A márka története
André Citroën fejében mindig kattogtak a gondolatok, így talán nem véletlen, hogy a kereskedelemhez kitűnően értő férfi fogaskerékgyártó üzemet alapított az első világháború előtt. Első autós próbálkozása nem a saját nevét viselő Citroën volt, hanem egy csődből feltámasztott kis vállalat (Mors), amely bátorságot adott a továbblépéshez. A nyílfogazású fogaskerék embléma 1919 tavaszán került fel először Citroën márkájú autóra, ez volt a Type A, amely a korszak bevett gyakorlatával ellentétben nem a jómódú arisztokratának, hanem a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezők középosztály tagjainak kínált elegáns közlekedési formát. Az Type A-t sorban követte a Type B és a Type C, az 1920-as évek sztárja pedig egyértelműen az 5CV modell volt, valamint az 1925-33 között Citroën felirattal kivilágított Eiffel-torony, amely André Citroën zseniális reklámhúzásai közé tartozott. A következő évtizedben a technikai újításoké lett a főszerep, gyakorlatilag ekkor alapozódott meg a Citroën műszaki különcsége, ami 1955-ben teljesedett ki a DS-szel. Az 1934-ben bemutatott, sajtolt karosszériaelemekkel rendelkező, önhordó felépítményű Traction Avant (TA) fronthajtással kápráztatta el a világot, és később ezzel a típussal kezdődtek a hidropneumatikus rugózással kapcsolatos kísérletek – 1957-ig 700 ezer darabnál több TA gördült ki az üzemből. A költséges fejlesztésbe a Citroën anyagilag kis híján belerokkant, ráadásul André Citroën 1935-ben elhunyt. A céget a Michelin mentette meg, a vezetést Pierre Boulanger vette kézbe, aki újra a kisemberek felé fordult, és népautót akart, ám a második világháború miatt a TPV terv nem bontakozhatott ki.
A TPV-leszármazott 2CV bemutatására csak 1948-ban, Párizsban került sor, a konstrukciót korszerűsítették az 1939-es állapotokhoz képest, és a Kacsa becenevű népautó hatalmas világsiker lett – a gyártás csak 1990-ben állt le Portugáliában. A négykerekű űrhajó, a Citroën DS 1955-ben debütált Párizsban, és a siker bombasztikus volt: már az első napon 12 ezer megrendelést adtak le a kocsira. Az 1960-as évekre a Citroën gondokkal küszködött, bár a DS mindent vitt, a 2CV hamar puritán lett, és hiányoztak a köztes modellek. Partnerkereső vargabetűk után végül a Peugeot lett a mai napig hűséges társ (PSA), az üzleti folyamatok 1976-ban zárultak le. Az utolsó igazi fogaskerék-emblémás luxusautó az 1970-ben bemutatott, Maserati V6-os motorral szerelt SM kupé, amelyből néhány speciális változat is készült, például négyajtós presztízs limuzin. Az 1980-90-es években sok kritika érte a márkát, döntően a minőséggel kapcsolatban, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, a Citroën ismét jó irányban fejlődik, autói megbízhatóbbak. A PSA-csoport szereplése az autósportban jelentős, a Citroën az utóbbi évek legyőzhetetlen rali bajnoka, míg a Peugeot 2009-ben megnyerte a 24 órás Le Mans-i futamot. A Citroën márka 90 éves születésnapja teljes átalakulást hozott a cég életében, megváltozott az embléma, új dizájnt kaptak a bemutatótermek, és a modellpaletta gerincét alkotó C-sorozat mellett létrejött a hajdani DS-re utaló, de valójában a Different Spirit szavak rövidítéséből született prémium DS-széria, amelynek első képviselője a C3-alapú DS3.
