22 óra a hó fogságában – kemény, de fel lehet fogni higgadtan is

Szerencsés autósok történetei az M1-es rabságról

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Már csak érdekes, kevéssé örömteli élmény, de érdemes lehet okulni belőle.

Ha nem is a teljesség igényével, de mi is hírt adtunk arról, hogy március 15-én gyakorlatilag katasztrófahelyzet alakult ki az ország egyes részein, illetve útjain. Távolról, akár a fővárosból szinte felfoghatatlan volt, hogy a hírek hófalakat, illetve teljesen beállt autópályákat említenek. A péntek délután az ORFK légifotósa, H. Szabó Sándor által készített felvételek azonban már egyértelműen mutatták, hogy a hófal nem túlzás, az autópályán valóban méteres hótorlaszok voltak. Miért mentek az emberek mégis az autópályákra? Sokan felteszik a kérdést, s megjegyzik, aki kellően óvatos volt, az nem ment. Nekik ajánljuk az alábbi két történetet, melyből egyértelműen kiderül, még a legnagyobb óvatossággal is bele lehetett futni a közel egynapos zárkát jelentő gigadugóba.
Hirdetés

Egy ismerősünk például csütörtök (március 14-én) délután síelni indult, az Autópályakezelő M1/M7 kivezetőjén található ügyfélszolgálatánál három óra magasságában érdeklődött személyesen az útviszonyok iránt, majd miután ott teljesen hibátlan forgalmat jeleztek számára, útnak indult. Nagyjából Győrig jutott, mikor is megállt a forgalom. Ilyen persze van, előfordul, nem meglepő, ám néhány óra után már nagyon érdekelte volna, hogy mégis miért áll még mindig, mire számíthat. Olyan helyen ragadt ráadásul, ahol térerő nemigen volt a telefonján, így az internetről sem tudott informálódni, a rádiókból pedig szintén csak azt tudta meg, amit maga is tapasztalt: az M1-es járhatatlan. Szerencséje volt, hiszen síruhával fel volt szerelkezve, nem kellett folyamatosan fűtse autóját, sőt, még enni- és innivalóval is viszonylag bőven rendelkezett. Igaz, hamar rájött, hogy még a folyadékfelvételt is minimalizálnia érdemes, hiszen WC híján az autópálya mellett hófúvásban legalább olyan rossz, mint széllel szemben... Félálomban vészelte át az éjszakát, s tudta, szerencsés, hiszen autójukban nincs kétségbeesett kisgyerek, csecsemő, gyógyszerre szoruló idős ember.
A délelőtt ezek után már szinte a belenyugvás jegyében telt el, de továbbra sem tudta, hogy miért és meddig nem mozdul a kocsisor. Mígnem kora délután egy mellette álló, nyilván az infót CB-rádión kapó kamionostól megtudta, hogy néhány száz méterrel hátrébb átvágták az autópálya elválasztó-kordonját, így aki tehette, oda igyekezett. Nagy nehezen ő is eljutott oda, ahol át tudott kelni a Budapest felé vezető oldalra, hogy hazainduljon az elvetélt hétvégi síelésből. Mire hazaért, ő is megkapta a Belügyminisztérium ismert szöveges üzenetét "Segítünk! Ne hagyja el gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjármübe! Belügyminisztérium".

