Búcsúcsók és örömkönny – BMW 1-es teszt

Egyes, ülj le! Hiába, ahogy szokták emlegetni, a világnak múlik a dicsősége. Mint tudjuk már egy ideje, az egyes BMW harmadik generációja már nem lesz hátsókerékhajtású. Egyfelől lehet sajnálni, hogy nem lesz több erőcsúsztatás kikanyarodáskor, meg nem rajzolhatjuk körbe a hipermarket előtti körforgalmat sem. Másfelől viszont ott a Mini, amivel a BMW már többször megmutatta, hogy ha épp az kell, akkor keresztmotoros és fronthajtású platformra is tudnak ők rendes autót építeni. Az egyes ilyenforma kimúlásával a 2-es marad az egyetlen kicsi és jó helyen kaparó BMW. Most viszont ne keseregjünk, a BMW ugyanis több éves adósságát törlesztette a még pár évig kapható 1-essel.

Miért, eddig randa volt? A 2011 őszétől kapható F20-as kódú, második szériás 1-essel eddig én úgy voltam, hogy hát ja, legalább BMW. Az első egyes elég megosztó volt, én megszerettem a formáját, és azt hiszem mára beérett, a többségnek tetszik. A 2011-es újon viszont a BMW-ségen sok egyéb szerethetőt én nem találtam. Az orra mint valami ázsiai tömegmodell Amerikának, a hátuljára meg kapott egy Volkswagen Polo lámpát. Ízlésekről kár is többet írni, na de erre a megújultra, erre fecséreljünk még néhány szót.

Beérett, mint Stifler mamája. Kijött egy csomó új modell, a BMW is változtatott az autói dizájnján, és az elmúlt pár év szerintem jót tett nekik, mostanra összeért a főzet. Még egy kis ez és az, és kész is a varázsital. A legújabb divat szerint az angyalszem menetfények már nem kerekek, velük az első fényszóró és a komplett orr-rész is átalakult. Valahogy BMW-sebb lett, és szerintem sokkal szebb is, így már tetszik. A Polo hátsó lámpák helyett meg elnyújtott, szép alakú, vörös ledekkel izzó és végre egyedi hátsó fényforrásokat is kapott az egyes. A belső változás viszont észrevehetetlen. Eddig is minden ergonomikus volt, eddig is rendben voltak a dekorelemek, az iDrive meg úgyis mindig évről-évre okosodik.

Szívét adta a szépségéért. A ráncfelvarrástól Euro 6-os minden motor az 1-esben, a kisebb négyhengereseket ráadásul háromhengeres, természetesen turbós blokkok váltották. A Minikben jók, sőt a 2-es Active Tourerben sem volt gyenge, sem kellemetlen a 136 lóerős benzines. Itt is biztosan jó lesz, az ultra kicsi fogyasztást ígérő 116d jön majd hozzánk, arról majd beszámolunk. Ez a kék viszont a dízelkínálatnak a teteje felé tanyázik. A 120d motor 190 lóerősre és kerek 400 Nm nyomatékúra erősödött, amit jelen esetben xDrive összkerékhajtással szereltek, amihez már alap a príma nyolcfokozatú automataváltó.

Túrja az orrát, vagy boldog a fara? A BMW-k már szokás szerint annyira kikezdhetetlenek a hajtásláncuk tekintetében, hogy mindenféle piszlicsáré dolgokkal kell a tesztelőnek foglalkoznia, hogy bármi fogást találjon rajtuk. Az egész autón egyetlen ilyesmi hiba említhető, az sem jelenti az azonnali világvégét. Hogyha előre húzzuk a könyöklőt, és úgy rántjuk be izomból a kéziféket, akkor a kar felpattintja a fedelet. Ennyi, nem több, és hozzá kell tennem, hogy nekem úgy nem is kényelmes, ha elöl van a könyöklő. Ezek után térjünk rá a lényegre, hogy úriember üzemmódban mennyire kezes és jótékony, abszolút kiszámítható viselkedésű az 1-es. Az összkerékhajtást leginkább kigyorsításkor lehet érzeni, hiszen - némi műszakiatlan túlzással - minden kerékre jut 100 Nm nyomaték. Aztán, ha olyan az út és a hangulat, akkor Sport+ üzemmódban, amikor az elektronika enged egy kis szabadságot, el lehet kezdeni azt csinálni, amit a kompaktok közül csak az egyessel lehet.

