Dobozos Dacia is lehet élményautó? Dokker Van teszt

Lehetőség szerint minden tesztautót abban a szerepben próbálunk ki, amire az való. Terepjárót off-road pályán, pályaautót versenypályán, egy dobozos haszonjármű pedig akkor nevezhető "leteszteltnek", ha egy kicsikét felcsapunk teherszállítónak. Góliát és Vágási Feri ugyebár már azt is bebizonyította, hogy bármilyen "tehergépkocsival", akár egy Zuk-kal is lehet jótékonykodni és örömet szerezni. Tudom, ez lehet, hogy egy kissé korosztályos, de legalább biztosan gyenge poén, ám a Dacia Dokker Van szintén jótékony fuvarozást szolgált. A jótékonykodást pedig nem is vele kezdtük, idén szeptemberben teljes céges szinten (a Schibsted CMH Kft. az Autónavigátor.hu és a Használtautó.hu mellett a Jófogás.hu üzemeltetője is) egy mónosbéli gyermekotthon kertjét tettük rendbe. Utána a kávékiadások megfelezésével az otthon számára vásárolt a cég alapvető és még több örömöt adó, extrább élelmiszereket, de vittünk például babaházakat is. Ezen kívül pedig még egy feladatot kapott a Dokker: volt ugyanis a Jófogáson egy olyan nyereményjáték, aminek nyertesei 50 ezer forintig bármit választhattak. Egy miskolci nyertes egy Péteriben (Pest megye) gyártott kutyaházat választott, aminek a szállítása többe került volna, mint maga a termék. Itt jött elő a céges logisztika: nincs-e olyan tesztautónk, amivel elvinnénk? Egy hívásra meglett a Dokker, ami 3 napot kapott, hogy bebizonyítsa, örömautó.

Biztosan örömet szerzett azoknak, akiknek vittük az ajándékokat, de leszögezhető, a munka sem fájó vele.

Két okból sem: egyrészt a Dacia egyre korrektebb autókat gyárt, másrészt egy munkaeszköznél csöppet sem bántó az, hogy az összes beltéri műanyag kemény. Az ülések semmi extrát nem nyújtanak, de bennük egy teljes napot ülve sem hagynak hátra fájdalmat, sem a sofőrben, sem az utasban/kocsikísérőben. Pakolóhely is van elég, találunk zsebet az ajtókon, pohártartókat a váltó előtt, rekeszeket a műszerfal tetején, illetve az opciós utasoldali légzsák helyén is, a szélvédő feletti jókora polcra pedig két télikabát is simán behajtható. Az utasülés támlája opcióként síkba fektethető, s a raktérelválasztó-fal is kihajtható - úgy a szélvédőig 3,3 méteres raktérhossz alakítható ki.
Ami a rakteret illeti, a 4,36 méter hosszú, tehát parkolóhelyből az átlagosnál nem nagyobbat kérő furgonba 3300 liternyi cucc rakható bele. Fontosabb persze a raktér hossza, ami a kihajtható válaszfal nélkül 1,9 méter, a padlón mérve, s mivel a padló felett úgy 5 centivel már domborodik hátrafelé az utasfülke, 1,9 méter hosszú tárgyból nagyjából bútorlap tolható csak be, egy ekkora bútordoboz már nem. A raktér szélessége lent a kerékdoboknál 1,17, feljebb akár 1,47, a magasság pedig 1,27 méter. EUR raklap így éppen csak hosszában tolható be, egyetlen darab. Hamar megtelik a tér, okosan kell pakolni, mi például a kutyaházba is tettünk egyéb dobozokat, hogy minden beférjen, de befértünk. A Dokker Van alapesetben 600, de a már 15 colos kerekekkel szerelt Ambiance verziónál 750 kilogramm terhelhetőségű, a szállítható két személyt levonva ez pont nagyjából 600 kg, tehát érdemes ezt a kivitelt választani, már csak azért is, mert a dízelmotoros Dokker eleve csak ilyen lehet. Meg persze azért is, mert a pótkerék, a raktér alsó rögzítőszemei és a sokszor hasznos oldalsó védőbetétek, valamint a fedélzeti számítógép csak itt jelennek meg.
Dokker Van - most még - 1,6-os szívó benzinessel (102 lóerővel), vagy 75/90 lóerős 1.5 dCi dízelmotorral kapható. Az alapverzió nettó 1,99 millió forint, amivel a piac legolcsóbb haszonjárműve. Az Ambiance ellátmány felára 250, a dízelmotoré 430 ezer forint, az erősebbik verzióé pedig további 150 ezer forint. A gyári fogyasztásérték alapján a gázolajos, takarékosabb üzem kevesebb mint 40 ezer kilométer alatt kitermeli felárát. Az izmosabb verziót már nyilván kényelmi szempontból érdemes csak választani. Igaz, papíron a benzines a legfürgébb és a legnagyobb végsebességet adó (12,3 s és 170 km/óra), míg a csúcsdízelnek 13,3 másodpercre van szüksége a 100-as sprinthez, s akár 163 km/órával is roboghat. A valóság kicsit más: a 220 Nm nyomaték érzésre a terhelt Dokkert is jól gyorsítja, gond nélkül futja a 130 km/órás tempót is, ám ott olyan zajos, hogy érdemesebb kicsit szolidabban hajtani. Mondjuk 120 km/órás tempóval, ahol a fogyasztása is érezhetően szerényebb.

A dízellel 4,1 l/100 km a vegyes fogyasztási érték, ami nyilván katalógusadat, viszont a 600 kilométeres, zömében autópályán futott teszt tankolás szerinti 5,2 literes értéke már a kedvező valóság a nettó 2,829 milliós csúcs Dokker Van esetén. A csúcs persze idézőjelben értendő, a légkondicionálót (120 ezer Ft), vagy az elektromos ablakokat, tükröket, távirányítós központi zárat (egyben 40 000 Ft) és a kihangosítós hifit (50 000 Ft) ugyanúgy extraként kell megvenni, mint az utasoldali (40 000 Ft) vagy az oldallégzsákokat (60 000 Ft), ha szeretnénk. Viszont az extrák árai is mosolyogtatóan alacsonyak, 120 ezer forintért például 7 colos kijelzős gyári navigáció is kérhető. Amit beépítenek, az kivétel nélkül rendesen teszi a dolgát, az 50 ezer forintos alap hifi is USB-csatlakozós, az okostelefonokat automatikusan felismerő, azokról döbbenetesen jó minőségben megszólaló. Igazából nemhogy nem fáj, még élmény is lehet a munka egy Dokkerrel, még akkor is, ha például az M0-áson kell araszolni a dugóban, hiszen kuplungja puha, váltója precíz, motorja, a jó öreg 1.5 dCi pedig finoman járó - és persze takarékos, ahogyan a Dokker maga is. Az alapból 3 év, nettó 60 ezer forintért 5 év garanciával jól kalkulálható költségű, abszolút vállalható munkaeszköz.