Mi volt előbb, az autó vagy a művészet?

Hogy lehet egy autóból igazi képzőművészeti alkotás? gyakran olvashatjuk, hogy ez vagy az a típus olyan, mint egy guruló szobor. A BMW régebbi, mára legendás típusai között is van több, amit a típusrajongók sem csak a vezethetőségükért magasztalnak az egekbe. A BMW esetében van egy olyan plusz is, amire joggal büszkék. Idén negyven éve, hogy a BMW megpróbálta a lehetetlent, és a vizuális művészetet a gyakorlatban is összekötötte saját autóival. Nem mintha a gyári versenyautók mintája béna lett volna, de az Art Carok még ezeknél is érdekesebbek; legendás alkotók látták el a kézjegyükkel a cég klasszikus sportkocsijait, mint a 3.0 CSL vagy az M1-es.

Az Art Car program 1975-ben indult, amikor Hervé Poulain francia autóversenyzőnek az az ötlete támadt, hogy az akkoriban már elég sikeres BMW pálya-versenyautókat egy kis művészettel dobják fel. Poulain felkérte barátját, Alexander Caldert, alakítsa műalkotássá az E9 sorozatú, Batmobile-nak becézett 3.0 CSL-t. Calder a kinetikus művészet kiemelkedő képviselője volt, egy évvel halála előtt öltöztette a fehéren kívül a három alapszínbe a BMW-t. A sárga, kék és piros mezőkkel tarkára mázolt gép önmagamban, álló helyzetben is egy kisebb csoda volt, pláne, amikor a 93-as rajtszámmal, 480 lóerejével beröfögött Le Mans-ba.


Ez a kocsi adta az alapötletet egy teljes sorozathoz és mára tizenhét ilyen autó született, ami a BMW Art Car kollekcióját gazdagítja. És hogy hol vannak ezek a kocsik kiállítva? Mindenhol a világban a párizsi Louvre-tól egészen a New York-i Guggenheim múzeumig, persze azért jó pár közülük otthon, a BMW müncheni múzeumában várja a látogatókat. Öt éve, a 35. évforduló alkalmából Andy Warhol M1-esét elhozta a BMW Budapestre, a Művészetek Palotájába, és idén, a 40. születésnapkor is országjárásra viszik az egyedi kocsikat. Engedjék meg, hogy ennek örömére a legérdekesebbeket kiemelve hadd mutassuk meg színes egyéniségüket.

Ennyi idő távlatából már meg lehet ítélni, hogy nekünk magyaroknak mekkora szerencsénk volt a Warhol M1-essl. Az időfaktor sokat számít, és bár én már akkor is őszinte odaadással, csakis ömlengeni tudtam a Warhol Art Carról, most azt mondom, le a kalappal a hazai BMW előtt, hogy el tudták intézni azt a kiállítást. Egyrészt az M1 töretlen klasszikus azóta is, mondhatni, hogy egy kicsit talán már elcsépelt is lett, annyira alapmű. És a vicc az, hogy pont így maga Andy Warhol is, aki excentrikus kortárs művészből lett mára a XX. századi képzőművészet meghatározó alakja. Polgárpukkasztó filmjei ma is megosztóak, kereskedelmi használatra szánt grafikáit - mint például egy ominózus konzerv pop artos képe - meg tanulmányokon keresztül elemezik.


Warhol neve ma minden modern művészetet érintő, valamire is hivatott egyetemi képzésben megkerülhetetlen. A színes M1-est meg bárhol állítják ki, vonzza a szemet, lehet az akár a Comói-tó partján megrendezett Concorso d’Eleganza Villa d’Este forgataga is. Maga az M1-es a Lamborghini segítségével született meg, formáját Giorgetto Giugiaro jegyzi. Eredetileg homologizációs célra 399 utcai példány épült és 56 versenyváltozat, köztük ez is. 1979-ben ez az autó hatodik lett a Le Mans-i 24 óráson, mások mellett Hervé Poulain-nal a volán mögött. Ennek a kocsinak is csak megtippelni lehet az értékét, de Lichtenstein 320-asánál is drágább, mert bár a két művész hasonlóan nagy név, de itt az alap autó is eleve többet ér. A nagyságrend forintban százmilliós.

Ha a kocsi felöltöztetésének koncepcióját nézzük meg, akkor nem kevésbé érdekes az ausztrál Michael Nelson Jagamarra törzsi mintás M3-asa 1989-ből. Warholnak 23 perc kellett a munkához, de Jagamarra hét nap alatt, az ősi Papunya népművészet homokmintáit felhasználva változtatta át az eredetileg fekete M3-ast. Az az 1999-es BMW V12 LMR versenyautó sem unalmas darab, amire az elgondolkodtató szöveget a konceptuális művészetben utazó, amerikai Jenny Holzer álmodta meg. A súlycsökkentés miatt természeten nem krómozást látunk, csak egy fényes fóliát, de a dolog így is működik. Egyebek mellett az áll rajta, hogy Protect me from what I want, azaz védj meg attól, amit akarok.

BMW Z1-esből jó nyolcezer készült, ezek közül kettőről tudunk, amit neves művész tervei alapján festettek meg. Két piros Z1-esről van szó, a fenti képen a német A.R. Pencké, akit saját bevallása szerint Picasso és Rembrandt ihletet arra, hogy lyenféle szimbólumokkal tarkítsa a piros roadstert. Igencsak divatos volt ez 1991-ben, de nem kevésbé menő az az átirat, amit a fiatalon elhunyt Keith Harin készített még 1987-ben. utóbbit a sűrűbb és kevésbé figuratív mintáról lehet megkülönböztetni. És, hogy Warhol és az M1-ese még egyszer szóba kerüljön: a kollekció nem utolsó, de egyelőre a legfrissebb darabja egyfajta tisztelgés. A ballon szobrairól ismert Jeff Koons 2010-es BMW E92 sorozatú M3 GT2 versenyautója álló helyzetben is gyorsnak hat. A 79-es rajtszám sem véletlen, az is a Warhol BMW-re utal.