Rántotta guruló tojásból – Citroën C4 Picasso e-HDi teszt

Folytatva a bevezetőben elindított gondolati szálat a buggyanásról, a Citroën C4 Picasso övvonala felett valóban annyi az üvegfelület, hogy nincs is szükség a nyári kánikulában tűző sugarakra, mert a napon állva már most tavasszal is kemence hőmérsékletűre hevült fel az utastér. Szerencsére a kétzónás légkondicionáló alapáras a guruló tojás minden változatában, és lehet másképpen is védekezni: a hátsó oldalablakok elé háló húzható ki, a tetőüveget motorosan mozgatott roló sötétíti el, és praktikus a panoráma szélvédő univerzálisan állítható napellenzője is. Hogy rögtön az elején tisztázzunk egy fontos dolgot, az importőr által megrendelt tesztautó gazdag Exclusive felszereltsége jelenleg nem párosítható az e-HDi erőforrással, így a képeken láthatók olyan extra tartozékok, amelyek nem érhetők el. A látványt érintve máris ide tartozik a Black Top csomag: ez bizonyos fényezések esetén - közéjük tartozik az alumínium szürke - lehetővé teszi, hogy a tetőoszlopok és a tető fekete színű legyen, és ezáltal a C4 Picasso fokozott eleganciával csábítson. Mi tagadás, jó ötlet.

Maga az autó nem újdonság, kipróbáltuk már a ráncfelvarrás előtt, legutóbb pedig éppen nekem jutott a kissé hálátlan feladat, hogy az 1,6-os turbómotorral, valamint a robotoziált váltóval szerelt változatról leszedjem a keresztvizet – kattintsanak ide, olvassák el. Most a mikrohibrid technológia megjelenése hozott új színt a palettára, de az 1.6 e-HDi ugyancsak a retteget MCP6 félautomatával érhető el. Rossz ómen - gondoltam -, de lássak csodát, vagy a tavasz van rám ilyen jó hatással, vagy a franciák csináltak valamit, mert komolyan mondom, ez a C4 Picasso már tetszett. Máris hozzáteszem, közel sem hibátlan autó, a korábban kifogásolt bosszantó apróságok döntő többsége ebben is megvolt, ám az összkép határozottan pozitív. Essünk túl a nehezén, a futómű bizony kakukktojás, maga a rugózás kellemesen puha, fogalmazzunk úgy, citroënes, ám a lengéscsillapítás mértéke ostoba módon eltúlzott. Amíg az úthullámokon hintázik a kocsi, addig az apró úthibák (ebből van sok) durván szétrázzák a futóművet, vele együtt a karosszériát, és ez agyoncsapja a komfortot – nagy kár, talán kisebb felnivel és magasabb oldalfalú, ballonosabb gumiabronccsal javítható lenne a helyzet.

Az e-HDi valójában nem csodatalálmány, az 1,6 literes, 112 lóerős common-rail dízelmotor ugyanaz, amely a sima HDi változatban is ketyeg, csupán ez a mikrohibridnek nevezett változat megkapta a Citroën második generációs start-stop rendszerét, és ezzel elméletileg mintegy 15 százalékos fogyasztás-, illetve szén-dioxid kibocsátás csökkenés érhető el. A motor villámgyors újraindítását az e-booster, azaz egy energiatároló kondenzátor teszi lehetővé, ahogy arról a Peugeot 508 e-HDi tesztjében is írtunk. Akárcsak az oroszlános modellben, a C4 Picasso generátora szintén elektronikus vezérlésű, és „gyűjti” a fékezéskor keletkező energiát. Vezetés közben a négyhengeres dízelmoraj jelen van, de nem tolakodóan, a vezérlés általában arra törekszik, hogy az ideálisnak vélt 1500-2000 1/min környékén tartsa a fordulatszámot, így városban megszokott az ötödik, alkalmasint a hatodik fokozat kapcsolása. Autópályán is inkább a szél- és a gumizaj említhető, mint az erőforrás monoton darálása, de csak akkor, ha szándékosan erre figyelünk, a kisebbik Picasso összességében kellemes, családoknak való utazójármű. Szóval kék az ég, és zöld a fű, de mi a helyzet a retteget robotváltóval? És hogyan muzsikál a start-stop rendszer?

