A király meztelenül – BMW X5 teszt

Talán anno a BMW-nél sem hitték, hogy ekkora üzlet rejlik a szabadidőjárművekben, és valljuk be, mi sem, hogy a kínálaton belül négy BMW modellnek is X betűvel kezdődik majd a neve. Szám szerint X1, X3, X5 és X6 sorrendben követik egymást a típusok, ám az utóbbi, a Sports Active Coupe még nagyon friss, és közel sem széles réteghez szóló műfaj, így a nagyvasak müncheni királya gyakorlatilag az X5, amely kategóriája legnépszerűbb autója. Azt mondják, teljesen mindegy, milyen motor ketyeg a hatalmas vesék mögött a gépházban, talán még a MINI Cooper D négyhengeresével is el lehetne adni, mert hiába nőtt elefántméretűre a karosszéria, az X5 úgy megy, úgy fordul, és olyan kényelmet kínál, mint a hagyományos felépítésű BMW-k – állítólag ez a világsiker titka. Ha az árakat nézzük, őszintén szólva joggal várható el, hogy teljes körűen kényeztessen az autó. Az új szisztéma szerint xDrive40d jelzést viselő modell alaphangon 17,9 millió forintba kerül, és annak érdekében, hogy a zsurnaliszták hiteles képet alkothassanak az X5 tudásáról, a tesztautóba 10 millió forintnyi extrát zsúfoltak bele. Szédülni persze nem csak a számoktól lehet, a 306 lóerő és a 600 Nm forgatónyomaték ugyancsak gyomorkavaró élményeket tud okozni, az utasokkal együtt cirka 2,6 tonnát nyomó X5 brutálisan, a fizika törvényeit szinte kinevetve képes meglódulni; és ami még félelmetesebb, hogy a sebességet érezni alig lehet, csak a kilométeróra árulkodik.

A közhelyek durrogtatásától eltekintenénk, 27 millió forintért már valóban hét nyelven beszélő, kifogástalanul összerakott autó az elvárás, és az X5 döntően hozza is a bajoroktól megszokott, és méltán elvárt megoldásokat, a prémium színvonalat. Kötözködni, csipkelődni azonban lehet. A dupla fedeles kesztyűtartó kialakítása szerencsétlen - bár ezzel aligha tántorítunk el bárkit is a vételtől -, és nem tetszett a hátul osztott megoldású ajtó sem. Igaz, az iDrive menüjében azt is be lehet állítani, hogy a villanymotor milyen magasra emelje a felső részt – ciki, ha mi kétméteresek vagyunk, az autót kölcsönkérő 160 centis feleségünk pedig páros lábbal ugrál a bevásárlóközpont parkolójában, hogy bepakolás után elérje a záró gombot. A fedélzeten már nem fog gondot okozni a testalkatból eredő méretkülönbség, férőhely tekintetében voltaképpen mindenhol bőséggel kényeztet a BMW (ez a második generáció igény szerint hétszemélyes kivitelben is kérhető), és az ülésekről újfent ódákat zenghetnénk. A márkát ismerve nem szokatlan a széles középkonzol, ahogy az iDrive tekerőgombja sem. Az immáron nyolcfokozatú automataváltóval nincs közvetlen kapcsolat, a kézre eső karral csak elektronikus parancsokat osztogat a vezető – hihetetlen, hogy 20 éve még éppen a géplelkűségével, a közvetlenségével szerzett örömittas híveket a BMW, és ennek már a nyomait alig lehet felfedezni.

A soros hathengeres, common-rail dízelmotor megtévesztően kap 40-es számjelzést, a hengerűrtartalom „csak” háromezer köbcenti, ám a marketingesek így próbálnak nyomatékot adni az egy helyett két turbónak, amely technológiailag TwinPower név alatt fut. Erőben sosincs hiány, a 600 Nm bármikor gumiszalagon rántja magával a tankszerű felépítményt, bár padlógázra ugyanúgy tapasztalható volt az 5-ösöknél észlelt gondolatnyi megtorpanás. A dinamizmus parádés, a futóművet viszont nem szerettük. Szívesen megnéztünk volna egy sportcsomag nélküli példányt, mert az a fajta kíméletlenül kemény zökkenés, amit a tesztautó produkált a kátyúkon, úthibákon keresztülhajtva, mindenkit nagyon zavart. Persze, az éremnek két oldala van, az amúgy légrugós X5 kanyarban is megdöbbentően stabil maradt, már-már sportautós formát csillogtatva. A mutatvány varázsszava az opcionális Adaptive Drive, amely más rendszerekkel – köztük az elektronikus lengéscsillapító-vezérléssel (EDC) - összefogva stabilizálja a kanyarodáskor fellépő oldaldőléseket. A futóműnél békésebb téma a fogyasztás. 306 lovat etetni, amikor mind a négy kerék hajtott, bizony nem tűnik jó üzletnek, ám a BMW dízelek nem csak bivalyerősek, de relatíve takarékosak is. Hogy a müncheni mérnökök hol mértek 8,8 litert városban, azt nem tudjuk, talán egy másik bolygón, de lábtól függően 11-12 liter körül el lehet járni, és nem művészet kijönni 9 liter körüli átlaggal sem – nekünk sikerült.

Hogy megér-e alapáron közel 18, gazdagon extrázva 27 milliót egy BMW X5 xDrive40d, azon felesleges agyalni. A bajorok mindent megadnak a vevőnek, amire csak vágyik: döbbenetesen erős motort, jó váltót, xDrive intelligens összkerékhajtást, első osztályú kidolgozást, észbontó extrákat. Mégis van egy olyan érzésünk, hogy mindent egybevetve a márkajelzés kerül a legtöbbe, és valójában nem csak az autó nyújtotta kényelmi szolgáltatásokat kell vastagon megfizetni. Hogy ez kinek mennyit ér, megtippelni sem akarjuk.