Amikor még durrogtak a kipufogók – Ford Fiesta ST teszt

Néha ábrándozni kezdek és azon gondolkodok, hogy milyen autókat őriznék meg az utókornak. Annak az utánunk jövő generációnak, amely már csak a törikönyvekben lát majd belsőégésű motoros autót. A lista nagyon hosszú, de az új Fiesta ST most feliratkozott rá. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy az unokáknak mesélek arról a korszakról, amikor még megismertük az autók hangját messziről. A mély „bugyborékolásról” tudtuk, hogy V8-as motorral felszerelt masina érkezik vagy épp a turbó fütyülését is felismertük más modellek esetében. És könnybe lábadó szemekkel emlegetem majd, hogy némelyiknek még a kipufogója is durrogott.

A Fiesta ST az utóbbi csoport képviselője. A dizájnja a nem elég erősnek lenni, annak is kell látszani ősi bölcsesség szerint készült, tehát a Ford szakemberei kicsit átszabták a fizimiskáját. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, az autó sziluettje ugyanolyan maradt. A tesztautó háromajtós kivitele mellett ötajtósként is megjelenik a piacon, de egy igazi hot hatch három ajtóval az igazi, nem?

Az ST modell egyébként nagyon hasonlít az ST-Line változathoz, ám csak az ST-hez (és az Active modellhez) választható a teljesen LED-fényszórók párosa, amelyeknek a burája alatt apró négyszögek hívják fel magukra a figyelmet, illetve a futófényes irányjelzők is gondoskodnak még az egyediségről.

Emellett mindent megkap az autó, ami egy sportos masinának szükséges ahhoz, hogy világgá kürtölje temperamentumát. Méhsejt mintázatú hűtőrács, vaskos küszöbtoldat, hátsó légterelő, dupla kipufogóvégek és egy látványos díszdiffúzor, valamint a 18 colos könnyűfém keréktárcsák, illetve a rajtuk feszülő peres gumiabroncsok, mind a sportautós jelleget erősítik a Fiestán.

Az utastérben a Recaro kagylósított ülései szúrnak szemet egyből már a beszállás előtt. A sportos ülések rendkívül jól tartanak, szinte körülölelnek, ezért a szélesebb testalkatú sofőröknek talán még kényelmetlen is lehet, viszont a komfort mellett funkciójukban is hasznosak. Nem mindegy ugyanis, hogy egy tempósabb kanyarban a kormányba kapaszkodik a sofőr vagy valóban az ülés tartja meg őt, így sokkal pontosabban és biztonságosabban tudja kezelni a kormánykereket, valamint a pedálokat. A műszerfal és a kezelőszervek egyébként megegyeznek a többi Fiesta modellével, az alul lapított kormánykerék az ST felirattal viszont szintén a sportos modell kiváltsága. A 8 colos érintőképernyő is ismerős már a Vignale modellből, ahogy a 10 hangszórós 675 wattos B&O Play audiorendszer is, amelynek a mélynyomója a pótkerék helyét veszi el. A hátsó lábtér nem lett kisebb, kényelmesen elférnek még a magasabb felnőttek is, egyedül a be-, és kiszállás macerásabb a háromajtós kialakítás miatt. A csomagtér is használható méretű, a hátsó üléseket ledöntve pedig még nagyobb tér áll rendelkezésre, szóval az ST is egy jól használható kisautó.

Ugyanakkor, ha valaki családi autónak szeretné befogni, nem árt, ha a família többi tagja is rajong a dinamikus vezetési stílusért, mert a Fiesta ST könyörög, hogy minden egyes kanyart az ideális íven vegyenek be vele. És akkor a rajtautomatikát még nem is említettem. De kezdjük az elején. Három üzemmódot kínál az autó. A Normal az alaphelyzet. A Fiesta így is rendkívül feszes, a legapróbb úthibákról is azonnal kemény visszajelzést ad, és ez így van rendjén. Bár az utasaim többsége meglepetten állította, hogy sokkal keményebb futóműre számított, szóval a Ford mérnökeinek ismét sikerült megtalálni egy arany középutat, hogy a kényelmet ne áldozzák fel teljesen a sportosság oltárán.

