Gumifüst és koccanás, aztán úgyis a jó nyer a végén

Autós üldözés? Nem az, amelyik az amerikai híradókban szerepel. Nem öncélú ámokfutás, sokkal inkább a mesebeli jó és a rossz párharca. Persze mindezt autós formában. Érdekes, hogy az én kedvenceim jórészt krimikből valók. Olyan filmekből, amikben az emberek kicsinysége, sérülékenysége is a középpontba kerül. És szinte mind elég régi filmek. Jöjjenek a legkedvesebb üldözéses jeleneteim, amiket filmekben láttam. Dőljenek hátra! Jó filmek, híres színészek jönnek érdekesebb autókkal.
Bullitt - 1968

A Bullitt című film 1968-ban került az amerikai mozikba. A főszerepben az akkor már bőven szupersztár Steve Mcqueen, a lakonikus Frank Bullitt megformálója. Magyarul két címmel, A San Francisco-i zsaru, avagy a másik szinkron szerint A chicagói tanú című film több okból is moziklasszikus. Egyrészt, mert Bullitt igazi karakter, a szófukar zsaru figurája, aki megy a feje után. Egy addig még nem látott embertípus volt a filmvásznon. A másik meg mi más, mint az autós üldözés. Ebben a jó tízperces jelenetben Lalo Schifrin jazz témái erősítik a hangulatot. Bullitt beül a Ford Mustang GT Fastbackjébe, amikor kiszúrja, hogy követik egy fekete Dodge Chargerrel. Bullitt a rosszfiúk mögé kerül, majd egy ponton a jazzt a V8-asok hörgése váltja fel.

A Chargert vezető Bill Hickman azon túl, hogy ő alakítja az egyik rosszfiút, kaszkadőrként segített a jelenet megtervezésben is. Emblematikus, amikor becsattintja a kétpontos biztonsági övet és rátapos a gázra. A motor- és gumicsikorgás-hangok sem utolsók, de a jelenetben az is emlékezetes, ahogy San Francisco lejtős utcáin pattognak a merevtengelyes izomautók. Bár a Mustangot külön felkészítették az akcióra, Steve McQueen a forgatás alatt végig a nehéz vezethetőségre panaszkodott. Tudta mit beszél, versenytapasztalattal és egy tucat jobb kocsi gazdájaként volt összehasonlítási alapja. A nagy sebességnél játszódó részeknél kaszkadőr helyettesíti, de ahol ő látszik a belső visszapillantóban, ott tényleg ő vezet. Az elfékezés nem megrendezett jelenet. Hálásak lehetünk az alkotóknak, hogy a gumifüstös újraindulással együtt belekerült a végleges változatba. Nem nehéz kiszúrni több hibát is, ott a VW Bogár, ami mellett többször is elhajtanak, de mindez igazából nem baj. Az amerikai autósfilmek közül csak kettő mérhető hozzá. Az egyik a Vanishing Point (Száguldás a semmibe), amiben Barry Newman megy a Dodge Challengerrel a sivatagban, a másik az eredeti, '74-es Tolvajtempó, azaz a Gone in 60 Seconds, a maga jó 40 perces autós üldözésével.
A profi - 1981

Jean Paul Belmondo egyik legismertebb filmjét George Lautner rendezte, a zenéjét pedig Ennio Morricone mester szerezte. Ha nem is a legjobb, ha nem is annyira korszakalkotó, mint a Kifulladásig, Magyarországon mégis a legtöbben a tévéből és ebből a filmből ismerik Belmondót, aki itt a történet szerint Josselin Beaumont, a francia titkosszolgálat embere. Feladata egy ellenséges afrikai ország elnökének a meggyilkolása. A politikai helyzet változik, főnökei eladják Beaumont-t aki bosszút esküszik. Az elárult ügynöknek már minden mindegy. Bár a film vége kétesélyes, akár meg is úszhatná ép bőrrel, végül mindig a rendszer kerekedik felül az egyszerű emberen.

