Ki másolt kiről? Visszatérő autós stíluselemek

Kockalámpa, vagy kereklámpa? Talán a fecskefarok? Nem, az már nagyon régen volt. Ha autóformákról esik szó, akkor egészen szélsőséges vélemények jönnek elő. Valakinek a Volkswagen Golf jelenti a történelem állandósáságát, már 40 éve a szép autót, más menekül a túlértékelt és unalmas német kompakttól. Vagy a nyolcvanas évek kocka autói, egy jó 760-as Volvo például? Valaki belelát a nagy, síklapokkal határolt testbe minden szépet, mások a kilencvenes évek közepének elfolyt kerekségére szavaznak. Mint olyan, az autóforma az esztétikumon és a praktikumon túl már régóta, és mára egyre inkább a gazdaságosságot is kell szolgálja. Ha egy motorház áramvonalas, egy far tömpe és "hirtelen" véget ér, az nem csak szép kell legyen, hanem jó Cd értéket is kell produkáljon.

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy egy több országban, pláne egy több földrészen forgalmazott autónak mindenhol szépnek kell lennie, úgy értve, hogy mindenki számára. Mert hát minden részlet úgysem lehet önmagában tökéletes, a szempont az, hogy az összhatás olyan jó legyen, hogy a vásárlóknak bejöjjön. A vásárlóknak, akik sokszor azt sem tudják, hogy miért keltett bennük szimpátiát egy adott típus, valahogy zsigerileg kell, hogy tetsszen egy forma. Egy crossover, vagy egy SUV ma már nehezen tud annyira egyedi lenni, hogy jó szívvel ki tudjunk emelni részleteket, amelyek miatt az adott típus szebbnek hat a konkurenseinél. Mégis, van több olyan részletmegoldás, amiről már bebizonyosodott, hogy feldob akár egy átlagautót is.

A BMW nem is átlagautó, hanem egy prémiumtermék, kifejezetten sportos imidzzsel. Hogy ez így legyen, az nem a véletlen műve, hanem több évtized tudatos munkája. A munka, aminek ma már le tudják aratni a gyümölcsét vagy huszonöt kategóriában. A BMW konzervatív alapértékei a hátsókerékhajtás és a lehetőleg hathengeres benzinmotor. Hozzá a precíz váltó és a közvetlen kormány, ami tökéletes hétköznapi élményautóvá teszi. Ez a maszlag, ezt hagyjuk, meg a háromhengeres, elsőkerekes szentségtörő BMW-ket is. Mégis mi az, ami kívülről BMW-vé tesz egy BMW-t? Mi az amire vágynak az autóbuzik és mit szeretne lemásolni a konkurencia? Hát a rövid első és hátsó túlnyúlást, ami gokartos arányokat ad még a batár 7-esnek is. A rövid far, hosszú motorház is a klasszikus iskola fogása, ahogy a hokiütő is.



Nézzék meg a képgalériában a régi és a mai BMW-k képeit. Az ablakok vonala, különösképpen az oldalvonal és a tetőív találkoztatása a C-oszlop tövénél egy olyan fűszerkevérek része, mint a kétrészes hűtőmaszk veséhez hasonlított formája. Ha egy BMW-n van ilyen, akkor ez rendes BMW és ez igaz az eddigi legunortodoxabb modelljükre, a 2-es Active Tourerre is. Persze, ha valami véletlenszerű autóra megpróbáljuk ezeket a részleteket ráfusizni, akkor jó eséllyel valami nagyon randa fog keletkezni, de a gyárak dizájnrészlegei ennél sokkal ügyesebbek. Vegyük sorra, hogy ki hogyan tudott hozzányúlni az ötvenéves hokiütőformához. Lesz ügyesebb és bénább koppintás adaptáció is.

