Szürkének látszik a fényezés, de ez valójában egy ezüst árnyalat, a gyári neve Moondust Silver és 125 ezer forintba kerül
Ahogy manapság szokás, a hátsó oldalablakok és a szélvédő gyárilag sötétíthető (opció, 35 000 Ft)
Nem volt könnyű dolga a tervezőknek, és nem csak a konkurencia miatt. A ’90-es évek végén az első Focus úgy született meg, hogy mind megjelenésével, mind vezethetőségével végre kitágítsa a Golf-osztályként jegyzett kategória határait. Néhány bakitól eltekintve a Ford húzása egyértelműen bejött, ezért a második generációnál csak a részleteken kellett finomítani: kicsit visszavettek az avantgárd megjelenésből, javítottak a kidolgozáson, és a siker újfent nem maradt el. A harmadiknak azonban nehéz a dolga, hiszen egyrészt kötelezi az elődök hírneve, másrészt a többi gyártónál sem alszanak, ráadásul a szegmensbe időközben berobbantak a dél-koreaiak is, tehát a kihívás egyre nagyobb. Az új Focus elkészült, már kapható, és a kölniek reményei szerint ismét megmutatja, hogy lehet ugyan jelképesen kategóriát elnevezni a Golfról, ám ez nem jelent garanciát a végső győzelemre. Őszintén szólva, egy szerényebb, kevésbé erős motorral szerelt, ötajtós tesztautónak jobban örültünk volna első blikkre, mert azt most ki merjük mondani, hogy nem ez a 182 lóerős, négyajtós, csúcs Titanium felszerelésű Focus lesz a legkelendőbb konfiguráció a hazai eladások tükrében. Ám, ha már így alakult, megpróbáltuk maximálisan kiélvezni a helyzetet, minden vonatkozásban.
Kicsit eltúlzottnak tűnnek a hatalmas első légbeömlők, amelyeket szándékosan osztottak három részre. Oldalnézetben, a kilincsek magasságában ugyancsak a 3-as a bűvös szám: éppen ennyi törésvonal található a felületen, és ezek egymástól függetlenek. Hogy teljes legyen a kép, a küszöbtől is indul egy él, amely a két ajtón fut
Innen nézve inkább öt-, mint négyajtós a karosszéria. A harmadik féklámpa nem a szélvédő mögé, hanem a csomagtartó légterelős éle alá került. Fekete pont, hogy belül nincs lehúzó mélyedés vagy fogantyú, a piszkos lemezt kell fogdosni az ajtó lecsukásához
Az autók külső alapján történő megítélése mindig szubjektív, így legfeljebb arra törekedhetnek az alkotók, hogy az adott formákkal minél szélesebb rétegeket szólítsanak meg. Nem kerülgetvén a forró kását, szerintünk a lépcsőshátú, négyajtós Focus látványra sosem számított igazán kívánatos darabnak, és ez a mostani is inkább hat erőltetett Mondeo-másolatnak, mint önálló karakternek. Az összhatás azért nem olyan rossz, de sok a mesterkélt hatást keltő elem, például oldalnézetben. Elindul egy ív a kerékjárattól, és semmibe vész az első ajtó közepén, ugyanez megtörténik hátulról jövet is a lámpától, míg a kilincseket egy harmadik törésvonal köti össze – ez még leírva is kissé zűrzavaros. A farkiképzés szintén trükkös, a Focust simán ötajtósnak mondanánk a hosszúra nyúlt hátsó szélvédő miatt, de szó sincs erről, klasszikus limuzinnal van dolgunk. Szemből az erőteljesen hármas tagolású beömlőket kell megszokni, és végre elmondható, hogy a gépháztető már nem az embléma mögötti zárral nyitható, a Ford áttért az általánosan elterjedt belső kallantyús megoldásra.
