Turbódízel három hengerrel – BMW 116d teszt

Lebutították. A 2011-ben bemutatott második generációs 1-es BMW félidőhöz érkezett. Ez pedig nem jelent mást, hogy új külsőt, némileg módosított belsőt és átdolgozott motorokat kapott a modell. Utóbbit azonban nem csak átdolgozták, hanem le is butították. A korábbi 116d-t még kétliteres négyhengeres egység hajtotta, mára ez 1,5 literes háromhengeresre redukálódott. Háromhengeres BMW? Igen, ezt is megéltük. Jogosan húzhatják a szájukat a BMW-rajongók, hiszen ez abszolút szembe megy a márka korábbi nézeteivel. Azok után viszont, hogy mára az összes BMW-ben dolgozó erőforrás turbót kapott, ezen felül pedig megjelentek az elsőkerékhajtású (az Active Tourer és a Gran Tourer) modellek is, nincs min csodálkozni azon, hogy háromhengeres 1-es is elérhető a kínálati palettán.

Megszépült. Lehet, hogy a motorháztető alatt egy kevésbé kellemes látvány fogad minket, kívülről viszont pont ennek az ellentéte igaz rá. A facelift előtti külső bizony nem sikerült valami fényesen, főként az első és hátsó lámpák formája volt kifogásolható. Valószínűleg ezzel a kritikával sokan éltek, emiatt teljesen átrajzolták a formát, sokkal nagyobb mértékben, mint az egy szokásos ráncfelvarrás során lenni szokott. Jót tett neki az átalakítás, nemcsak szemből, hanem hátulról is formásabb lett a legkisebb egyes.

Fapados prémium? Úgy tűnik, a külső átvariálása sok időt és energiát vett el a mérnököktől, ugyanis a beltérhez szinte hozzá sem nyúltak. A szemfülesek persze egyből kiszúrják, hogy más az iDrive kontrollere és szebb a központi kijelző, de más szembetűnő módosítást nem igazán lehet felfedezni a modellfrissített változatban. Nem is nagyon baj ez, a belső a megszokott BMW-s érzést hozza. Az alap ülések helyett sportüléseket kapott a tesztautó, ami erősen ajánlott annak, aki kényelmesen kívánja magát érezni vezetés közben, és egy-egy komolyabb kanyarvételnél nem akar a kormányba kapaszkodni. Ha már a kormánynál járunk, akkor érdemes megemlíteni annak minőségét. Egy prémium márkánál azt gondolom, hogy ennél sokkal finomabb anyagokat kellene használni, a bőrkormánynak ugyanis erősen műanyagos fogása van, ami ilyen árkategóriában nem lenne megengedhető. Még abban az esetben sem, ha a márka belépő, legkisebb modelljéről van szó.

Mit tud? A másfél literes háromhengeres turbós blokk 116 lóerőt és 270 Nm forgatónyomatékot tud, utóbbit 1750-2250 1/perc fordulatszám-tartományban. Ezt jól érezni, ugyanis 2500 1/perc felett már elfogy az erő és csak a hang nő, a gyorsulás nem. 10,4 másodperces 0-100 km/órára gyorsulásával a második leglassabb 1-es, nála csak a 116i produkál rosszabb értékeket. Nagy várakozással ültem be az autóba, kíváncsi voltam, hogy mit tud majd az új másfeles motor három hengerrel. Az első és egyben egyedüli pozitív meglepetés az volt, hogy egyáltalán nem érezni, hogy háromhengeres. Teljesen kulturáltan jár, miután elértük az utazótempót közel benzineshez hasonló zajszintet hoz. Terheléskor megjön a dízeles hangja, de a háromhengeres járást csak nagyon szakavatott fülek szúrják ki.

Csak automatával! A motortól kapott első benyomások pozitívak voltak, azonban az összképet több dolog is rontotta. Az egyik a hatsebességes kézi váltó, amely BMW-s körökben igen ritka már manapság, főleg a sajtós tesztautók között. Évente nagyjából egy BMW jár nálunk, ami nem automata. A 116d esetében pedig azt kell mondanom, hogy aki teheti, automatával vegye. Igaz, hogy ebben az esetben le kell mondani az Efficent Dynamics kivitelről, hiszen abban nem elérhető az automata. A hatgangos manuális viszont sem váltási érzetre, sem áttételre nem az igazi (legalábbis felénk). Előbbit tekintve eléggé nyúlós, gumis, néhol kicsit pontatlan, abszolút nem a BMW-nél megszokott minőséget hozza. Az áttelezése pedig hosszú. Ha lassan kell csorogni, például parkolót keresve, akkor a kettes fokozatot már nem bírja el, jobb ha egyesben araszolgatunk. A ZF 8 fokozatú automatája minden bizonnyal jobb szolgálatot tesz, ha ilyen autóban gondolkodik valaki, akkor mindenképpen automatát válasszon, hacsak nem szinte kizárólag autópályázni akar, ahhoz remek a hosszú áttételezés.

Hatékony? Annak ellenére, hogy a 116d-ből két változat létezik, és nálunk a gyár által kedvezőbb fogyasztásúnak vélt Efficient Dynamics kivitel járt, nem igazán hozta azt, amit korábban elvártam tőle. A gyári 3,8 literes átlagot messze nem sikerült elérni, a teszt során 5,7 l/100 km adódott. Ennél még egy 20d is jobban fogyaszthat, akár egy 3-as sorozatban is. Nem véletlen azonban a túlzott étvágy. Ha normális tempóban akarunk haladni, akkor bizony taposni kell neki. Kevés ez az 1500 köbcenti, a nyomatékcsúcs pedig szűk tartományban áll rendelkezésre és a váltó sem igazán illik a motor karakteréhez. Mentségére legyen szólva, hogy hegymenetben felfelé komolyabban hajtva sem ment 6,5 l/100 km felé az átlagfogyasztás.

Megéri? Ha a 7,6 milliós alapárat nézzük, még talán elfogadjuk, hogy a legkisebb és leggyengébb dízel BMW ennyibe kerül. Ha azonban a tesztautó 10,89 milliós listaárát nézzük, akkor bizony el kell gondolkodni, hogy ér-e ennyit ez az autó. Természetesen ki lehet hozni ezt lényegesen olcsóbban is, hiszen nem szükséges mindenkinek 600 ezer forintos Professional navigáció, vagy a sok apró, de egyenként is 100-200 ezer forintos extra. Kell viszont az automata váltó, amely csak az Efficent Dynamics mentes 116d-hez érhető el és 700 ezret kóstál. Máris 8,3 millánál járunk, és mire belerakunk még ezt-azt, simán átléptük a 9 milliót. Oké, hogy BMW, oké hogy ez is úgy kanyarodik, reagál a kormányzásra és lassul, mint semmilyen más versenytárs, de egy alap 16d-ért ennyit biztos, hogy kevesen fognak áldozni.