Véget ért a Lindell család kalandja
Fejenként másfél tonna szén-dioxid
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Stockholm melletti Hasselby városában Andreas Carlgren, Svédország környezetvédelmi minisztere hivatalosan is lezárta az „Egy tonna élet” elnevezésű projektet.
Amikor a svéd környezetvédelmi miniszter, Andreas Calgren kikapcsolta a Vattenfall intelligens Energy Watch felügyeleti rendszerét - amely arra volt hivatott, hogy megmutassa, hogyan használja fel a család az elektromosságot -, az annak az egyedülálló próbának a végét jelentette, melyet a Lindell család vállalt az éves szén-dioxid kibocsátásuk fejenkénti egy tonnára való lecsökkentése érdekében. Ez a szint lesz szükséges ugyanis ahhoz, hogy a jövőben elkerüljük a komolyabb éghajlatváltozást. A család – az apa Nils, az anya Alicja és gyermekeik, Hannah és Jonathan – 80 százalékos csökkentése azt mutatja, hogy a svéd kormány éghajlattal kapcsolatos, a szén-dioxid kibocsátás 2020-ra előirányzott 40 százalékos csökkentési célkitűzése már egy átlagos háztartás számára is elérhető a jelenleg rendelkezésre álló ismeretek, illetve technológiák felhasználásával.
A család a közlekedés és az áramfogyasztás területén érte el a leglátványosabb eredményeket. A előbbinél a károsanyag-kibocsátás több mint 90 százalékkal csökkent, a Volvo C30 Electric akkumulátorát saját vízerőműből származó árammal töltötték újra. A ház megtermelte a Lindelléknek szükséges áramot, és a kiegészítő vízerőműből származó, megújuló energiaforrás felhasználásával, a vásárolt elektromos áramból származó széndioxid-kibocsátás szinte nullára csökkent. Összességében a család otthonából származó szén-dioxid kibocsátás a felénél kevesebbre csökkent. Fontos volt az étkezés is, nem dobtak ki ételt, és megfontoltan választottak táplálékot - a végén csak vegetáriánus ételeket ettek, és a tejtermékeket szója- és gabonaalapú alternatívákra cserélték.
A kísérlet során majdnem sikerült elérni a kitűzött célt, az évenkénti 1 tonnának megfelelő szén-dioxid kibocsátást. Egy lenyűgöző végső hajrát követően Lindellék 1,5 tonnával végeztek, így a családnak csaknem 80 százalékkal sikerült csökkentenie a szén-dioxid kibocsátását a januári kezdéskor mért értékhez képest.
Amikor a széndioxid kibocsátással kapcsolatos cikkeket olvasok, mindig eszembe jut Nagy Bandó András egyik kabaréja: “az Andrássy úton a nagy autóforgalomtól sorra száradtak el a fák. Az illetékes elvtársak nem azt vizsgálták, hogy mit kellene tenni, hanem azt, hogy melyik az a fa, amelyik ebben a rohadt büdösben még meg tud élni ??…”
A fenti és hasonló kísérletekkel, ötletekkel kapcsolatban is ugyanezt a kontrasztot látom: küzdünk mindenféle megoldásokkal a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében, ami persze kell.. De emellett lerombolunk hektárnyi erdőterületeket a nagyobbnál nagyobb plázáknak, melyek köré a kiirtott több ezer fa helyett ültetünk tíz fiatal fát.
Ma már nagy divat az erdő közepére házat építeni.. Nézzük csak meg a Hármashatár-hegyet.. Vagy csak a cikkhez csatolt képeket..
Oké, hogy teszünk a kibocsátás csökkentése érdekében, de ezzel párhuzamosan a zöld növényzet csökkenésére nem kellene kicsit odafigyelni?? Mit várunk így? Évek, évtizedek alatt megnőtt a levegőben a széndioxid, az egyetlen dolgot, ami ezt hasznosítani tudná, azt meg kivágjuk, elégetjük, felégetjük….
A másik, ami zavar, hogy miközben Európában küzdés megy, mit tesz a nagy USA vagy Kína? Felvásárolja a CO2 kvótákat, hogy még több szemetet küldhessen a levegőbe.. Mert neki csak így megy a szekér.. mindenki más dögöljön meg… Ennek is véget kellene vetni..