Haladjunk fordított sorrendben. ECO üzemmódban a motor álló helyzetben leáll, és ezt nagyon komolyan csinálja: reggeli indítás után, 50 méter megtételét követően lámpás kereszteződéshez érek az utcában, ahol lakom, és hopp, mire észhez térek, javában világít a zöld ECO felirat a műszerfalon. Télen, mínuszokban valószínűleg ezt nem ilyen lazán adná elő, de a mostani relatíve enyhe időjárásban nem teketóriázik a bemelegedéssel. Újdonság, hogy ez a második generációs szerkezet már nagyon lassú gurulásnál is képes „lelőni” a motort, többször csendben lopakodva értem oda a sor végére, vagy a lámpához, és kivételesen igaz a prospektusban tett ígéret, miszerint az újraindítás gyors, majdnem észrevétlen mozzanat. Ettől függetlenül a mérnökök kicsit túlbuzgók voltak, mert az e-HDi szó szerint mindenhol leáll: utcából történő kikanyarodáskor, parkolás közben – néha már azt vártam, lejtős úton, nagy sebességű gurulásnál is produkálja magát. És akkor nem kerülgetem a forró kását, jöjjön az MCP6 váltó, amely még mindig nem a szívem csücske, de ezzel az erőforrással nem muzsikál rosszul. Néha tutyimutyi, néha idegesítően bénázik, ugyanakkor tud finom és gyors is lenni, amolyan kiismerhetetlen női lélek, amit úgy kell elfogadni, ahogy van. Mindenesetre, aki az e-HDi változat mellett dönt, választási lehetőséget nem kap, a konfiguráció megbonthatatlan.

Végezetül kicsit foglalkozzunk a számokkal. A fogyasztást tekintve, a teszt ideje alatt 6 liternél magasabb értéket soha nem láttam a fedélzeti számítógép kijelzőjén, autóúton 5 liter alá is lement az étvágy, és a tesztátlag éppen a kettő között, 5,4 literrel zárult. Hozzáteszem, Lexus tulajdonos olvasónkhoz hasonlóan végig szabálykövető magatartással vezettem, és ha másért nem, a most már erősen zsebre menő üzemanyagköltségek miatt ezt a mentalitást másoknak is ajánlom. A Citroën csak egyetlen komfortcsomaggal, a közepes Dynamique kivitelben árusítja a C4 Picasso e-HDi változatát, az alapár kicsivel 6 millió forint felett húzódik, tehát egy közepesen felszerelt, átlagos kompakt modell áráról van szó. Nagyon jó hír viszont, hogy az opciós tételek megfizethetők, konkrétan az automata légkondicionálós (plusz hátsó szellőzéses), esőérzékelő ablaktörlős, automata lámpakapcsolós, tetőablakos, gyári navigációs, fűthető üléses, kivehető Modubox bevásárlókocsis, metálfényezéses C4 Picaso is megáll 7 milliónál. A 145 ezer forintért adott 17 colos felniket a fent említett jelenség miatt nem ajánljuk, már csak azért sem, mert a széria 16 colosak is könnyűfémek.

Summa summarum, a Citroën C4 Picasso 1.6 e-HDi jelképesen egy olyan guruló tojás, amelyből igen finom, ízletes rántotta készíthető, és ha már konyhai hasonlat - ez egy francia autónál talán megengedhető játékosság -, akkor az ár/érték arány vizsgálatánál kiderül, hogy a leves nem kerül többe, mint a hús. Kóstolják meg, azaz próbálják ki.