Több évtized távlatából már meg lehet mondani, hogy melyik forma sikerült időtállóra. A Jaguar XJ 1968-óta tartó karrierjében voltak jobb és rosszabb korszakok is, az 1979 és 1992 között gyártott 3-as széria is ilyen. Formájával és korával nemsokára klasszikussá érik. V12-esének fogyasztásáról viszont többnyire csak horrorsztorikat hallani, de a megbízhatósága sem legendás, illetve mégis, mert epikusan borzalmas. (Titkos tipp: az utolsó pár évjárat, ami már Ford fennhatóság alatt, komolyabb minőségellenőrzés mellett készült, ez kevésbé hajlamos a korrózióra és az elektromos hibákra). Ennél a generációnál beillesztettek egy kis törést a hátsó ablakok mögé, ami teljesen harmonikus és jól is mutat. Bezzeg a 3-as BMW ellenfelének szánt, akár összkerékhajtással is kapható középkategóriás X-Type. Az nem lett sikersztori, Ford alapok, Ford beltéri kapcsolók és a jósolt eladási számok jó harmada jellemezte a 2001 és 2009 között készített típust. Hiába volt ezzel az időszak legnépszerűbb Jaguarja, mindenki mindenhol lehúzta, mondván, hogy ez csak egy XJ paródia, meg csak egy okosított Mondeo. Szegénynek még a hokiütős ablakvonalát sem az ötvenes-hatvanas évek legendáihoz (S-Type, Mark II.) hasonlították, hanem a BMW sajátjához, úgy meg valóban csak ízléstelen másolat.

De jutott hokiütőből számtalan egyéb szedánra is. Az Opel például a B és a C szériás Ascona után a béna C Vectrára és az Insigniára is rakott ilyen díszítést, neki szerencsére jól is áll. Vicces, hogy az Insignia ívkavalkádja olyan erős oldalnézetből, hogy csak a nagyon sokadik ránézésre tűnik fel az odacsempészett hokiütő. A mai Opelek szépek, és az Insignia különösen jól néz ki. De van a Volkswagen Passaton is ilyen, sőt, még a Skodákon is. Pedig az Octaviát azért nehéz BMW-nek hinni.

Hogy átkössünk egy másik formai elemre, meg kell idézzük a Peugeot egyik legsötétebb korszakát. A 407-es volt a lejtmenet csúcsa - ha szabad élni ezzel a buta szóképpel. Nem problémamentes, de használtként nem is rossz választás, ha viszont stílusát nézzük, minden bizonnyal ez volt a Peugeot egyik leggyengébb időszaka. A túlnőtt harcsaszáj, a hangyász fej orrnehézzé tette az egész formát. Jutott rá egy elfuserált hokiütőféle is, de a legcikibb az SW kombi C-oszlopa, amivel megismételték a Mercedes-Benz A-osztályét. Hogy ki volt az a főnök, aki rábólintott, hogy pont erre van szükség, már a feledés homályába vész. Egy elvileg finom francia autón eléggé bántó egy ilyen repró, bezzeg a Kia cee'd kombijának első generációján meg bőven elment. Hiszen annál az volt a kunszt, hogy végre tényleg jó autót csináltak. A Peugeot tervezői egyre inkább magukra találnak, a legújabb 508-as szedán ablakán ott a csinos kis törés, ami mindenhol jól mutat, ha megfelelően használják. A Kia kombija meg mára egyértelmű vetélytársa az európai kompaktoknak. Bónusznak felemlegetnénk a rém ronda bálnaként sokak tudatába égett SsangYong Rodius-t, azon is volt egy hasonló.

Nyilván autós újságíróként és autórajongóként is az átlagnál jobban ki vagyok hegyezve az efféle részletekre, de szerintem ettől még nagy különbség van autóforma és autóforma között. A biztonsági előírások, az olcsó gyárthatóság egyre inkább megkötik a gyártók kezét. És tényleg, egyre nehezebb újat mutatni, mégis vannak olyan modellek, ahol az összkép jobban sikerült. Máshol nem jött ki az egyenlet, akár hokiütővel, vagy akár anélkül sem.