Eltekintve a kézifékkartól, szimmetrikus a Focus műszerfala. Kellemesek az anyagok, jó az összeszerelés, de apró hibák még előfordulnak, például a képen is látható rosszul illesztett kesztyűtartófedél. Gombokkal zsúfolt a középkonzol, a szellőzők elzárása óriási, rücskös hengerekkel tehető meg. Rakodóhelyből nincs sok, az ajtózsebek nem igazán mélyek, de elfér bennük a félliteres palack, a középső kartámasz alatti üreg apróbb tárgyakhoz használható, előtte pedig dupla pohártartót alakítottak ki. Van egy keskeny, de magas, béleletlen fedeles rekesz a bal térnél is, a lámpakapcsoló alatt. A kormány jó fogású, mögötte pedig újdonsággal szolgál a jobb oldali bajuszkapcsoló: a Ford leszokott a nyomógombos szélvédőmosásról, az új Focusban karhúzásra működik
Titanium kivitel esetében alapáras a kétzónás, automata légkondicionáló
Az utastér az első és a második generáció keveréke, egyszerre próbál modern és használható lenni, de a poén előre lelőhető, az új Focus összességében szerethető belsővel bír. A beszállásnál azonban máris kellemetlen meglepetés érhet: a műszerfal szélének hegyes, előre tolakodó formázása jól térden vágja a könnyelmű, lezserül bepattanó utast. Az ülések mind elöl, mind hátul kényelmesek, az első sor székeiben jó helyen nyomják a derekat a mechanikus támaszok, és nem lehet panasz az ülések állíthatóságára sem, alacsony és magas termetűek egyaránt könnyen megtalálhatják a számukra kényelmes pozíciót. Férőhelyből nincs hiány, annak ellenére, hogy a Focus nem akar nagyobbnak tűnni a valódi méreteinél, ahogyan azt egyébként néhány konkurense teszi. A Titanium szint már kellően gazdag, komfort orientált tartalmat nyújt, ám a Ford ügyesen keveri a lapokat, mert sok hasznos apróságért is felárat kér (ilyen az ülésfűtés vagy a fűthető szélvédő), és további plusz pénzért igazi vevőbolondító tartozékokat is tartogat, mint például a parkoló automatika, a táblafelismerő, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, stb.
Köszönhetően a hátsó szélvédő kialakításának, nagyon szűk a csomagtartó nyílása, nagyobb bőröndöket művészet ezen keresztül bepakolni. A csomagtér az üléstámlák döntésével bővíthető, a padló teljes értékű pórkereket rejt, de szükség szerint ezt kiemelve, és a körülötte lévő töltőanyagot eltávolítva nagymértékben növelhető a szállítókapacitás. Hátul ülni kényelmes, elfér a fej, a láb, és nem túlzottan meredek a támla. Egyszerűek, de kényelmesek az első ülések, amelyek felárért fűthetők. Jobbra jól látszik a műszerfal hegyes kialakítása, aki nem figyel, beszállásnál beverheti a térdét
Német autókban szabványos a világítás forgókapcsolója. A gomb jobb oldalán a műszerfal fényerejét szabályozó kapcsolók, amelyek működéséről nem tájékoztat semmi, csak hosszas nyomva tartás után halványul, vagy erősödik a megvilágítás
Az anyagok döntően jók, ahol puha burkolatra számít az ember, nem éri csalódás, és a kidolgozás sem rossz, bár azért itt-ott érezhető, hogy a gyártás legelején jár még az új Focus, például a lötyögő, pontatlanul záródó kesztyűtartófedél is erre utalt. A vezető előtti látvány örömteli, a jó fogású kormányról könnyen vezérelhető a műszerek közötti kijelzőn látható fedélzeti menürendszer (balról), a középső színes kijelzőn látható navigáció és hifi beállítása (jobbról), továbbá a küllők között a tempomat, a telefon és hifi hangereje, illetve üzemmódja. A műszereknél világoskék mutatóval próbálták feldobni a hangulatot, ez picit ellentétes az autó sugallta komolysággal, de az ötlet nem zsákutca, és ez még csak a kezdet! A Focus belseje már-már diszkós fényárban is úszhat: egy mennyezeti kapcsolóval többféle szín közül lehet választani, ami feltűnik a tetőn, a kilincseknél, az ajtózsebeknél, valamint a lábtérben, és potméterrel állítható a fényerősség – akinek ez sok, teljesen lecsavarva kikapcsolhatja, ahogy azt mi is megtettük. A középkonzol a
Fiestánál látott, ezernyi gombos sémát másolja, első pillantásra zsúfolt az egész, de meglepően hamar megszokható, hogy mit hol keressünk.
