Vagány, mégis olcsó és takarékos. Dacia Sandero Stepway teszt

Megérhet 200 000 forint 4,4 centimétert és némi optikai tuningot? E kérdést a Dacia értékesítői tehetik fel a Sandero gázolajos csúcsváltozatát vásárlóknak, ugyanis a 4,4 centiméterrel emelt hasmagasságú, divatosan körbeműanyagozott Stepway felára a csúcsdízelhez mérten mindössze 200 000 forint. Kapható egyébként turbós benzines Ambiance verzióként is a Stepway, ám abból nincs Stepway-csomag nélküli, így árát nehéz lenne máshoz viszonyítani. Egy azonban biztos, benzinesként szerényebb ellátmánnyal 2 740 000 forintért, dízelként a minden fontosat megadó Arctic szinten 3 340 000 forintért - ahogyan az a Daciától megszokott - ez a kategória, jelen esetben a szabadidő-autós külsejű kisautók szegmensének legolcsóbb tagja.
Tesztünkön a dízel járt, kívülről, főként szemből bizony egészen vagánynak tűnik a Stepway. Megvan minden kötelező elem: fémes betét az amúgy fényezetlen aljú lökhárítóban, méhsejtrácsos légbeömlők, látványos ködlámpafészkek, 16 colos alufelnik. Azokon az abroncsok nem túlzottan peresek, de nem is ballonosak, kommersz 205/55 R16 méretűek – legalább nem lesz rájuk túlzottan drága a téli vagy majdan az új garnitúra. Hátulról is sokat dob a formán az alul fényezetlen, középen ezüst színű lökhárító és persze a Stepway esetén alapáras tetősín is. Az pedig piros pontos, hogy a formai megoldások nem mentek a praktikum, illetve az alapkoncepció, a terepjárós megjelenés rovására. A 4,4 centiméteres hasmagasság-növelés a lökhárítóknál is megvan. A csupán elöl hajtó Stepway több összkerekes szabadidő-autót megszégyenítő terepszögekkel, magyarán járdamászó képességgel rendelkezik.
A növelt hasmagasság, illetve az emelt karosszéria az utastér ki-beszállási komfortját is meghatározza. Az átlagosnál mintegy 5 centiméterrel magasabb ülésbe könnyű behuppanni, az emelés további pozitívuma, hogy az ajtókat még magas járdának sem fogjuk kiszálláskor nekicsapni. Az utastér gusztusosabb, mint bármely másik Sandero/Logan esetén. A műszerfal az ismert, kemény, de ránézésre nem bántóan olcsó műanyagokból épül, az ülések pedig bár igencsak gyenge tartásúak, legalább világos betétekkel és varrással izgalmassá tettek. Bár a Stepway esetén alapáras a kormánykerék és a váltókar bőrhuzata, kár, hogy az említett kárpitok messzebb vannak a valódi bőrtől, mint Makó Jeruzsálemtől, de persze még így is kellemesebb tapintásúak, mint az autóban bármely plasztik.
Fényűzés nincs, funkcionalitás annál inkább van a Sanderóban - hozza tehát a tőle megszokottakat a Dacia. Az első ajtózsebek 1,5 literes palackokat is befogadnak, a hátsók persze kisebbek, de egy pohártartó a hátsó utasoknak is kínálkozik az első ülések közötti konzolon. Opcióként, nem is drágán, 75 000 forintért igen profi, iGO alapú, érintőképernyős navigációt ad a középkonzol, a hifi pedig már alapáron is kormányról vezérelhető, Bluetooth-kihangosítós, teljesen vállalható minőségű. Még tempomat és sebességkorlátozó is van, a klíma persze csak manuális, s extraként sincs más, a biztonságért azonban nem kér felárat a Dacia: alap az ESP és a 6 légzsák, és így a 4 csillagos Euro NCAP minősítés is. Hátul természetesen van Isofix-csatlakozó gyerekülés rögzítéséhez, elöl kikapcsolható a légzsák hordozó behelyezhetőségéhez. A helykínálat pedig nem csak gyerekeknek, még kevéssel az átlag feletti méretű felnőtteknek is elegendő, persze inkább csak négy, mint öt személlyel.
És milyen a vezetési élmény? Nyilván nem elsősorban azzal fog vevőket fogni a Stepway, de teljesen korrekt. Az 1.5 dCi turbódízel persze nem ebben az autóban a legfinomabban szigetelt, de nem bántó járású, és 90 lóerejével, valamint 220 Nm nyomatékával egészen élénken viszi a nem egész 1,1 tonnás autót. A 100 km/órára gyorsulás 11,8 másodperc, ami nem mutat lomhaságot, s alá is támaszthatjuk, hogy a dízel Stepway valóban nem fog forgalmi dugót okozni. Végsebessége 167 km/óra, az autópályás 130 km/óra már kissé hangosan futható vele, ha viszont visszavesszük a tempót 110-120 km/óra közé, már rögtön egészen kulturáltan és persze takarékosan, 5 liter alatti fogyasztással utazhatunk. A gyárilag megadott 4,0 literes átlagot természetesen ne várjuk el, ám a tesztünkön vegyes (viszonylag higgadt) használattal adódott 5,2 literes átlag mindenképp pénztárcakímélő üzemet ígér.
A kormányzás hidraulikus szervóval könnyített, kissé indirekt: végállásai között 3,2 fordulatot ír a volán, ám az alig több mint 4 méter hosszú Sandero irányíthatóságával, fordulékonyságával nincs baj. Futóműve abszolút kényelmes, kanyarban persze dől egy kicsikét, viszont mesésen vasalja ki az úthibákat és még a fekvőrendőröket is. A fék lehetne combosabb, hátul csak dobok lassítanak.
Összességében teljesen józan választás, és még szerethető autó is a Sandero Stepway. Emelt hasmagasságával csak fokozza a Sandero alapból is igen erős praktikus jellemzőit, dízelmotorjával takarékos, amúgy pedig nem csak olcsó, korrektül felszerelt is. A 3 340 000 forintos Stepway Arctic a már említett ESP-n, első és oldalsó, a fejeket is óvó légzsákokon, manuális légkondin, Bluetooth-kapcsolatos rádión és sebességhatárolós tempomaton túl elektromos első ablakokat és tükröket, központi zárat, magasságában állítható kormányt és sofőrülést is ad, egyetlen szépséghibája talán, hogy egyedi hátsó lökhárítója nem kombinálható tolatóradarral. Mondjuk nem mintha az átláthatóságával komoly gond lenne, úgyhogy utóbbi is megbocsátható, ahogyan szerencsére azt is egyre többen belátják, hogy az embléma sem számít az autón. Így aztán egyre többek szerint vállalható a Dacia által ajánlott alku, ami a következőképp fest: kedvező ár jó ellátmánnyal, olcsó beltér, hogy az alacsony vételárat el ne felejtsük (meg persze, hogy valóban az lehessen), nyugalmunk érdekében pedig 3 év/100 000 km, felárért hosszabbítható, fix díjú karbantartási csomaggal is kiegészíthető garancia. Utóbbi fontos, ugyanis a Dacia nem csak az új, a használt autók vásárlóinak is alternatívát kíván ajánlani. Nem is csinálja rosszul.