Időutazás a BMW-vel – vissza is, előre is
Legendás BMW-ket hajtani a Balaton mellett? Megadatott!
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Erősen elkényeztetett a BMW Magyarország. Idős, ám nem vén bajor harcosokat vezethettem a Balaton-felvidéken. Vigyázat, ömlengés következik!
A BMW-k iránti szeretetem kiskoromból gyökereztethető. Az első autó volt, aminek megismertem a hangját, mikor gyerekként kiértünk a hungaroringi versenyekre. Amikor hallottam a sorhat ordítását, tudtam, hogy épp a nagytúrának van edzése. Ez a szeretet tovább fokozódott, mikor mélyebben megismertem a drift-világot. Itthon BMW nélkül nincsen, és nem is lenne drift. Legalábbis kezdő autónak szerintem nincs jobb választás, főleg ha a pénzügyi oldalt nézzük. Ezek tudatában nem csoda tehát, hogy hatalmasat dobbant a szívem, mikor megtudtam: rengeteg BMW kerül a kezem alá egyetlen nap alatt. A lehetőséget a hazai BMW-képviseletnek köszönhetem, akik az általuk főszponzorált Balatonfüredi Concours d’Elegance oldtimer rendezvény előprogramjaként egy különleges élménnyel készültek. A túra Budapestről indult, ahonnan BMW és Mini modellekkel autóztunk a Balaton-felvidékre.
Első nekifutásra a vadiúj Mini Cooper S kabrió jutott, hogy társammal letudjuk a kilométereket. Legalábbis így gondoltam elsőre, aztán kiderült, hogy nem csak letudni fogjuk az utat, hanem élvezni is minden egyes méterét. Nagyon ment a maga kis 192 lóerős 2,0 literes négyhengeresével, 100 km/h-ig még a szél ellen is szuperül védett. A kis Mini felkészített minket a kabriós élményekre, annak minden előnyével és hátrányával. Amikor szembejön 90-nel egy kamion, és a ponyvájáról minden kosz a nyakunkba hullik, az nem olyan jó, de hozzátartozik a kabriózáshoz. Ritka ma már az ennyire aranyos, definiálható és egyedi autó. Ahogy a kanyarok egyre élesebbek, a dombok egyre magasabbak lettek, a magasabb részek mögött pedig megjelent valami kék, amit a Balatonnak hívnak, mi is éreztük, hogy közelítünk célunkhoz.
A köztes célt jelentő Liszkay kúria egyszerűen gyönyörű volt, a végeláthatatlan szőlőtőkék előtt pedig 3 gyönyörű klasszikus BMW vonzotta a tekintetet. Plusz 1, aminél lehidaltam. Egy tökéletes állapotban levő E30 M3-as feszített a fehér kavicson, és - párom nehogy olvassa - szerelmes lettem. A kedvenc korszakom egyik ékköve állt előttem szinte gyári, új állapotban. Beültem, a világ kint maradt, és hagytam az autót mesélni. Sajnos megtudtuk, hogy őt nem vezethetjük, hiszen már eladták, de rögtön kicsattantunk az örömtől, mikor kiderült: a 320i kabrió, a 325i kabrió és a 730-as csak ránk vár. Az autókat, ahogy tavaly is, a Bavarian Classics munkatársai hozták el és készítették fel nekünk. Szakértelmük egészen hihetetlen, ha BMW-kről van szó.
Az ebéd valamiért gyorsan eltűnt a tányérokról, és természetesen becéloztuk a feketén tündöklő BMW 325i-t. Driftes gyerekként közel áll a szívemhez az E30, volt is lehetőségem néhányat vezetni, ám így, megőrzött állapotban, a legerősebb motorjával, ráadásul kabrió kivitelben még egyszer sem. Ez most sem változott, azonban a kisebb 2,0 literes 129 lóerős M20-assal felszerelt változat azért csak a kezeim közé került. A sok modern autó után tökéletesen érezhető volt a különbség - mit hívtak akkor és most autónak. Mondanom sem kell, teljesen más vezetni, a pedálokban, a váltóban, a kormányban érezni a motort, érezni mind a 6 hengert, ahogy dolgozik, és úgy dolgozik, ahogy mi akarjuk.
Rögtön megfogalmazódott, hogy a mai modellek nagyon elidegenülnek a sofőrtől. Túl tökéletesek és sterilek.
Bár már nem húzott úgy, mint újkorában, a váltó igen pontos és finoman kapcsolható volt, a fekete bőrülések pedig még mindig sportosan tartottak. Az autó 2013-ban került Magyarországra, a papírjai a megrendeléstől kezdve mind megvannak. A Bavarian Classics-os srácoktól megtudtuk, hogy ma valóban jó állapotú E30-as 10 ezer euró alatt nincs. Vagy ennyiért veszünk egy valóban jó állapotút, vagy olcsóbban vesszük és annyit költünk rá, hogy végül újra kijön ez az összeg. A fekete 1992-es, erősebb motoros kabrió E30 török kereskedőtől, "hülyegyerek rugókkal" került Magyarországra. Mostani állapota hála Istennek sokkal jobb, így nyugodtan lehetett űzni.
Végül kontrasztként a BMW két modern sportautóját is vezethettem. Elsőként a BMW 440i kabrió okozott mosollyal teli perceket, ahogy végigdurrogott a városokon, aztán a jövő első szeleit érezhettem, mikor lecsuktam az i8 ajtaját. A üléspozíció, az összkerék elképesztő hajtása, a futómű tartása és ez a gyorsulás versenyautókat megbabonázó volt. Olyan élményt adott az i8 vezetése, amit csak versenyautókban éreztem korábban. A hegyi utakon hatványozottan kijött, hogy ez egy élményautó is tud lenni, és ha ez a jövő, akkor tetszik. Hajrá! Csak így tovább! Egy szó mint száz, a BMW tudja, hogy kell lenyűgözni a média képviselőit. Olyan élményeket adott, amiket soha nem felejtek.
Egy dolog biztos: nagyon szép a táj:)