Remek futóművet varázsoltak a harmadik generációs Ford Focus alá (is). Érdekes, hogy a fronthajtás ellenére az átlagosnál tempósabban vett kanyarban inkább az autó hátulja indul el, mintegy figyelmeztetve a vezetőt, hogy óvatosabban hajtson
Mindent tud ez a közvetlen befecskendezéses benzinmotor: erős, nyomatékos, jó a hangja, és ha nem hergelik, akkor keveset is fogyaszt - az utóbbit azért nehéz megállni. Érdekesség, hogy a turbófeltöltés ellenére is megkapta a start-stop rendszert
Nem vitás, az új Focus mozgásban mutatja meg, mire is képes valójában. A gombnyomásra indítható benzines, 1,6 literes, 182 lóerős EcoBoost turbómotor zseniális konstrukció, finoman jár, kellemesen mélyen dörmög - már, amikor halkan beszűrődik a hangja -, és olyan magabiztossággal mozgatja a karosszériát, ami minden helyzetben mosolyt csal az arcra. Szinte alapjárattól kezdve egyenletesen húz, nem tépi le a fejet, de a fordulatszám emelkedésével arányosan egyre komolyabbá válik az előadás – ki kell mondani, ez a turbós Focus bizony nagyon megy, nem árt hát észnél lenni, és figyelni a sebességmérő mutatóját. Hogy miért? Mert a száguldozásnak más jelét alig észlelni. A zajcsillapítás jól sikerült, 130 km/órás tempónál a szélzaj surrogása az uralkodó hangforrás, a motort szinte nem is hallani, így hosszú utazásokra ideális a lépcsős kompakt Ford. A futómű parádés, kedves konkurencia, lehet felkötni az alsóneműt, mert Kölnben összehozták azt az elöl MacPherson, hátul multilink konstrukciót, amellyel az autó finoman rugózik, de nem imbolyog, feszesen stabil, de nem üt, és mindehhez van egy közel sem döglött, elektromos rásegítésű kormány, egy pontosan kapcsolható hatgangos váltó, és egy kellően harapós fék. Élmény a köbön a vezetés? Majdnem.
Kellemes látvány a műszerek közé tett kijelző, nagyon szép a grafikája, amellyel fityiszt mutat a néhány márkánál még bevett szokásként alkalmazott ósdi pontmátrixos kijelzőknek. Világoskék mutatókat sem igen láthattunk még szériamodellben
A kormány városi munkához kiváló, egy pici középállásban tapasztalható érzéketlenséget leszámítva a Focus azonnal, és határozottan követi a vezető mozdulatait, ám ez a túlzott direktség nagy sebességnél már nem igazán kellemes érzés. Az egyenesfutás sem zsinóron vezetett, az autó hajlamos a „motorcsónakázásra”, vagyis apró, ám állandó korrekcióra van szükség a sávban tartásához. Mindezek azonban nem súlyos hibák, a csendes működés, a meggyőző futómű, valamint a lehengerlő motor triója képes felülkerekedni a bakikon, és a legszebb az egészben, hogy ésszel hajtva nem kér irreálisan sokat enni az 1.6 EcoBoost erőforrás. A Ford szerint kereken 6,0 liter az átlag, ezen persze csodálkoztunk, de a városi etapok 8-8,5 litere után autóúton, nyugodt stílusban haladva inkább az 5 literhez közelítettek a számok, és mivel a hatodik gang kellően hosszú, még 130 km/óránál is bőven 3 000 1/min alatt pörög a motor. Hála a dízeles nyomatéknak, a kapcsolást segítő elektronika már 60-70-nél gond nélkül kéri a hatodikat, ekkor 1200-1300 1/min környékén a Focus rezzenéstelenül, finoman halad, és nem habzsolja a naftát. Maradjunk annyiban, a mért 7,2 literes átlaghoz valóban nincs szükség csodára, csak önuralomra.
Egy mennyezeti kapcsolóval többféle szín közül lehet választani, ami feltűnik a tetőn, a kilincseknél, az ajtózsebeknél, valamint a lábtérben, és potméterrel állítható a fényerősség
Két kipufogót is megérdemelne a 182 lóerős 1.6 SCTI EcoBoost változat
Ahogy az elején mondtuk, nem valószínű, hogy az új Focus ebben az összeállításban sikert sikerre halmozna a magyar piacon, pedig az árán igazából nem múlna a győzelem. A négyajtós 1.6 SCTI EcoBoost erősebb, 182 lovas változata (150 lóerős motorral is árulják) csak a legmagasabb Titanium kivitelben vásárolható meg, de a versenytársak - és most már a Focus tudásának - ismeretében a 6,68 millió forintos alapár bizony nem tűnik eltúlzottnak.
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1597 cm3
Teljesítmény:
134 kW (182 LE) 5700 1/min-nél
Nyomaték:
240 Nm 1600 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,0 s
Gyári vegyes fogyasztás:
6,0 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
limuzin
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1597 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
mechanikus - 6 fokozatú
Nyomaték:
240 Nm 1600 1/min-nél
Teljesítmény:
134 kW (182 LE) 5700 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,0 s
Gyári vegyes fogyasztás:
6,0 l/100km