Nehéz hová tenni, de a kéne faktort kimeríti – BMW X2

Az teljesen nyilvánvaló, hogy bármilyen gyártó képes megvezetni bármilyen használhatatlan megoldással. Nem az van, hogy elhiszem, hogy az majd úgy jó lesz, ahogy mondják, hanem egyszerűen bejön az a vagányság, hogy bevállalnak egy-két furcsaságot. Opel téren a mai napig kedvencem a kifutó Meriva az ajtói miatt, hisz érdekessé – nem mellékesen körülményes használhatóságúvá – tettek egy teljesen hagyományos modellt.

A BMW-nél azért van annyi eszük a fejlesztőknek, hogy használhatatlan megoldást nem igazán erőltetnek.

Ellenben bátran belevágnak olyan dolgokba, amire garantált az „Ezt meg mégis minek?” reakció. Teljesen nyilvánvaló, hogy az X2-nek semmiféle létjogosultsága nincs az X1 mellett, hiszen kevésbé praktikus, szűkebb, zajosabb, de legalább drágább. Ja, és kettővel több emblémája van, mint bármelyik másik mai BMW-nek.
Túlzottan nincs erőltetve, hogy mégis miért kapta a C-oszlopokra azt a két emblémát, de erősen olyan szaga van, hogy elkészült a forma, csak valahogy ők sem bíztak benne, ezért bedobták a múltidézés kártyát jokerként. Hát mi más, ha nem ez fogja majd meg a valódi BMW-sek szívét?

Nem azért fognak ujjongani, hogy most először fordultak fejükre a vesék, azt meg pláne nem etetik meg velük, hogy az X2 kupé.

Ha csak a sziluettet nézzük, pont kiad egy tök hagyományos kompaktot. Na de ez a csomagolás! Határozottan béemvés, ebben az arany színben kellően kihívó, megvan a belsősáv-takarító tekintet is, ráadásul alapáron teljesen LED-es első fényszórókkal. A hátsók is azok, ám nem ez, hanem a sportos M Sport X csomag Frozen szürke betétei lesznek érdekesek a külsőn. Az ablakok már kívülről is szűknek tűnnek, belülről sem másak, az ajtópanelek magasra húzódnak, ezzel alapvetően van egy felfuvalkodott stílusa, amit nevezhetünk akár tenyérbemászónak is, hisz elsőre lerí róla, hogy öncélú. De azért érdemes közelebbről megnézni, hisz ez egy rendes, normális méretű ötajtós kocsi.
Ha valamibe már nem üléshajtással egybekötve kell hátra beszállni és jobb esetben résnyire kibillenteni a hátsó ablakot, hogy levegőhöz jussunk, azt már nem nevezném öncélúnak. Pláne nem úgy, ha még hely is van benne, hisz hátul teljesen vállalhatóan el lehet férni.

A térdtér kiváló, a kompaktokhoz képest magasabb üléspozíció miatt a combunk végig eléri az ülőlapot, egyedül a fejtér és a kilátás kér némi kompromisszumot, ami messze nem vállalhatatlan.