Egy olvasónk - nyilván nem ő egyedül - szintén pórul járt, mint írja, csütörtökön, tehát szintén 14-én indultak Martfűről szintén Ausztriába, szintén síelni. Három gyerekkel utaztak, s mindössze az M1 Ács és Bábolna közötti szakaszáig, tehát Tatabányán túl, de még nem Győrig jutottak. Csütörtök este 18:30-tól másnap 16 óráig ott rostokoltak. Szintén szerencsések voltak, hiszen egy benzinkút közelében rekedtek meg, de azért kellemesnek semmiképpen sem nevezhetjük a másnap délután 4 órakor bekövetkezett szabadulásukig eltöltött közel 22 órát. Ráadásul addig sem volt sima az útjuk, mint olvasónk írja "15:30 körül az M0-áson az Anna hegyi emelkedőn vált havassá az út, addig vizes volt, jól lehetett haladni. Simán jutottunk el Tatabánya utánig, ahol beállt a sor. A tatai csomópont előtt voltunk kb. 700-800 m-re. Nem haladt a sor sehova, ezért mi is a leálló sávban a kijárat felé vettük az irányt és egész könnyen kijutottunk. Megálltunk a Tescóban vásárolni ezt-azt, hogy még jól jöhet később. Arra gondoltam, hogy kikerülöm a dugót a mellékutakon – annak ellenére, hogy a Google Mapsen láttam, hogy Győrig piros a pálya -, és eljutunk Ausztriába. Kocson átjutottunk, majd Nagyigmánd előtt volt egy busz az árokban, amit már mentettek, de ki lehetett kerülni. Az út elég rossz volt. Utána Bábolna felé próbálkoztunk, de nem lehetett továbbmenni, ezért a 13-as úton, illetve mellette visszamentünk a pályára, rendőri engedéllyel Győr irányába (igaz mehettünk volna visszafele is, később jöttem rá, hogy ezt kellett volna választani). Jó ütemben haladtunk egészen a bábolnai OMV kút lehajtójáig, ahol beállt sor (18:40). A parkolóban és a felhajtón is már rengetegen vesztegeltek. Feleségem elment a kútra a gyerekekkel, ahol végeztek tíz perc alatt. Majd amikor már majd három órája vártunk és nem történt semmi, az üzemanyagunk pedig 60%-on volt, a feleségem unszolására bementünk tankolni, hogy azon ne kelljen izgulni, nehogy kifogyjon. Egy pár autónyit kellett csak visszatolatnunk! Úgy kellett odakönyörögni magunkat a kútoszlophoz, ahonnan már nem is tudtunk mozdulni másnap 16 óráig. Az éjszakát és az idő nagy részét az autóban töltöttük járó motorral, a kútra csak vásárolni mentünk, ahol folyamatos műszak volt. A hangulat nagyon nyugodt volt, mindenki türelmesen várt. Éjfél körül elindultam körülnézni és vásárolni a túlsó oldali Mekibe. Ott is teljes nyugalom volt, sokan bevackolták magukat. A kávépultnál ingyen forróteát biztosítottak folyamatosan, még másnap délután is. A dolgozók elmondták, hogy Ács felől nem érkezett meg a váltás délután óta, tehát a pár kilométerre lévő falutól is el voltunk zárva. Három gyerekkel voltunk. A legkisebb 7 éves az ölünkben aludt keresztben – neki „buli” volt - testvérei hátul osztoztak a többi helyen.
Másnap kezdett javulni az idő, ekkor készítettem a telefonommal pár képet. Ekkor volt egy idősebb úr, aki elkezdett nagy hangon hőbörögni a kúton, hogy miért tűjük el ezt a helyzetet. Pont mellettem állt, mert épp vásároltam valamit, ezért elkezdtem csitítgatni, ami több-kevesebb sikerrel járt, végül kiment.
Egyik oldalunkon egy Budapesten élő svéd család parkolt másfél éves kisgyerekkel. Nagyon türelmesek voltak. Másik oldalon egy németországi elszármazott magyar úr várt feleségével, temetésről tartottak hazafelé Augsburgba. Ők sem aggódtak különösebben, sőt ha tudták volna, hogy nem kell vezetni, akkor sört is vásároltak volna este.