A Sport mód kiválasztásával már elkezdődik a „színház”. Ekkor már durrog a kipufogó, illetve megváltozik a hangja is. Egy sokkal vészjóslóbb tónust üt meg, olyan, mint amikor felébred a ragadozó és máris vadat szimatolva morogni kezd.

Ebben az üzemmódban már kiválasztható a kormányról vezérelve is a „Launch Control”, amely az első próbálkozás után rabul ejtett és onnantól kezdve majdnem minden lámpás kereszteződésből a használatával indultam el. Bár lehet, hogy a többi közlekedő epésen megjegyezte rólam magában morfondírozva vagy akár hangosan is, hogy biztosan feltűnési viszketegségben szenvedek. De kit érdekel? Biztos vagyok benne, hogy senki nem tud ellenállni annak a mély öblögetésnek, amellyel a motor készül kilőni az autót, majd az ülésbe passzírozó erőnek. Egyszerűen megunhatatlan, szinte minden alkalommal hangos vihogásban törtem ki az élmény hatására.

Mielőtt a verseny üzemmódra rátérek, gyorsan néhány szót ejtek az erőforrásról. A háromhengeres turbómotor az ST-ben már 1,5 literes és 200 lóerőt termelő. A takarékosságot is szem előtt tartva hengerlekapcsolásos. Bár szeret pörögni, már alulról is veszettül jól húz. A hatgangos manuális sebességváltóval nagyszerű páros. Minden egyes váltás élvezet a rövid úton járó karral, ráadásul még a legmagasabb fokozatban is vehemensen megindul, ha a közlekedési szituáció úgy kívánja. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy a 290 Nm nyomaték folyamatosan rendelkezésre áll 1600 és 4000-es percenkénti fordulat között.
Mielőtt azonban nagyon elkalandozok, térjünk vissza a harmadik üzemmódhoz. A Race kiválasztásakor figyelmeztetés jelenik meg a mérőműszerek közötti kijelzőn, hogy ezt csak zárt pályán érdemes használni. Ennek oka igencsak egyszerű, ugyanis ez az üzemmód egyedül a menetstabilizálót kapcsolja ki a Sport módhoz képest, ám ez valóban elég ahhoz, hogy könnyebben eldobjuk a vasat.

Pedig az elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros futómű is kiváló. A hátsó rugók egyébként nem egyformák a két oldalon, így képesek jelentős oldalerők felvételére, stabilizálva az autót a kanyarban. A Sport mód is enged ugyan némi „táncot”, de magabiztosan uralható vele az autó akkor is, ha esetleg megindul a fara. Nem bírom hangsúlyozni, hogy óriási élmény a Fiesta ST vezetése. Hab a tortán, hogy eközben a fogyasztása sem ugrik az egekbe. Amikor városi vagányt játszva a rajtokat próbálgattam, persze belenyalt a tíz literbe, de a hosszabb vidéki kirándulás során országúton és autópályán is haladva kerek hét literre jött ki vegyes üzemben a fogyasztás.

A Fiesta ST 7,2 millió forintos alapára nem kevés, ám ennyi pénzért nem csupán egy játékszert kapunk, hanem egy mindennapokban is használható autót. A játékhoz viszont elengedhetetlen az önzáró differenciálmű, amelyért 250 ezer forintot kérnek el, illetve a Performance csomagot is hiányolnám, amelyhez többek között a 18 colos keréktárcsák járnak. Ugyanakkor biztonság terén sem szerénykedtek a Fordnál. Többek között gyalogosfelismerő, automatikus vészfékező rendszer és táblafelismerés is jár, de nagyon jól jön a tolatókamera is.

Jól belegondolva nem nagyon van ellenfele jelenleg a Fiesta ST-nek. A Suzuki Swift Sport nem ennyire „keményvágású”, a Peugeot 208 GTI modellt már nem látom az árlistán, ahogy DS3 Racinget sem, a Clio RS pedig óriási szívfájdalmamra már nem készül. A mentőövet tehát a Ford dobja a vérpezsdítő kisautók szerelmeseinek, és a Fiestával ez a szerelem valószínűleg sokáig tart majd.