Büntetés a gokartpályán: Budapesten járt Rob Huff

Rob Huffal, a Chevrolet WTCC-csapatának oszlopos tagjával gokartoztam múlt héten: legalábbis egyszerre tartózkodtunk ugyanabban a csarnokban, ahol a hazai autós sajtómunkások csordában próbálták meg legyőzni a tavalyi vb-másodikat: nem Huffyn múlt, hogy kettőjüknek is sikerült.
Jómagam bő hat-hét évvel ezelőtt gokartoztam utoljára: akkor a verseny hevében gumifalban végeztem két repedt bordával, érthető, hogy ezek után hosszabb ideig nem erőltettem ezt a szórakozási formát. Úgyhogy sok reményem nem volt arra, hogy jól szerepeljek, csak az volt a célom, hogy az idő múlásával javítsak köreimen. A kollégák közül azonban többen is megszorongatták a nagymenőt, ki időmérésen, ki versenyben, de az övénél jobb köridőt senki sem tudott, így - bár vállalta a verseny előtti váratlan kihívást - nem lesz magyar résztvevő Huff nyáron Miamiban rendezendő esküvőjén.
Biztosra veszem, hogy a Chevrolet két idősebb pilótája – Alain Menu és Yvan Müller – nem lettek volna annyira közvetlenek, mint az alig 33 éves Rob, aki végigmosolyogta, jópofizta a rendezvényt. Szakmai, magánéleti kérdésekre is szívesen válaszolt, őszintén gratulált az őt némi sorsolási szerencsével legyőzőknek. A selejtezők után ugyanis élen állt, egyedüliként 26 másodperc alatti idővel, és ekkor merült fel, hogy miként WTCC-versenyeken is szokás, fordítsák meg a rajtsorrendet. Valahol azonban kis gikszer csúszott a megvalósításba, és csak a kék overallos profi került a rajtrács végére, így nem alakulhatott ki igazi adok-kapok az élen.
Mindenesetre rajt után villámgyorsan kezdte megelőzni az előtte állókat, három helyet jött föl, majd a harmadikként haladó sportszakírót is maga mögé utasította, de leszakítani már nem bírta, ahogy az élen időközben tetemes előnyt begyűjtő elsőt és másodikat sem sikerült már utolérnie. Így aztán napilapos kollégánk fia, a 20 éves, R/C modellekkel versenyző Boriszov Dániel nyerte a versenyt nagy fölénnyel: már a kvalifikáción futott második idejével is bizonyította, hogy az ívek valamint a gázadás és fékezés fortélyait kicsiben is jól el lehet sajátítani, a rutin pedig valódi kormányt tekerve is kamatoztatható.
Rob eközben, amikor nem előzgetett, interjúkat adott, beszélgetett, mosolygott az arcába tolt objektívekbe. Többeket is érdekelt, hogy milyen hatással van versenyzésére a tavalyihoz képest gyengébb 2012-es szezonkezdet.

Tavaly nagyon jól kezdődött az év, hat futamból négy győzelem, de végül lemaradtam Yvan mögött. Most pont fordított a felállás, úgyhogy remélem, a tavalyelőtti harmadik hely és a tavalyi ezüst után valami még fényesebb jön. Az autó hibátlan, eddig a kvalifikációk nem jöttek össze, remélem, Marokkóban sikerül végre az élre törni.

Egyébként negyedszer járt Magyarországon, túraautós szemmel kifejezetten izgalmas, jó versenyzésre lehetőséget adó pályának tartja a Hungaroringet, de a sorozatból a végig fallal határolt makaói utcai pályát kedveli legjobban. Több szempontból is atombiztos tagja csapatának, az alapítás óta a Chevrolet-nál van – korábban SEAT-alkalmazott volt –, és több mint 40 futam óta nem esett ki versenyből, tavaly az utolsó pillanatokig csatázott Müllerrel a vb-címért, végül három ponttal kapott ki.

Persze nem volt jó érzés, de bízom abban, hogy idén sikerülni fog. A feltételek adottak, elszánt vagyok, remélem, mielőbb felállhatok a dobogó tetejére, és sikerül a legtöbb pontot gyűjtenem a szezon végéig.

A jövővel kapcsolatban elárulta, hogy szeretne még hosszú ideig a WTCC-ben maradni, bajnokságokat nyerni, csapatváltáson pedig nem töri a fejét, hiszen az elmúlt hat év során családdá kovácsolódtak a Chevynél. A későbbiekben azért kipróbálná magát más típusú, hosszútávú versenyeken is, nagy álma egy Le Mans-i részvétel, és amilyen megbízható, precíz sofőr, erre minden esélye meg is van.