Angyali történet a Volvo P1800 50 éve
Idén 50 éves a Volvo P1800
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Lassan készült el, de megérte várni rá, a Volvo számára komoly hírnevet és rangot szerzett az Olaszországban tervezett, Brüsszelben bemutatott, kezdetben Angliában gyártott, mégis nagyon svéd P1800.
Az autógyártást 1927-ben kezdő Volvo elsőként az ötvenes években épített sportautót, ám a mindössze 68 példányban elkészített, nyitott, kétüléses, üvegszál erősítésű műanyag karosszériás P1900 Sport karrierjét sikernek aligha lehet nevezni. Az 1955-1957 között gyártott szériáról még a Volvo akkori elnöke, Gunnar Engellau is az alábbiakat nyilatkozta a gyártás beszüntetésekor: „Nem rossz autó, de egy Volvónak rossz.”. Engellau felismerte ugyanakkor, hogy a strapabíró, ám izgalmasnak aligha nevezhető modelljeiről elhíresült Volvónak igencsak szüksége volt egy olyan tekintélyes és izgalmas modellre, amely a márka összértékesítését növelhette. Továbbá azt is jól látta, hogy a Volvo-kereskedők mindent megtettek volna egy ilyen autóért. A P1800 tehát egyértelműen azzal a céllal született, hogy ráirányítsa a járókelők figyelmét a Volvo kirakatára, térjen be a szalonokba minél több érdeklődő, s onnantól kezdve dolgozzanak az értékesítők, és kifelé lehetőség szerint csak egy új Volvóval engedjék el a kuncsaftokat.
Tervekből tehát nem volt hiány, s a biztos siker érdekében Engellau a már bizonyított PV544 fejlesztőjét, Helmer Pettersont nevezte ki a P1800 „projektmenedzserévé”. A tervezést az olasz Pietro Frua műhelyre bízták, ahol egyébként Petterson fia, a frissen diplomázott Pelle Petterson is dolgozott. Noha az ő rajzait állítólag csak apja csempészte a Volvo vezérkara elé, e forma nyerte meg a górékat, s a történelem igazolta Petterson hátszelét, a P1800-as a vevők (és örömükre temérdek nő) fejét is elcsavarta. A vezetőség azonban elsőre messze nem örült, hogy az „olasz formaterv” helyett voltaképp egy 25 éves göteborgi srác munkájáért fizettek egy vagyont, Engellau például nem is nagyon akarta elismerni, hogy szinte saját formatervről van szó, az eladások azonban idővel meggyőzték, s ő is bevallotta, hogy noha Olaszországban, de voltaképp svéd tollból származik a P1800 formája.
Nem kevésbé kalandos az az út sem, ahogyan a P1800 gyártásba kerülhetett. Hiába épült ugyan a családi használatra készített, de a kor szelleméhez mérten hasonlóan sportos Amazon műszakiságára, az már nem sokkal az 1957-ben megálmodott formatervek után kiderült, hogy a svéd Volvo gyár kapacitásába nem fér bele újabb modell. Kezdetben képbe került a Volkswagennek is dolgozó Karmann műhely, ám a német gyártó gyakorlatilag ultimátumban „kérte” a karosszériaműhelyt, hogy ne készítsen számukra konkurens terméket. Petterson végül az Angol Jensen Motors-t találta meg partnerként. Mindkét félnek kapóra jött a lehetőség, hiszen a Jensennek épp akkor járt le az Austin Healey összeszerelésére kötött szerződése, a Volvo pedig Skóciában, a Pressed Steel személyében karosszériaépítőt is talált, a Jensennek így voltaképpen svéd motorokkal, skót karosszériaelemekkel, csak a kiegészítők gyártására, illetve berendelésére, az összeszerelésre, és a fényezésre kellett koncentrálnia.
Az 1960-as Brüsszeli Autószalonon bemutatott P1800 első példánya 1960 szeptemberében, azaz 1961-es modellévvel gördült ki a Jensen Motors West Bromwich-i kapuján, ám a P1800-ast nem csak ez köti Angliához. Az Angyal című népszerű TV-sorozat hőse, a Simon Templart játszó Roger Moore ugyanis egy P1800-assal „kényszerült” a gonoszokat üldözni, miután a Jaguar a szintén 1961-ben bemutatkozott E-Type-ból nem kívánt a sorozathoz autót adni. Némi szerencse is kellett tehát a P1800 sikeréhez, annak jelentős részét adta ugyanis az „angyali” népszerűség, a kétajtós, 2+2 üléses (az Amazon mintájára természetesen önhordó karosszériájú) kupét ugyanis a mai napig csaknem mindenki „Az Angyal autójaként” aposztrofálja.
Noha az eladások jól alakultak, nem örülhettek maradéktalanul a svédek. Az angol gyártással sem ők, sem a vevők nem voltak megelégedve, így 1963-ban, 6000 angol P1800 elkészülte után hazaköltöztették a típus összeszerelését, a karosszériaelemeket azonban egészen 1969-ig Skóciából vették, majd utána maguk gyártották. Utóbbit nem túlzottan sokáig, ugyanis 1972-ben, miután megjelent a meredekhátú, azaz a Shooting Brake verzió, a típust 47 492 példány után leállították.
A P1800 temérdek rajongója közül kiemelendő a Guinness rekorder Irv Gordon, aki 1966-ban vásárolt 1800 S autójával tartja a személyautóval, egyetlen vezető által, gyári fődarabokkal legtöbbet futott címet. Jelenleg 2,8 millió mérföldnél tart, de az idén 70 éves úriember 73. születésnapját 3 millió mérfölddel kívánja ünnepelni, azaz továbbra is szorgalmasan autózik, hogy összegyűljön a mintegy 4,8 millió kilométeres futás.
Gordon fanatizmusa nem meglepő a P 1800 iránt, hiszen az akkori Volvo modellkínálat csúcsának számító, sportos, prémiumos és biztonságos széria jelölte ki a Volvo ma is meghatározó identitását, az idén 50 éves sorozat jelzői közé pedig nyugodtan felvehető az „örök klasszikus” is.
4,5 millió km-el nyilván már bizonyított az autó,de én kíváncsi lennék,hogy ez idő alatt milyen javítások és felújítások voltak az autón.