Nem nehéz – BMW X1 plug-in hybrid teszt

Szóval a tömeg. Meghaladja ugyan az 1,8 tonnát, amire valójában kevesen mondanák, hogy könnyű, avagy, hogy nem nehéz, viszont ügyesen elrejtették a futómű hangolásával a „súlyos érzetet”. Persze az tény, hogy a szabadidő-autók között a kisebbek között versenyez az X1, ez egyben az egyik ütőkártyája is. De hadd beszéljek kicsit a „nem nehéz” másik aspektusáról is. Nem nehéz vele normálisan közlekedni. Mielőtt a BMW rajongók azonnal leszednék rólam a keresztvizet, kérem olvassátok végig! Nem tudtam nem észrevenni az utóbbi hónapokban, hogy a balesetekről érkező hírek, fotók egy igencsak nagy részében a bajor márka autói szerepeltek. Sokszor nem derült ki, hogy végülis mi okozta a bajt, de gyanítom, hogy a hátsókerék-hajtás is ludas lehetett benne. Ahogy egyre több idősebb BMW érhető el megfizethető áron, úgy egyre többen tudnak beleülni a megfelelő rutin nélkül. Még ha nem is túl erős egy autó, a hátsókerék-hajtással akkor is máshogy viselkedik. Ráadásul jellemzően nem kevés erő társul ehhez a hajtásmódhoz, bármilyen márkát nézünk. Ezért nem feltétlenül skatulyáznám be az embereket „béemwésnek” és nem „béemwésnek”, hiszen nézzétek csak meg az Amerikából érkező videókat, ott a mindenféle hátsókerék-hajtású, erős póniautó az elterjedtebb, és azokat dobálják el lépten-nyomon. Hogy miért hozakodtam elő ezzel? Nos, azért, mert az X1 plug-in hybrid józanságra int, így biztonságosabb is vele a közlekedés. Igaz, összkerékhajtású, ahogy újabban a legtöbb eladott BMW. De azért ne felejtsük el, hogy az összkerékhajtás sem csodatévő, nem jelenti azt, hogy nem köthet ki vele az árokban a meggondolatlan sofőr. Tehát az X1 mindent megad, amit egy BMW-től elvárhat az ember, de mégsem csábít esztelen száguldozásra. Már csak azért sem, mert akkor gyorsan elfogy az energia, amely a tisztán villamos üzemet biztosítja. A BMW-nél egyébként nagyon értik, hogyan kell látványos tesztautókat összekonfigurálni, ezzel megmutatva azt is, milyen lehetőségek rejlenek a modellpalettán. Remélem a vásárlók is példát vesznek, és mernek majd eltávolodni a szürke, ezüst, avagy fekete vonalról, hogy az utca népe ilyen vidám, kék BMW modellekben is gyönyörködhessen. Ami egyébként az M-betűs jelölés okán sportosnak szánt kiegészítőkkel is gazdagodott. Mint például a fekete hűtőmaszk, mögötte az aktív lamellákkal. De említhetem még az első lökhárító széleibe helyezett díszeket, amik a szereposztásuk szerint a hatalmas légbeömlőket hivatottak „eljátszani”. Jól állnak az autónak a B-oszloptól hátrafelé sötétített üvegek is, hátul pedig megtöri a nagy kékséget a lökhárítóbetét. Bár ezzel a színnel akkor sem lenne unalmas az autó megjelenése, ha ezt a hátsó díszt elhagyták volna. Már csak azért sem, mert az utastérbe pillantva a fehér, vagy inkább vajszínű bőrkárpit dobja fel a hangulatot, a fémhatású díszek mellett. Egyetlen hátránya ennek, hogy a sötét nadrágok képesek látványosan megfogni a bőrfelületet. Ugyanakkor a világos színektől jobb a térérzet és egyszerűen eleve derűsebb a hangulat az autóban. Még úgy is, hogy a tetőkárpitot a sportosság jegyében full feketére szabták. Örvendetes számomra, hogy nincs túldigitalizálva a műszerfal. Sok a fizikai gomb, egyértelmű a klímapanel kezelése, az iDrive kezelőfelület pedig még mindig az egyik, ha nem a legegyszerűbben kezelhető megoldás az infotainment rendszerben való szörföléshez. Az anyagminőség példás, továbbra is csak egyetlen pont van, amin változtatnék, ez viszont fontos részlet. A kormánykerék az én kezemnek még mindig túl vastag, és a bőrburkolata túl csúszós. Hátul a helykínálat bőséges, a csomagtérből viszont feláldoztak körülbelül 50 litert a PHEV-ség oltárán. Persze ettől még jól használható, alaphelyzetben 450 literes, a töltőkábeleknek pedig a padló alatt alakítottak ki helyet, így nincsenek útban. A motortérbe pillantva máris tapasztalható, hogy miért nem fog száguldozásra csábítani ez az X1. Itt három hengert találsz, turbóval megtámogatva. Az 1,5 literes benzinmotor önmagában 125 lóerőt tud és az első kerekeket mozgatja. A társául szegődő 95 lovas villanymotor pörgeti a hátsó kerekeket. A rendszerteljesítmény 231 lóerő, míg az össznyomaték 385 Nm. Ez elég arra, hogy nagyokat és gyorsakat ugorjon az autó, de egy hegyi kanyargásnál már kifogy a szuflából. Főleg, ha elfogy az áram. Pedig a futómű hangolása enged egy kis játékot, a BMW nem hazudtolja meg magát, a vezetést ebben a modellben is szerették volna élvezetesé tenni a mérnökök.

Azonban szinte látom, ahogy a zöld rendszám felmutatja képzeletbeli mutatóujját, jelezve, hogy nem ez a lényeg. Hanem az, hogy városban képes kipufogógáz eregetése nélkül is közlekedni.

A gyári adat szerint 57 kilométert képes megtenni tisztán villanyhajtással, nekem a hideg, csapadékos téli napokon 45 kilométer volt a maximum. Sajnos az otthoni hálózathoz alkalmas kábel nem volt a tesztautóban, így újra jöhettek a 600+600 méteres séták az utcai töltőoszlophoz. Amit összeszorított fogakkal, de megtettem, mert töltés nélkül, városban közlekedve 7,1 literes fogyasztást mutatott a fedélzeti rendszer, az üzemanyagtartály pedig csak 36 literes. A teljes tesztátlag 4,4 liter lett vegyesben, kipróbálva azt is, hogy tényleg tudja-e a tisztán villanyhajtást az autó 130 km/h-val. Tudja (gyári adat szerint 135 km/h-val is). A töltés egyébként 3 óra alatt letudható utcai oszlopról, a 10 kilowattórás akkupakk fedélzeti töltője 3,7 kilowattos, az applikáció szerint 3,6 kilowattal töltődött az autó. Természetesen az is beállítható, hogy spóroljon az árammal a városi szakaszokra. Ehhez külön gombot is kapott az automataváltó karja mellett. Végül eljutottunk az árhoz, ami mindig kényes dolog a zöld rendszámos autóknál. Viszont a BMW X1 esetében nem olyan drasztikus az árkülönbség a különböző hajtásláncok között. Az xDrive25e alapára 13 957 000 forint, ami körülbelül félmillió forinttal magasabb az XDrive25i modellénél. Ez az ár a kategóriában is átlagosnak számít, viszont a gazdagon felextrázott tesztautónál már elszállt kicsit. Az M-csomag eleve 18 millió forint fölé rúgja, de hát az egyediségnek máshol is megkérik az árát. Végszónak pedig talán az a legjobb, ha azt is elárulom, hogy nem nehéz kedvelni a plug-in hybrid X1-est.