Az autós üldözésben egy akkor éppen új, harmadik szériás Fiat 131 SuperMirafiori és egy mára szintén klasszikus Peugeot 504-es szerepel. Beaumont kért egy autót a ház elé, de kapott mellé kíséretet is. Rosen felügyelő és Farges felügyelőhelyettes a nyomában vannak. Belmondo nagyon menő a bőrkabátjában. Félkézzel kormányoz, de ha kell, átfogással tekeri a Fiatnak. A dupla vezérműtengelyes sornégyes meg gázfröccsnél hörög, ahogy kell. Koccanások sorozata után az Eiffel-torony is feltűnik, és egy lépcsőn folytatódik a párizsi üldözés. A jelenet végén Belmondo felborítja a rendőrök 504-esét. Itt látszik egy kartervédő, ami a jelenetben használt preparált kocsi sajátja. Jean Paul Belmondónak több autós vonatkozású filmje is van, több jó üldözéses jelenettel, de mind közül ez passzol a legjobban a történetbe. Érdekes, hogy Alain Delon összes filmjét a korszakban a Lancia szponzorálta, emiatt a Laciák bizony felülreprezentáltak a filmjeiben. Autós szemmel kedves az összes, mindben van üldözésféle is, de a kevesebb gyakran több, így nálam Belmondo és a Fiatja a legnagyobb király.
Dögkeselyű - 1982

András Ferenc 1982-es filmje, a címszerepben Cserhalmi Györggyel egy addig itthon ismeretlen műfajt honosított meg. A Dögkeselyű egy olyan bűnügyi film, amiben az utca egyszerű embere száll szembe mindenkivel. Simon József, bár diplomás mérnök, taxisként dolgozik. Két jól szituált öregasszony kirabolja, de nem számíthat sem a hatóságok, sem senki más segítéségre. Magánakcióba kezd, és illegális módszerekkel küzd a bűnözők ellen. A film persze egyben nagyon komoly rendszerkritika is. Miért kell egy mérnöknek taxisként dolgoznia? Miért packázhatnak a rendszer élvezői az eltartóival? Máig súlyos kérdések.

Ez a film sem lenne érdekes a kitűnő színészi játék híján. Cserhalmi karaktere nagyon menő, a korszak hőse. Ellenfele a Temessy Hédi megformálta köztiszteletben álló idős hölgynek tűnő köztörvényes bűnöző. A taxisofőrnek végül egyetlen segítője marad, de ő sem emberbaráti szeretetből, hanem pénzért. Bács Ferenc alakítja Kowarski Elődöt, a "mindenre vállalkozót". A korszakban felemelkedő öltönyös bűnöző, vagy inkább maffiózó figura is nagyon jó kontraszt a szegény taxisofőrrel szemben. Mindeközben Kovács György zenéjére peregnek a jobbnál jobb képek; az operatőr a zseniális Ragályi Elemér.
A Dögkeselyűben ráadásul két remek autós üldözés jelenet is van. Az elsőben a főhős az utcáról ellop egy taxit, amire azért van szüksége, hogy egy teljesen legális, az úrvezető tulaj által alig használt piros Ladára észrevétlenül kicserélje. Nagyon látványos, ahogy terjed az információ; a telefonközpont továbbad minden adatot, őt keresi már az egész város, mégis túljár mindenki eszén. A második részletben még több az akció. A Budapesti Örs Vezér tere felé, a Kerepesi úton veret Cserhalmi a Ladával. A képeken a tespedt, büdös és szürke télies város látszik. Akkoriban itthon nem voltak megszokottak az ilyen autós jelenetek, a forgatás komoly kihívás volt akkoriban, a fehér Zaporozsec például véletlenül tört össze a forgatáskor. Mindkét jelenetben naná, hogy kulcsszereplők a Ladák is. A korabeli kereklámpásokról nemrég írtunk. A Lada-kultuszhoz biztosan ez a film is hozzátett.
Ronin - 1998

