Régi trükk, új áldozatok

Gabi barátnőnk alig egy hete vezet önállóan, így érthetően felzaklatta, hogy kis híján kirabolták. Nem is akárhogyan! Az egyik bevásárlóközpont parkolójában – kicsit még bátortalanul – középtájt rakta le Nissan Micráját. Bevásárlás után fáradtan indult el hazafelé, amikor valaki vad dudálásba kezdett, s mutatta, OTT egy hely, álljon félre. Jól szituált úriember szállt ki a mögötte lévő autóból, aki rögvest előzékenyen a Micra elgurult dísztárcsája nyomába eredt. Gabi futott utána, mondván, ő is vissza tudja hozni, de az idegen erősködött, maradjon csak, Gabinak pedig ettől meglehetősen rossz előérzete támadt, így gyorsan tárcsázta a kedvesét. A srác figyelmeztette, vigyázzon, valószínűleg ki akarják rabolni!
A jól szituált úriember, mire letették a telefont, vissza is ért a rakoncátlan dísztárcsával, s meg sem kérdezte, hogy segíthet-e, máris elővarázsolt egy elektromos pumpát – őszintén, hányan hordanak ilyet magukkal? – majd közölte Gabival, hogy sajnos defektje is van, és rögvest elkezdett intézkedni. Az egyik kerék valóban totálisan leeresztett, így a lány engedte, hogy félig felpumpálják neki, s bár a fiatalember még tartóztatta volna, így vezetett el hazáig. A közeli benzinkúton már a kedvesével pumpálták fel teljesen a kereket, majd elmentek egy éjjel-nappali gumishoz. Kiderült, defektről szó sincs, valakik szándékosan leeresztették a jobb hátsó kereket.

A gumisok elmondták, Gabi olcsón megúszta! Gyakori vendégek nálunk a hasonló történetek sértettjei. Ritka, hogy a gumit leengedik – hiszen ez sokáig tart -, általában inkább kiszúrják, nem csak parkolókban. Volt olyan ügyfelük is, akinek valószínűleg egy piros lámpánál lyukasztották ki az abroncsát.
Azt is megtudtuk, hogy mostanában általában egyedül utazó nők az áldozatok, ritkábban férfiak vagy külföldiek, s a rongálás után kétféleképp folytatódik a történet.
Első verzióban valaki épp arra jár, segít, eltereli a tulajdonos figyelmét, míg társa odafut, teker vagy motorozik és egy óvatlan pillanatban távozik az értékekkel. Nem is kell nagy fifikára gondolni, lehet, hogy az ajtót sem nyitja ki, mi sem vagyunk közben épp nyakig a csomagtartóban – egy női táska ugyanis általában kézből is hihetetlenül könnyen kirántható. Az ártatlan segítő persze nem ismeri az elkövetőt, sőt maga is mélyen felháborodik a történeteken. A második verzió szerint ketten-hárman- négyen is kiszállnak segíteni, s míg a csapat egy része ténylegesen a „defekt” elhárításán dolgozik, a többiek a kocsi körül sündörögnek... valószínűleg tőlük kell félni!
A műhelyben (ahol bizonyára csak az áldozatok tört része csapódik le) azt is elmondták, hogy sokszor ér olyanokat is támadás, akik valamilyen pénzintézetből tartanak haza, valószínűleg őket már korábban kifigyelték. Lehetőleg ne egyedül intézzük az ilyen ügyeket, s történjék akármi is, dudáljon, integessen bárki, távozóban semmiképp se álljanak meg gyér forgalmú területen! Inkább menjenek el óvatosan a következő benzinkútig és ott hárítsák el a bajt! Előfordult, hogy egy lakás árát vitték így el, miközben a vevő épp az eladóhoz tartott…

Sokan nem szeretnek körözni, de bevásárlás során parkoljanak lehetőség szerint jól látható helyen, esetleg egy üzlet vagy egy térfigyelő kamera előtt (gyakrabban helyeznek el ilyeneket, mint gondolnánk)! Indulás előtt nézzék át a járművet, a defektes autót zárják be, hagyják ott, esetleg hívjanak a parkolóba segítséget!

Ha már megtörtént a baj, se veszítsék el a fejüket! Megálláskor írják fel, jegyezzék meg a segítő rendszámát, memorizálják a vonásait! Telefonáljanak egy hozzátartozónak, jelezzék, hol és mi történt. Az sem baj, ha ez a hozzátartozó nem létezik vagy a város másik végén tartózkodik, hiszen ettől még bátran mondhatják utána széles mosollyal: „Nahát, a bátyám épp most fejezte be az edzést. Pár perc és itt lesz!” Értékeiket eztán se veszítsék szem elöl (hiszen nehéz lesz közreműködni egy táskával a hónunk alatt), tegyék például be a kesztyűtartóba, persze a tolvajok mindent meg fognak tenni, hogy kicsalják. Ne felejtsük el, ha gondosan be is zárjuk az autót, valószínűleg kinyittatják majd velünk – „kell” a pótgumi, valamilyen világítás, szerszám stb. -, a s centrálzár megnyomásával pedig máris elérhetőbb közelségbe kerülnek az értékeink. Tehát, ha kivettük, ami kell, akkor is figyeljünk, majd mindent elővigyázatosan zárjunk vissza utána!
Végül akárhogy is végződik a történet, ha gyanújuk támadna, sérelem érte Önöket, jelentsék az illetékes rendőrkapitányságon, szóljanak a polgárőröknek! Bizonyára nem veszik „túlbuzgóságnak”, hiszen így előzhetők meg a leghatékonyabban az ilyen lopások.
(Képeink csupán illusztrációk, Gabi nem szeretett volna kameránk elé állni.)