Nagyon sokan jártak üzemanyagért ilyen-olyan flakonokkal. A „felmentő sereg” a túloldali pályán jött Pest felől 15:30 körül, egy nyomot szabadítottak fel, pont a Mekiben voltunk, mikor bejött a katasztrófavédelmi tábornok (kék ruhában) és tájékoztatta a jelenlévőket, hogy szép nyugodtan el lehet indulni Pest felé. Mi is erre mentünk haza miután a felüljárón végre vissza tudtunk fordulni. Ekkorra a többi autós is „eltűnt” a kútról, illetve a parkolóból, valamint mögülünk a sávokból, mert szerintem Ács felé ki lehetett jutni a 10-es útra.
Hazafelé láttuk a rengeteg betemetett autót és elakadt kamiont a szalagkorláton túl, amiket erről az oldalról próbáltak menteni. Több helyen megnyitották a korlátokat, melyeket rendőrök felügyeltek. Szembe jött velünk a BM-es konvoj, meg az önkénteseket felvezető rendőrök, tűzoltók, daruskocsik. Nagy volt a sürgés-forgás, jó volt látni. Azt viszont kevésbé, hogy a sor egészen Tatabányáig ért.
"

Egy kollégánk csütörtök este 18 óra magasságában hajtott fel az M1-re, majd 18:20-kor már Zsámbék után dugóba futott, onnan mintegy két és fél órát araszolt, hogy alig több mint 200 méterrel később Bicskénél lehajthasson, majd onnan a 1-es úton éppen még az útzár előtt, az utat teljesen eltakaró hófúvásban hazavezessen. Érdekes, hogy ott sem terelték még le az autósokat, sőt, semmiféle tájékoztatás sem volt arról, hogy az út járhatatlan, pedig a kamionok a nagyobb emelkedőkön állítólag már délután 4 órakor nem tudtak feljutni. Érdekes továbbá, hogy már akkor, amikor tudni lehetett, hogy az autópálya előrébb beállt, még bőven engedtek autósokat továbbhaladni, sőt, felhajtani az autópályára. De még csak az információt sem adták meg az autósoknak a felhajtóknál, hogy az autópálya áll. Sok embernek, sok elpocsékolt időt, sok elpöfögött üzemanyagot, aggódást és kellemetlenséget lehetett volna megspórolni így. Persze utólag nyilván a dugóban éjszakázók is azt mondják, hogy ők még a szerencsések, hiszen az igazán pechesek a balesetek résztvevői voltak, s ők sem voltak kevesen.

Mi a tanulság? Leginkább az, hogy az autópályák forgalmi információit sokkal közvetlenebbül - például dedikált rádióadóval - kellene az autósok számára továbbítani, ha mindenki tudott volna az M1 járhatatlanságáról, nyilván jóval kevesebben futottak volna bele a dugóba, kisebb lett volna a megoldandó probléma, s talán az autók szemközti oldalra engedése sem tellett volna közel fél napba. Hogy ezúttal ez miért tartott ennyi ideig, arra nem tudjuk, s nem is kívánjuk mi megadni a választ, az Autópályakezelőnek mindenesetre feltettük a kérdést, s kíváncsian várjuk válaszukat, hogy ezúttal mikor, miként tájékoztatták az autósokat, az eset kapcsán várható-e valamilyen fejlesztés, amely által a jövőben gyorsabb és jobb tájékoztatást kaphatnak az esetleges dugókról az utazók.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Na megint egy okoskodó!Gratulálok a meggyöző buta érvelésedhez!Gondolom ezt ugy irod,mint úrvezetői jogositvánnyal forgalomban részt vevő!?Hidd el nekem,hogy azok a kamionosok,akik ott ragadtak,százszor rutinosabbak a vezetésben,mint szerintem te!De azért ha egy ilyen monstrum ha megcsuszik,vagy elakad a hóban,nem lehet oda menni,hogy meglöki két ember és már ki is szabadult!Mindegy,te nagyon okos vagy,csak addig ne itélkezz,még nem vagy ebben a helyzetben!

