Talán túl tökéletes. BMW 428i Cabrio teszt

Ha van, aki még nem tudná: nincs többé 3-as Cabrio. Mert a BMW már 4-esnek hívja a 3-as sorozat kupéját és nyitható keménytetős verzióját, ahogy az 1-es széria két hasonszőrű kivitele is párosan új nevet kapott. Igen, a 2-est. Hogy most akkor ettől több és jobb lesz-e például főhősünk, a 4-es Cabrio? Egyrészt nem hinném, másrészt a rétegmodellek nominális feljebb pozicionálása a fogyasztónak többletkiadást, a forgalmazónak meg többletbevételt jelent, végül, de nem utolsósorban a teszthét tapasztalatai alapján tökmindegy, mi van vagy mi nincs ráírva, attól még sanszosan vágyódik rá az utca népe.
Különben nem volt ráírva, hogy ő négyes, hogy ő egy 428i, miként a korábbi 420d Coupé is jeltelenül vonzotta a tekinteteket. De az sem volt ráírva, hogy csupán egy csóri sajtómunkás próbálja a verdát, nem az enyém, ne irigyeljetek, ne utáljatok – és a vágyódás, a bámulat mellett irigységet, utálatot is felfedezni véltem a valami okból kifolyólag általában nem 20+ milliós kabrióban pöffeszkedők szemében. Sebaj, idővel hozzászokik az ember.

Szerintem egyébként egy ilyen kaliberű kocsi azért már nem pusztán Magyarországon kelt feltűnést. Pláne, ha nyitva a tető, de zártan is olyan erős, annyira meghatározó a kiállása, amilyenről a wannabe prémiumok csorgó nyállal álmodoznak. Ennek a fele nyilván az, hogy egy BMW-ről van szó, a másik fele viszont a remekre sikeredett formaterv, nem más. De ne fényezzük, sőt, kössünk bele jóleső galádsággal a rendszám alatti kis radarlapba és az első kerekek mögötti bumerángdekor/felszereltség-megjelölés kombóba – leginkább is az a Sport (vagy Modern vagy Luxury) plakettecske ott az oldalán fest egy kissé nevetségesen.

A dupla kipufogóvéges fenékbe nem tudok belekötni, a 18-as felni csodás, a háromrészes tető és a kabrióság meg nem vágja agyon a szépséges kupé formáját és arányait. B-oszlop persze nincs, az összes ablakot lehúzva fent hagyott tetővel is bomba a dizájn.

Az utastér „természetesen” jóindulattal négyszemélyes, hátra bölcsebb szélfogót rakni, mint felnőtteket tuszkolni. Rövidtávon átlagtermettel még csak-csak elférni egy átlagtermetű sofőr vagy anyós mögött, de hátsó szélességben és lábtérben is kisautós a 4-es Cabrio. A csomagtér 220-370 literes attól függően, hol a tető. A négyévszakos használhatóságot garantáló nehéz fémtető. Ami a távirányítóról vagy a könyöklő előtti gombról vezérelve 20 mp és 18 km/órás sebesség alatt nyílik/csukódik. Utóbbinak azt hittem, semmi értelme, de aztán többször alakult úgy, hogy igenis értékelni bírtam a menet közbeni mozgatási lehetőséget.

Egyébként a (khm, durván feláras, 120 ezres) szélfogó – használaton kívül összehajtogatva – a hátsó ülések mögött lakik. Az integrált biztonsági öves első üléseket hátulról is lehet motorosan állítani. A csomagtérajtón meg van egy gomb, amivel felemelhető az egész firlefranc, s kiküszöböli a szűk nyílás/lapos üreg/bonyolult pakolhatóság problematikát.

A műszerfal nem meglepő mód ugyanaz, mint a 3-asokban és a 4-es Coupéban, az ergonómiai tökélyen sem lepődünk már meg. A különbség annyi, hogy ha – 133 ezer forintért - nyakfűtést is kér a kedves ügyfél, akkor a fejtámla fix. Anyagminőségről, a kidolgozás minőségéről, általános minőségérzetről nincs mit beszélni, de a végtelen extralista labirintusát is megúszhatjuk ezzel a – német prémiumszinten – közhelyes megállapítással: jó pénzért minden van.

És tesztautónkban minden volt. Tényleg csak néhányat említve: a harman/kardon hifi szuper, biztonsági okokból a Head-Up Displayt és a holttérfigyelőt is kötelezővé tenném minden autóban, a kézzel is kapcsolható, a sofőr kedvének-parancsainak megfelelően puhán/gyorsan gangoló 8 fokozatú ZF automata váltóról ódák hegyeit zengtük már, a kulcs nélküli nyitás kényelme vitathatatlan, a LED-es adaptív fényszórók brutális erejűek és nem vakítanak, a Professional navigáció világbajnok, az írásfelismerős iDrive dettó, és minden BMW-ben imádott az M-es kormány. Távolságkövetős tempomat, élménykapcsoló tompán spórolós Eco Pro módtól élesített Sport Plusig? Alap. Mármint nem, mert majdnem mindenért vaskos felárat számol fel a BMW, de hát ettől is prémium a prémium.

Lényegesebbnek érzem azt kiemelni, hogy kabriószinten igazán merev, alig remeg a 4-es, s hogy 6,4 mp-es 100-as sprintidővel, Sport felszereltséggel sem sportos. Fölényes, ha kell, gyors is, de nem sportos karakterű. Ahhoz túl nehéz és túl kabrió. Olyan, hogy az élménykapcsolót nincs kedved kiugrasztani a Comfort bokorból. Lehet gyöngyszem a 2,0 literes 28i turbómotor 245 lóerővel és 350 Nm nyomatékkal, taposásra lehet meglepően vérpezsdítő és nem 4 hengeres (kipufogó)hangú, azonban ez az a műfaj, ahol többre értékelendő a szélterelővel és felhúzott ablakokkal tető nélkül is huzatmentes, csendes krúzolás akár 130-cal, sőt. Ahol a hátsókerék-meghajtásnak pusztán a közvetlenebb kormányzás miatt örülünk.

Hogy a Cabrio kb. 250 kilóval nehezebb a Coupénál (1545 kontra 1780 kg), ez a 28i-nél gyárilag 3 tizedes pluszfogyasztással jár. A 428i Cabrio automata váltóval elvileg 6,6 liter benzint éget, tesztátlagunk 11 l/100 km lett. És egy kabrió persze drágább is a normál változatokhoz mérten, nos, a 428i Cabrio alapára 14,4 millió forint. A tesztautót közel 21,5 milliósra extráztatta az importőr. Szerényebb és még izmosabb motor is van, összkerékhajtás is, az meg legyen a csóri sajtómunkás baja, hogy számára steril, már-már túl tökéletes ez a kocsi. Na de nem is én vagyok a célcsoport, ha jól sejtem.