kiválasztani – a kézi forgatású gomb helyett. Arra eddig nem kaptam választ, hogy egyszerre több irány kijelölésekor az egyes irányokban a levegő mennyiségének arányát lehet-e változtatni, mint kézi kivitelben. Mindenesetre eszembe jutnak megboldogult Terplán Zénó professzor úr szavai: „amit mechanikus úton biztonságosan és jól működően meg lehet oldani, azt ne akarjuk elektronikusan”. Úgy látszik, ez a tétel is áldozatul esik a divat oltárán, de legalább jóval drágább, a javításáról nem is beszélve.
Visszatérve az elejére, szeretem a Fordokat (csak Fordjaim voltak), bár sokat dolgoznak azon, hogy ne így legyen.
T o r n a i G y u l a
Ennyi pénzt egy Focusért biztos nem adnék!