A csomagtér 470 liter, ami nekem elég lenne bármire, de talán még négy ember egyheti cucca is beleférne, egyedül a csomagtér nyílásával vannak bajok, az ugyanis elég szűk. Ennek ellenére az apró ajtó motorosan is nyitható, ami nettó rongyrázás, de végülis az emblémabillentős, vagy láblendítős nyitás-zárás rendkívül elegáns és méltó egy ilyen autóhoz. Az utastérben valójában a két első hely az igazi, ahogy minden rendes BMW-ben a 7-esen kívül. Az M csomaghoz megkapjuk a már jól ismert ördögien jó tartású és állíthatóságú sportüléseket, amik első érzésre magasan lesznek.
Persze, azért nem az 1-es szintjén mozog az X2, épp ezért nevezik SUV-nek, bár nekem jobban illik rá a crossover. Az anyagokat jól ismerjük, a sportos, értsd totál fekete beltérnél azért lehet találni dizájnosabb megoldást. Persze azt sem kétlem, hogy ez lesz a legnépszerűbb. A megoldások mind jól ismertek, ami kicsit le is hangol, amikor meglátjuk az 1-es, 2-es frissítésekor érkezett rendkívül egyszerű analóg számlapokat magunk előtt. Lehet, hogy ez csak nekem fáj, de egy ilyen külsejű autótól egy kicsit több izgalmat várnék. Rugózni ezen persze nincs sok értelme, ez ízlés kérdése, és aki szereti a BMW-ket, az szeretni fogja, hogy ez a szokásos megoldás. Mindenki másnak ott az i3. A szafaládé vastagságú M kormány továbbra is szép, de fogni nem különösebben jó, tekerni annál inkább, legalábbis annak, aki valóban szeret vezetni.

Nehéz, mármint a kormányzás, a kocsi alig több 1,5 tonnánál, érzésre viszont legalább kettő.

Ezzel együtt rendkívül jó a biztonságérzet, a masszív kabin egy pisszenést nem ad ki magából menet közben, kanyarban alig dől és fürge is, pláne a 2,0 literes, 231 lóerős négyhengeres 25d-vel.
Nagyon jól mozog, nem is tehetné másként, hisz a BMW elsőkerekes platformra is képes nagyon jó mozgású autókat gyártani, így ezt el is vártuk. Legjobban szerethető tulajdonságait fogják a legjobban utálni, akik kipróbálják.

Az X2-vel ugyanis bármit csinálsz, kőkemény, ezért is van az, hogy fergetegesen kanyarodik.

Az is biztos, hogy játékra szívesen választanám, de ez a hétköznapokban egyszerűen túl sok. Már-már sportautósan kemény, mindent lekövet, ami az aszfalton történik, ehhez a sportülések és a kormányzás nehézsége is egészen jól passzol. A kerekektől elég jelentős zaj érkezik, nem olyan, mint a legtöbb mai BMW, bár az 1-eshez, 2-eshez nagyon hasonló. Utóbbi azt jelenti, hogy ha sokat kell hallgatnunk benne a gördülést, nem fogjuk túlságosan élvezni. Pedig még nem is a legnagyobb felnikkel kaptuk, ellenben a defekttűrő abroncsok mindenképp járnak hozzá. Én szerettem, mert határozott, feszes, jó vezetni, és szerintem piszkosul jól mutat.
Az ára azért elég súlyos, de a márka ezt megköveteli. Azt viszont valahogy érzem, hogy egy ötajtós 1-esért tisztább szívvel adnék ki ennyit – ha lenne –, már csak a hátsókerékhajtás miatt is. Az X2 sem ad sokkal többet, annál, talán csak helykínálatban, ami persze vízválasztó lehet, ha van esetleg egy, vagy két gyermek a családban. Persze az X2 egy jóval harsányabb és látványosabb, mutatósabb modell. Persze leginkább csak akkor, ha M-es, vagy az új M Sport X csomaggal választjuk. Egyelőre nem tudjuk, milyen az alapkivitel, hogy vajon annak is ennyire kemény lenne a futóműve, vagy azért valamivel vállalhatóbb, talán egyszer kiderül.

Annyi biztos, hogy az M csomag népszerű a BMW-nél, így X2-ből is több lehet majd sportos, mint alap.

Felszereltsége igencsak gazdag lehet, az online kapcsolattól kezdve a vezetéstámogató rendszerekig, amik lehetnének hatékonyabbak is, hisz sávtartó nincs, csak sávelhagyás figyelmeztető. A radaros tempomat és a vészfékasszisztens viszont ügyes. A benzinesek közt van egy újabb érdekesség, a duplakuplungos váltó, ami most először jelent meg hagyományos BMW modellben, reméljük, azt is ki tudjuk próbálni hamarosan.