Mitől lett a legek versenye a Monte-Carlo Rali?

Néhány híres kerékpárverseny már túl van a századik születésnapján, azonban autóverseny eddig ezt nem mondhatta el magáról. Az első Monte-Carlo Ralit 1911-ben tartották, és bár a világháborúk és az olajválság miatt egy pár verseny elmaradt, az ilyen külső körülményeket leszámítva folyamatosan megrendezték, így az idén a 79. Montéra kerülhet sor.
A verseny számos rekordot mondhat magáénak, nem csak a századik születésnapjával, vagy az idei rendezvény 79. sorszámával, de például ez az egyetlen raliverseny, amelyet az első világháború előtt rendeztek és a mai napig fennmaradt.
Sőt, a Monte-Carlo Ralin használták először a rali kifejezést, amelyet az angol rally és a francia rallier szavakból összemosva hoztak létre és született meg a „rallye”, amely csillagtúrát jelent. A verseny francia neve Rallye Monte-Carlo.
Persze eleinte a rali egyáltalán nem azt jelentette, mint manapság, nem voltak gyorsasági szakaszok, ahol tizedmásodperc pontossággal kellett volna versenyezni. Először csak az volt a célja a rendezőknek, hogy a téli időszakban minél több fizetővendéget vonzanak Monte-Carlóba, amelynek már az elmúlt század elején is nagyon komoly riválisa volt, a saját autóversennyel rendelkező Nizza.
Ezért találták ki a rendezők, hogy több városból rajtolva egy magszabott átlagsebességgel kell teljesíteni a távot Monte-Carlóig. A szabályok annyira kialakulatlanok voltak, hogy az első két versenyen teljesen érthetetlen pontozás alapján választották ki a győztest és a helyezetteket. Előfordult, hogy szinte teljesen azonos teljesítményeket is eltérően értékeltek. A krónikások még azt is feljegyezték, hogy a verseny rendezői a zártkarosszériás autókat jobban kedvelték, ezért azok több pontot kaptak, mint a nyitott kasznisok. Csak ezt a rajtnál elfelejtették közölni. A rendezők arroganciája később is fennmaradt és számos botrány fordult elő a verseny történetében.
A csillagtúra jelleget eleinte más versenyek is átvették, de a második világháború után csak a Monte tartotta meg ezt a tradícióját. Az első versenyeknél még igen komoly feladatot jelentett a kiépítetlen úthálózaton Európa legtávolabbi pontjairól, sőt, Afrikából eljutni Monte-Carlóba. Az időjárási viszontagságok miatt a versenyzők gyakran a rajthelyszínig sem jutottak el, ezért nem volt ritka, hogy a csillagtúra részt le kellett rövidíteniük.
A versenynek ez a jellegzetessége 1996-ig maradt fenn. A következő évtől az FIA egyre inkább uniformizálni kezdte a versenyeket, így a csillagtúrát is betiltották.
Az első futamok után a rendezők további erőpróbákat iktattak be. Az első világháború után például már egy rövid hegyi felfutón kellett összemérniük a résztvevőknek autóik teljesítményét. Vagyis a Monte előbb mutatott hegyiverseny jelleget, mint mai értelemben vett ralit. Később egy hatvan kilométer hosszú kört jelöltek ki Monte-Carlo fölött a hegyekben, ahol átlagtartó futamot szerveztek. Itt minden versenyző az autója műszaki képességeinek megfelelően választhatta ki az átlagsebességet, amivel a szakaszt teljesíti. Ezt több, titkos helyen is mérték. A végeredményt pedig a csillagtúra alatt megtett kilométerekkel, a hegyi felfutóval és az átlagtartóval együtt szerzett pontok összessége adta.
1951-ben tartották az első mért szakaszt a monacói Formula–1-es körön, 1961-ben pedig megjelent az első gyorsasági szakasz.
A verseny hamar komoly rangot vívott ki magának és az autógyárak a saját termékeik reklámozására használták fel. Amikor az FIA 1953-ban először írta ki az Európa-bajnokságot, a Monténak már neve volt, és nagyobb dicsőséget jelentett itt nyerni, mint az Eb-n. A rali világbajnokság 1973-as kiírásakor természetesen a Monte-Carlo Rali is része volt a sorozatnak, és ahogyan a Formula–1-ben is a Monaco Nagydíj győzelme jelenti a legnagyobb dicsőséget, a rali vb-n is így volt a Monte-Carlo Ralival.
De csak volt. 2009-ben ugyanis az FIA egy rotációs rendszert vezetett be a vb-n, amelynek értelmében minden helyszín csak kétévente rendezhet vb-futamot. A Monte az első évben esett ki. A rendezők azonnal felvették a kapcsolatot az IRC-szervezőivel és az Eurosport műholdas televíziós társaság által létrehozott sorozathoz csatlakoztak. Itt nem kellett semmilyen megkötéssel szembenézniük. Az IRC-n engedték a vb-n korábban betiltott éjszakai gyorsasági szakaszokat, így a Monte a híres hosszúkések éjszakájával ért véget, a világ leghíresebb gyorsasági szakaszán a Col de Turinin, amelyet nappal megrendezni legalább olyan szentségtörés volt, mintha a Le Mans-i 24 órás versenyt éjszakára megállítanák.
A monacói rendezőknek bejött az IRC, ráadásul az Eurosport tavaly már szinte az egész versenyt élőben közvetítette, amivel a Monte nagyobb durranás lett bármelyik vb-futamnál. Így amikor 2010-ben visszakerülhetett volna a vb-re, a rendezők nemet mondtak és maradtak az IRC mellett.
Az idén már harmadszorra lesz IRC és nem vb-futam a verseny. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért cseppet sem veszített izgalmából. Két éve Sébastien Ogier nyerte, aki az idei évtől a Citroën gyári versenyzője lett a vb-n és Sébastien Loeb utódjának tartják. Tavaly a Ford gyári versenyzője, Mikko Hirvonen nyerte a futamot. Az idén egyikük sem áll rajthoz (mindketten a vb-re koncentrálnak), de így sem lesz hiány vb-sztárokból, hiszen itt lesz a 2003-as világbajnok Petter Solberg és a szintén vb-menő testvére, Henning Solberg. Rajtuk kívül pedig legalább egy tucat győzelmi esélyes sorakozik fel a rajtnál, hogy a jövő héten szerdától szombat hajnalig (január 19-22) összemérje erejét a világ legpatinásabb versenyén.
Folyt köv.