Sorhatputtonyos – BMW 540i Touring teszt

Az etalon. A három nagy német táborában mindenkinek más az etalon, de a méret nem változik: Audi A6, 5-ös BMW és E Merci a hármas befutó. Ízlés kérdése és nem tagadom, a bajorhoz húz a szívem, pusztán azért, mert a BMW áll a legközelebb a hagyományos autózáshoz. Azért nem minőséginek neveztem, mert egy Mercedesben talán jobb, finomabb, puhább és jobb tapintású anyagokat találunk, meg precízebb kidolgozást, így akinek az a fontos, teljesen megértem, de nekem egy Mercedes sosem adta meg azt az élvezetet egy hétköznapi autóban, amit egy BMW igen. És bár az új G30-as 5-ös már jobban szeretne vezetni nálam is, azért még mindig nagy élvezetet ad.
Vezető alkat. Annyi vezetéstámogató segédet kínál már az 5-ös is, amitől egyre jobban azt érezhetjük, hogy mi már ehhez nem is kellünk. Szerencsére még mindig mi mondjuk meg neki, mit csináljon, még nincs itt az önvezető korszak vihara, de a szele már borzolja a hajunkat. Ahogy már az 520d-nél is kifejtettük, távirányítóról parkoltatható ez az 540i Touring is, sávot tart, elég aktívan, távolságot tart az előttünk haladó mögött, és ezeket mind egy-egy gombnyomásra aktiválhatjuk a kormányon, nincs matatás a kormány mögötti bajuszkapcsoló után. Az egyszerű megoldásoknak sokszor lehet örülni, na persze van bonyolítás is a BMW-ben, mint a gesztusvezérlés, ami félreérti az utassal való beszélgetés közbeni mutogatást is, így néha csutkára tekeri a hifit.
Nagyon modern, de régimódi. Mára a BMW is belátta, hogy hiába egyszerű és logikus az iDrive használata, kell az érintőkijelző is, így az 5-ösben is választhatunk, hogy szeretnénk használni, úgy rakosgathatjuk a menüpontokat, ahogy mi szeretnénk. Általában egyszerű a kezelés, persze, akiknek több köze volt új BMW-khez, annak a legegyszerűbb, de több tesztautó után sem tudok néhány részletet megjegyezni, pedig egyenesen váltottam az 530e-ről, a hangzás állítását vagy 20 percig kerestem, mert feltűnően rosszul szólt az egyébként továbbra is remek Harman/Kardon hifi. Furcsa módon a médialejátszók alá kell letekernünk teljesen, hogy megtaláljuk, a beállítások menüben ilyen lehetőség nincs. Ez csak egy apróbb szívfájdalom, nagyobb viszont a rengeteg zongoralakk, amiről a legtöbb gyártó már leszokott, a BMW-nél meg egyre több jelentkezik.

Nyomkodás, tapogatózás. A BMW szerencsére még megmaradt a nyomógomboknál, így kevésbé van kütyüérzetünk odabent, az automata klíma, au ülésfűtés és -szellőztetés panel viszont félig érintős. Dizájnban is remekül mutat, emellett egyszerűen és érthetően kezelhető. Most nem volt Individual csomag és komfort ülések, helyette M pakettet kapott a tesztautó, így a sportkombi elnevezést rendesen kimaxolja. A lökhárítók és a 19 colos felnik mellett fontosabbak a sportülések, amik olyan széles határok között állíthatóak, hogy tudtam még magamnak is szűkre húzni az oldalpárnákat. A szintén bőven mozgatható ülőlap kiegészítve az állítható combtámasszal olyan üléspozíciót eredményez, ahol mindenünket megtámasztja. Ami nem is árt, hiszen az 540i hathengeres motorja 340 lóerős, így a tempós haladás kifejezés nem is elég erős.
Sportautós. Ezt a motort legutoljára az M240i-ben próbáltuk, szintén ekkora teljesítménnyel, de korábban a 440i kabrióban is ez dolgozott. Mindegyikben kicsit másként viselkedik, de egy valami közös, nagyon tud menni vele bármilyen karosszériájú BMW. Háromliteres, egy jókora, kettős megfúvású turbóval lélegeztetve. Az 540i Touring 100-ra gyorsulása a villámgyors és biztos kapcsolású 8 fokozatú ZF automata váltóval 5,1 másodperc, mondjuk ehhez az xDrive-nak is köze van. Itt érdemes megjegyezni, hogy az 540i Touring 1840 kilót nyom, ekkora súlyt ilyen dinamikával mozgatni egyszerűen ördögi. Nem is csak a gyorsulásról van itt szó, hanem a kanyarsebességről, hogy szinte mindegy, mennyivel, de be fogjuk tudni venni a kanyart.

Nincs orrtolás, befordítjuk a még Sportban is kicsit puhány kormányt és az 5-ös hatalmas orra arra fordul, amerre akarjuk.

Érezni a különbséget a vezetési módok között, Eco Próban minden nagyon lágy, Sportban kemény, de persze vállalható minden körülmények között, utóbbiban használtam többet, mégiscsak egy sportos autóról van szó. Így viszont 15 liter környékén alakult a fogyasztás, na de ekkora ménes bármiféle rásegítés nélkül bizony zabálni fog. Viszont hiába az M Sportcsomag, az 5-ös Touringban nem durrog úgy a 40i, mint ahogy a többi modellben. Ez kicsit hiányzott, de csak a huligán énemnek, a hathengereshez nem kell színház, a motor olyan hangot ad, aminek csak örülni lehet.
Puttonyos. A lényeg persze a csomagtér, az 570-1700 literes raktér elmarad az E-osztály kombijától, de nagyobb az A6 Avanténál, valójában pedig egy kényelmesen pakolható, megfelelő méretű raktér. A karosszéria vonalainak nagyon jól áll, ez mindig is így volt, az 530e után viszont feltűnően hangosabb tőle az utastér. Főleg a futómű képes átadni az úthibákat a karosszériának, amit mély puffogásokkal és dübörgéssel jelez számunkra. Feltűnő, de szokható, mert egyébként semmi más zaj nincs odabent. A csomagtér legalább annyira kivitelezett, mint maga az utastér, minden kárpitozott, van csempészrekesz is a padlóban, ráadásul teleszkóp tartja meg nyitott állapotban. A hátsó üléssort gombbal is ledönthetjük és nem csak úgy lecsapódnak az ülések, csillapítva érkeznek közel vízszintesbe. A roló és az esetünkben plusz háló fém tokja miatt rendkívül nehéz, cserébe szintén gombnyomásra pattannak ki a helyükről, visszarakni már művészibb mutatvány. Elektromosan nyílik és csukódik a csomagtér, és itt a kedvenc extrám, a külön nyitható hátsó ablak, ami jól jön, ha csak úgy bedobnánk valamit, annak nyitására is elhúzza a rolót automatikusan. A puttonyos 540i éppen 20 millió alatt indul, így nem olcsó mulatság. Könnyen rádobható 10 milliónyi extra, és akkor ilyen kívánatos lesz. Viszont 340 lóerőt kihasználni ritkán lehet, így kisebb motorral is bőven jó választás a Touring, és valószínűleg dízellel is jó lesz a harmónia.