Drágább, mégis dízellel éri meg igazán

A benzines Duster után gyorsan lecsaptam a dízelre, mert nem titkoltan a munka könnyebbik végét szerettem volna megfogni: úgy véltem, Lővei kolléga tesztjét követően rám kizárólag a gázolajos változat fehér foltjainak a satírozgatása vár, de csak részben lett igazam. A próbahét során akadt némi plusz feladatom, amit igazából magamnak adtam, ám úgy voltam vele, ha már egyszer kitaláltam, akkor a végére járok a dolognak. A feladat izgalmát részben az jelentette, hogy titokban végeztem közvélemény kutatást a Duster megítélésével kapcsolatban. A véletlen úgy hozta, szembesüljek a bírálatokkal, olykor a dicséretekkel, mert ha hiszik, ha nem, a Dacia SUV bizony véleménynyilvánításra sarkallja a nép egyszerű gyermekeit. Prózaian kezdődött, éppen a szüleimnek segítettem a heti bevásárlásban, és az egyik áruházlánc parkolójában vártam rájuk. Mivel szemből kellemetlenül sütött a nap, hátraültem, majd az ablakot letekerve bambultam kifelé, amikor feltűnt, hogy az elhaladó járókelők megnézik a kesudió színű Dustert, és szinte mindenkinek van róla véleménye. Megtetszett a szituáció. A vezetőülés mögött kvázi megbújva, első pillantásra senki sem vett észre, így aztán lakatok sem kerültek a szájakra, és mivel szokásommal ellentétben volt nálam toll és papír, elkezdtem strigulázni…

Őszintén szólva, már első alkalommal elégedett voltam, mert az A4-es lapon 27 értékelhető esetet rögzítettem cirka 50 perc leforgása alatt, és az adatgyűjtést nem hagytam abba: a következő napokban már tudatosan vettem célba más nagyáruházak parkolóit, a jól bevált elbújós technikával. Nem szántam irreálisan sok időt erre a kvázi inkognitótesztre, de úgy vélem, a begyűjtött 113 „szavazat” is eredmény, és az összesítés után levonható belőle némi tanulság, amit azért nem kell készpénznek venni, ám a körülmények miatt mégis elgondolkodtató, amit az arányok mutatnak. A 113 esetből 84 „minősítő”, azaz 74 százalék tett negatív megjegyzést, és csak 29 ember viselkedett úgy (26 százalék), mint akit nem befolyásolt a Dacia név. Mert a reakciókból számomra egyértelmű volt, hogy a lesajnálás döntően a márkának, és nem konkrétan az autónak szólt, pedig a Duster - ezzel a dízelmotorral - sokkal többre hivatott annál, mintsem egy legyintéssel leírják.

Mondjuk az biztos, hogy a kidolgozási minőség nem az autó erőssége: a bő 10 ezret futott tesztpéldánynál már elkezdett hámlani a váltógomb markolata, a szélvédőnél hullámosra gyűrődött a műszerfali belső tömítés, és a műanyagok sem a legbarátságosabb fajtából valók. Azonban más kellemetlenség nem igazán róható fel, nincsenek extrém zörgések, minden kezelőszerv problémamentesen működik, egyedül a hangulattal lehet vitatkozni – és a pontatlan, piktogramos üzemanyag-szintjelzővel. A „Shiny barna harmónia” nem valami nagy ötlet, pedig jelen esetben a metálbarna burkolat elviekben még harmonizálna is a külsővel, az összhatás mégis kissé ízléstelen, ráadásul, aki dízelt választ, annak a relatíve gazdag felszereléshez alapáron jár ez a gyári nagyvonalúság.

...a Duster ezzel a dízelmotorral sokkal többre hivatott annál, mintsem egy legyintéssel leírják!

A benzines Duster tesztje után nem kérdés, hogy ez a román SUV a Renault-féle dCi erőforrással a jobb vétel, és ehhez standard a 4x4 hajtás. A motorzaj elviselhető, a 105 lóerős gép autópályán sem vall szégyent, azonban ismerve a hazai útviszonyokat, az autó legjobb része a futómű – a Dacia igazi strapabíró igavonónak tűnik, valósággal átszökken a kátyúkon, és meglepően komfortos arcát mutatja. Aki tutira akar menni, ne sajnáljon 80 ezer forintot az ESP megvételére, egyrészt ezzel a berendezéssel operál a virtuális differenciálzár - és ez jól jöhet terepen -, másrészt a menetdinamikai tesztek szerint a magas építésű Duster sportosabban hajtva nem éppen a stabilitás jelképe, jobb tehát a békesség. Mivel alaphelyzetben fronthajtással lehet közlekedni (forgókapcsolóval választható ki az automata 4WD és a fixen zárt hajtásmód), a fogyasztásban nem érződik a 4x4-esek nagyobb étvágya. A kiismerhetetlen életet élő üzemanyag-szintjelzővel ellentétben, a fedélzeti számítógépben hellyel-közzel meg lehet bízni, mert a mutatott 6,3 literes érték csak alig tért el a tankolásokból számított átlagunktól.

Falura jó lesz! – legyintett a Duster láttán fitymálóan az egyik parkolós véleményformáló, és azt hiszem, ebben a három szóban még benne van az elmúlt évtizedek azon keserűsége, szánalma, komolytalansága, ami nálunk Magyarországon a Dacia márkanevet, és ezzel egyetemben a Dacia autókat körüllengte. Az idő azonban azoknak dolgozik, akik fittyet hányak a presztízsre, mert ha szigorúan a használhatóságot vizsgáljuk, akkor nincs a piacon még egy ekkora, 4x4-es, dízelmotoros SUV, és akinél a cél szentesíti az eszközt, továbbá képes szemet hunyni az apróbb minőségi problémák felett, nagyon is jól járhat a Dusterrel, amely listaáron 4,3 millió forintért hazavihető. Azt nem állítjuk, hogy esténként Operába járáshoz ideális lesz, de ha le van mosva, és csillog-villog, küllemét tekintve szerintünk nem fog kilógni az Andrássy úti kocsisorból sem. Tudják, a sötétben minden tehén fekete.