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Nagy szeretettel gondolunk azokra a kamionosokra, akik miután elakadtak, ezzel lezárták gyakorlatilag az utakat, az ÁLTALUK MEGSZIVATOTT autósokat beengedték a fülkéjükbe!
    Azt meg pont leszarom, hogy a sofőr tehet a megfelelő gumi hiányáról, vagy a főnöke.
    Én mondjuk a dugóba kiküldtem volna rendőröket megbüntetni a nyárigumival elindult autósokat: az államkasszának jól jön, az idejükbe meg belefért volna…

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Hidd el ezek a kényelmes kamionosok nem jókedvükből utazgattak az autópályán,hanem mert a munkájukat végezték,ami határidős!Nem egy egyszerü sofőr tehet arról,hogy a kamionon,amin dolgozik,nincs megfelelő gumi!Ha nem tetszik neki,mehet máshová!Szidják az autósok a kamionosokat,hogy miattuk is kialakultak a dugók,de azt nem mondja egyik sem,hogy az milyen jó volt,mikor beengedték a kamionosok a fagyoskodó embereket a kályhával fütött fülkébe,hogy ne fagyoskodjanak!Az ismerősöm is beengedett egy családot,megittak,megettek tőle mindent,ami be volt neki raktározva!Tehát azért azt nem kéne elfelejteni,hogy kamionnal nem szórakozni,kocsikázni jár az ember,hanem mert ez a munkája,ellentétben azokkal,akiknek nem volna muszály az úton lenni!

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Nem írsz hülyeséget, ahhoz képest , hogy Ausztriába már ősztől nem engednek be hógumi és hólánc nélkül. Kötelezném a kamionokat is a hógumi használatra! Azt hiszem ezek a kényelmes kamionosok akik eu-t járják, Oroszországban meghalnának 1 napon belül.

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Bocs ha elfelejtettem valamit( pl. istennel konzultálni hosszú út előtt,stb.), de ezt azok akik gondolkoznak utazás előtt, meg tették helyettem a kommentbe.
    Én úgy gondolom, hogy nem a kormányra kell hárítani az emberi mulasztást, hanem mindenkinek saját magával kéne tisztázni azt, hogy nem jó döntést hozott 100km/h hóviharban.

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Jobb helyeken én úgy láttam, hogy a hókotrókat, traktorokat ilyen időben(vagy ennél sokkal nagyobb havazásban) hólánccal felszerelve küldik ki, nehogy elakadjon. Nem tartom hülyeségnek.

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Én is a hóviharban mentem deszkázni Ausztriába 14-én este, ki is értem. Nem indultam el mikor láttam, hogy gáz van, Vártam hátha felszabadul az M1, de csak rosszabb lett a helyzet. Felfogtam, hogy arra nem mehetek, és bevállaltam 250km kerülőt, Vác felé indulva Szlovákiába, fel az ottani R1 autópályára, majd Pozsony-Bécs-és tovább autópályán. Megérkeztem, 1-2 órát késve, de tudtam csúszni a hegyen eleget. Hólánc nálam volt természetesen, ha gond lenne, de nem volt, óvatosan vezetve biztonságban megérkeztünk. Érdekes, hogy tök kihalt volt arra az út, a Szlovákoknál sem láttam 1 magyar rendszámot sem, pedig józan paraszti ésszel, másfelé elindulni nem lehetett Ausztria felé. Ahelyett hogy kerültek volna, beálltak a dugóba/lezárásba az emberek, pedig GoogleMaps-en látszott, egész Dunántúl áll, Szlovákia/Ausztria meg halad.

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Nekem is lett volna dolgom 300 kilométerrel arrébb, de volt annyi eszem, hogy ne induljak el és könnyen tartom a véleményem most is a fotelból:D Akkora szélben a hókotró 5-10 percet tud nyerni és aztán a nyomát sem látod, ehhez jön a nagyfokú butaság amikor tömegével szarják le az emberek a figyelmeztetést, pedig láttuk mit művelt a vihar ide felé… vagy meglepetés volt valakinek?:D
    El kell felejteni azokat a ratyi 30 méterenként kidobált hófogókat amit “jófej” módon nálunk már ki sem tettek és nem kéne kivagdosni a fákat az utak mellett. Sok ilyen apró dolog van ami miatt ekkora káosz lett, csak könnyebb másokra mutogatni.