Szürke hétköznapok a legjobb prémiumkompakttal. Régen a BMW-kben nem gombnyomásra lett életöröm, hanem alapból. A mai kor embere viszont állandóan kell, hogy nyomogassa a modern autókat. Az egyes Comfort állásban könnyű kormánnyal indul alapból, és így is több mint tisztességes a gázreakció, valamint a váltások sem lassúak. A váltót bármikor áthúzhatjuk sport módba és kézzel is kapcsolhatjuk, de ennek akkor van a legtöbb értelme, ha a menetmódkapcsoló is már Sport állásban van, úgy sokkal jobban harap a 120d. A mindennapi ingázás nyűgjéhez tökéletesen megfelelhet az Eco Pro állás is, itt viszont a nyolcgangos ZF a programozása szerint állandóan vitorlázni akar, azaz lejtmenetben nem ad semmi motorféket. Egy budai mellékutcában szépen el tud szabadulni így gurulásban az autó, oda életszagúbb a Comfort.

Motor, futómű és egyéb örömök. Markoljuk a vastag kormányt, ami így M-es kiszerelésben igazából már túl vastag is, de ez már évek óta így van a BMW-kben. Közben a lehető legmélyebben ülünk a sportülésben, a támla közel a derékszöghöz, az ülőlap eleje jóval feljebb, mint a hátulja - sportosan egyben ergonomikusan. A deréktámasz a dzsóker, a szintén elektromosan állítható oldaltartás már a hab a tortán. Ha felvettük a legkevésbé lócán ülős, kicsit sem egyterűs pozíciót, akkor végre kiautózhatunk mindent a legkisebb igazi BMW-ből. A futómű csillapítása kemény, a kerekek határozottan követik a kormánnyal kijelölt ívet. A budapesti utak és kátyúik sem zökkentik ki még a 18-as, szürke M kerekeken guruló 1-est sem. Egy-egy döccenés után nyugtázzuk, hogy annyira merev a kasztni, hogy ez sem lehet gond. Jó úton meg nirvána ez annak, aki tényleg szeret vezetni.

Fogyasztás, ár, összegzés, A tíznaposra kibulizott teszthét alatt megtett 680 kilométeren vegyesben 8,2 liter gázolajat fogyasztott a 120d. Ahhoz képest, hogy nagy kerekek, remek tapadású Bridgestone gumik voltak rajta, és hogy akkor is cipeli az xDrive összkerékhajtás pluszsúlyát, ha nincs előttünk se jég, se hó, ez egyáltalán nem rossz érték. Autópályán csöndben utazik, 130-nál csak 1800-at forog a főtengely. Városban minden egyes nap, a haza és munkába döcögéssel rontottam egy jó decit az átlagon, de országúton - persze nem végig az IFA mögött - sem ment 7,2 alá az érték. Egy ilyen karakterű, jó másfél tonnás autótól én ezt nem sajnálom, spóroláshoz mást kell venni, hiszen az alapára is 10 millió forint felett van. Hogy ennyire dögös legyen, ahhoz meg még egy tízéves, használt 1-es árát rá kell dobjuk, de azt hiszem, megéri. A megújult egyes tényleg egy olyan autó, mint amikkel a BMW legendát csinált, csak mai, modernebb kiszerelésben. Hogy mást ne mondjak, a tolóteteje a sofőr és utasa fejvonala előtt nyílik. Ma már ezt is csak kevesen tudják. Pár év múlva talán már ez a dízel, de legalább még négyhengeres és legalább farhangsúlyos összkerékhajtású 1-es is klasszikussá érik, és vissza fogjuk sírni.