A Ronin azontúl, hogy elég komoly szereplőgárdát felvonultat, egy teljesen hiteles korrajzot ad a kilencvenes évekről. Bár a nagy Szovjetunió megszűnt, az egykori ügynökeik máig a világ különböző pontján kamatoztatják "tudásukat." A film sötét hangulatát a párizsi éjszaka adja meg. Zsoldosok, azaz mint egy lassú jelenetből megtudjuk, roninok találkoznak, és egy titkokkal övezett táska megszerzésére összeállnak. A táska megszerzéséhez tőrbe csalják a táskát cipelő rosszarcú kopasz fazont, ezt a fenti autós üldözéses jelenetben láthatjuk. W116-os S-osztályos Merci, abból is a hosszú tengelytávú, a legerősebb V8-assal: a 450 SEL 6.9 volt a német válasz az amerikai izomautókra. Nagyon jól áll öles kormánya Jean Reno kezében, a szép nagy, régi stílusú fém tolótető meg jól jön, hogy Robert De Niro aknavetőzhessen. A Citroën XM-et, mint a sztoriból korábban kiderül, egy erősen felhúzott Audi S8-assal tolja le Skipp Sudduth. Mindkettőnek hallhatjuk a hangját. Az egész jelenet nagyon jól koreografált, csak a régi Merci rendőrfordulójakor látható mű gumifüst gagyi már. Hiába, a számítógépes grafika ennyit tudott 1998-ban.

John Frankenheimer filmjében persze semmi nem megy simán. A csapat tagjai egymás ellen fordulnak, a megbízó hátulról támad, stb. Így jutunk el a második üldözéses jelenetig, ahol egy harmadik szériás 5-ös BMW-t egy Peugeot 406 kerget. Az E34-es 5-ösön bár a korai M5 díszperemes könnyűfém kerekei vannak és a hátuljára is jutott egy M felirat, de valószínűleg csak egy sima hathengeres. A filmes autók mindentudó oldala, az IMCDB szerint egy 535i. Pont olyan, mint amiről nemrég írtam. A 406-osról korábban olvastam, hogy így V6-os, úgy V6-os, de ez egy sima 2,0 literes, vagy ebben az évjáratban lehetett még akár ugyanekkora turbós is, 150 lóerővel. Sőt, az egyik jelenetben mintha lefelé hajló kipufogóvég látszana, ami csak a dízeleken volt jellemző. Valószínűleg mindkét kocsiból többet használtak a felvételhez. Ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor biztos turbós a 406-os: szép kék füstöt ereget nyélgázon.
Itt is Párizs évszázados, gyönyörű terei adják a díszletet. De Niro keni a 406-osnak, fűzi a kézifékes kanyarokat. Közben az északír lázadót alakító, hűvös szőke Natascha McElhone egykedvűen pakolja a fokozatokat a BMW-nek. A haja lobog a nyitott ablaknál, és nagyon elszántnak tűnik, miközben belenéz a visszapillantóba. Az üldözés tele van sokat sejtető részletekkel. Látjuk a behajtani tilos táblát? Be is fognak hajtani, ahogy kell. Közeliben látjuk a BMW baloldali bajuszkapcsolóját, ahogy Natascha McElhone húzogatja a fénykürtöt, utána megmutatják a dupla körlámpás E34-est kívülről, ahogy villog. Kicsit talán szájbarágós, de nagyon jól átélhető. Többször megnézve a jelenetet feltűnhet, hogy a végén kilőtt kerék nem az M5-ösé, hanem egy sima pókhálós BMW felni. Igen, kicsit sok a szikra meg az azonnali robbanás, de hát ez egy amerikai film. Mindezek ellenére még ma is elég látványosak benne az autós üldözések. Ahogy a többi kedvencemet, ezt sem csak a kocsik miatt érdemes megnézni.