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Bizony könnyü mondani annak hogy higgadtan aki otthon a fotelből nézte!!!
    Kérdezném ha halálfélelemben ült volna egy majd két napot az autójában akkor???
    Sajnos ma ez van, netán a kamerákon észrevesznek 1 bliccelőt 3 rendörautót küldenek rá, most hogy tudták is már 2 hete hogy mekkora hó lessz nem küldték ki a hókotrókat /igaz azok is sima kamionok/ és amikor azok is elakadtak az osztrákoknak kellet jönni a 6 kerékmeghajtású gépeiknek hogy kiszabadítják a mi kotróinkat is.
    De a képeket nézve a soförök is “tettek ” rá össze vissza állottak meg sok helyen egymásmellet hogy mind a 3 sávot lezárták így megnehezítették a mentőknek is….de mint írtam időben és folyamatossan takarították volna nem lett volna hófúvás.
    Kíváncsi vagyok lessz-e valaki aki beperli a pályakezetlőt akik a pályadíjjat folyamatossan szedték noha már tudták hogy áll a forgalom????

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Kíváncsi lennék arra, hogy abból a több száz v. ezer elakadt autóból, mennyin volt hógumi, hólánc, hólapát és egyéb túlélésre való eszköz. Én ha hosszú útra indulok, még ha nyár is van, akkor is beteszek hóláncot( már mentet ki mély sárból,ahol elakadtam), lapát,elemlámpák, ivóvíz, kaja, pót üzemanyag, mot.olaj,szélvédőmosó stb. ja és a szereléshez való összes eszközt(kivéve mot.generál).
    Azért ennyi magatehetetlen embercsoportot ritkán lehet látni. Persze ebbe beletartozik az autópálya-kezelő is,akik természetesen már nyáron kiabálják, hogy mennyire fel vannak készülve a télre, és verik addig a mellüket , amíg le nem esik 10centis hó,—- és lőn világvége!
    Nyilván csak azoknak tudják bemesélni kormány szinten is azt a mesét, hogy ilyen szélsőséges idő sohasem volt Hu-ban, akik rendszerváltás után születtek. Habár 98/99 telén is esett 1,5 méteres hó mondjuk Szabolcsban, még sem volt ekkora pánik.
    Na egy a lényeg, hogy amióta leszoktatták a népet az önfenntartásról és vele együtt a túlélésről, azóta lehet ennyi beszari és magatehetetlen embert látni az országban.
    Elnézést ha ezzel megsértettem valakit, de amit írtam, azt 52évnyi tapasztalat alapján tettem.
    Egy túlélő!

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Mi az Alföld közepéről mentünk 14.-én délután Székesfehérvárra. Szerencsére nem autópályán, ezért negyed négykor meg is érkeztünk. Igaz a végén már csúszkáltunk, de a hóláncot még nem kellett feltenni. Nemsokára már lezárták a város összes lehajtóját és a város t is. Utunk közben hallgattuk és sokszor bemondták a helyzetet. Már kedden is mutatták a TV-ben és a Neten is, hogy mi fog ránk várni a közel jövőben ( Németországi hóhelyzet ) , de szerintem jó magyar szokás szerint senki sem hitte el. A kamionosok pedig a kamionstop miatt nyomták a gombot, persze hólánc nélkül. Így aztán nem is kellet hozzá sok, hogy keresztbe forduljanak és balesetet okozzanak. Ahhoz, hogy 40- 50, vagy még több autó összemenjen, szerintem a vezetők felelőtlensége is kellett. Mi is mehettünk volna autópályán, de ott nincs menekülési lehetőség, ha krízis van. Minden esetre az Autópálya kezelő részéről felelőtlenség volt, hogy a kamionosokat nem terelték ki parkolókba időben a pályáról

  • 2017.10.30. at 05:46
    Permalink

    Viszont láttuk miniszterelnökünket gépjárművet vezetni, tekerte azt a nehéz buszkormányt kifulladásig! Megható és egyben megnyugtató volt látni, belügyminiszterünkkel vált-válnak vetve mentik a bajba jutott kamionosokat! Hogy mindez egy megrendezett PR mentés volt, kit érdekel!

Vélemény, hozzászólás?