Aki ült már Micrában, annak ismerős lesz a Note beltere, főleg a műszerfal kétlépcsős kialakítása, a gombok és a kapcsolók. Kisautók közt korrektnek számít a kidolgozási minőség, bár főleg hidegben nyiszogásra, zörgésre hajlamosak. Ettől eltekintve a kialakítás egész okos, csupán az átlagnál széltében szűkösebb utastér lehet zavaró. Megtaláljuk a Note-ban a kis egyterűeknél is kötelező jellegű tologatható hátsó üléspadot, amely leghátsó állásában figyelemreméltó lábteret kínál, persze minimalista csomagtér (280-tól 1330 literig) mellett. A rafinált tetővonal miatt bőven elegendő hátul a fejtér is, így négy felnőtt kevés csomaggal kényelemben utazhat. Kár viszont hogy a kormány csak le-fel állítható, és nincs rendes ülésmagasság-állítás sem.

A belépő Visia szint kerülendő, az erősebb motorokhoz nem rendelhető, a kézi klímát is külön kell venni, és egy csomó minden hiányzik belőle, ami nem is kapható hozzá. A következő, Acenta szint tökéletes, ami egy ilyen "kisnagyautóhoz" alaphangon kellhet, az benne van. A legfelső, Tekna szint mind kényelmi, mind biztonsági szempontból fullos, de igen drága.

Az alap 88 lóerős 1,4-es benzinessel nem fogjuk lomhának érezni a Note-ot, még épp kellőképp szedi a lábát és megáll 7 literből. De persze a 110 lóerős 1,6-os már jelentős előrelépés. Igazán gördülékenynek a Renault-féle 1,5-ös dízeleket fogjuk érzeni, főleg a 240 Nm-est, kár, hogy csak a legdrágább Teknához adják. Így marad a 200 Nm-t hozó 86 lóerős változat, 5 literes fogyasztással.

A Nissanok hagyományosan megbízhatók, nem terheli a kasszát túlzottan, sem az üzemanyagköltséggel, sem a szerviz számlákkal.

A belépő Visia szinthez például csak két légzsák dukál, többre nincs lehetőség, pénzért sem. Oldallégzsákot már hoznak a következő szintek (Acenta, I-Way), de ESP-vel, függönylégzsákkal és aktív fejtámlákkal csak a csúcs és csúcsdrága Tekna bír. Az Euro NCAP tesztjén a négycsillagos eredményt egy Acenta változat érte el.