Olcsó autózás? Igen, Lada Samarával
Titkos tipp: Lada Samara
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Olcsón megvehető autó, fillérekért kapni hozzá minden alkatrészt, és akinek nincsenek komoly elvárásai, bizony, jól (el)járhat a Lada Samarával.
Gyári fotón a Lada Samara, amely a saját hazájában Szputnyik néven kezdte a pályafutását
A szocialista éra végén a keleti blokk legmodernebb autójának számított a Lada Samara - avagy szovjet belpiacos nevén a Szputnyik -, amely a Niva után a VAZ gyár második olasz FIAT felmenő nélküli típusa volt. Modern vonalú, kezdetben három-, majd négy- és ötajtós karosszériája, fronthajtásos konstrukciója nagyon hasonlatossá tette a titokban sokak által vágyott nyugati modellekhez, és ezek a tulajdonságok akkora presztízst teremtettek, hogy már senkit nem érdekeltek a hátrányok. Időközben 180 fokot fordult a világ, a Ladák, köztük a Samarák a csúcsról a porba hullottak, az intenzív korszerűsítéssel leálltak az oroszok, és ma ott tartunk, hogy a Magyarországon kapható legolcsóbb új autók árának a tizedéért, azaz cirka 250-300 ezer forintért tucatjával hemzsegnek az eladó példányok, olykor újszerű állapotban. Adja magát a kérdés: érdemes még Samarát venni? Netán a letűnt korral együtt felejtsük el örökre a szovjet autóipar egykori ikonját?
Igazából nézőpont kérdése az egész. Sokan úgy vannak vele, hogy az autózás nem több, mint funkcionális tevékenység, tehát nem számít a márka, a társadalmi megítélés, és a jármű kizárólag az A-ból B-be való eljutást szolgálja. Aztán akadnak olyanok szép számmal, akik kvázi üres zsebbel is ragaszkodnak a kocsihoz, de a vásárlási célra szánt összegből csak bontószökevényekre futja, percekkel a végleges halál előtti példányokra. Nos, valahol ezen képzeletbeli halmazok környékén helyezkedik el a Samara, amitől már senki nem vár el semmit, ettől függetlenül igenis létezik, sőt, alternatív megoldást jelenthet. Persze, nem fiatal autóról van szó, a használói véleményeink adatbázisában található járművek átlagéletkora 19 év, és ahogy kitűnik, a tulajdonosok elsősorban nem a megjelenése miatt szeretik, e Lada mellett sokkal fontosabb érv a megbízható működés, az olcsó kopóalkatrészek miatti fenntarthatóság, és mindaz (kényelem, vezethetőség, dinamizmus), ami átlagban közepes szintű elégedettséget váltott ki a használókból.
Manapság szürke, ezüst, fehér és fekete színű autókat veszünk, ez a Samara viszont üdítő élénkpiros
A mai árakhoz viszonyítva a Samara filléres autó, és ki merjük mondani: egy jó állapotú, karbantartott példánnyal, bizony sokkal jobban járhatunk, mint a zömében szétbuherált, kitaposott lelkű nyugati kocsikkal, amiket adott esetben még drágábban is kínálnak az emblémák vonzereje miatt – aki ennek ellenére bedől, magára vessen. Szépnek tűnő Ladákból nincs hiány, és lenne itt rögtön az elején egy fontos szempont. A Samara hazai forgalmazásakor már elérhetőek voltak a használt nyugati kocsik, és aki tehette, mintegy jelképesen azonnal hátat is fordított az eltelt négy évtizednek, kvázi a Lada csúcsmodelljét leginkább középkorú, megállapodott családok vásárolták, akik aztán nem pusztították el a gépeket. Még manapság sem ritkák a végig garázsban tartott, esőt, havat alig látott, vidéken hajtott, keveset futott példányok, javarészt törésmentes karosszériával – azért ezek nem eldobandó érvek. A láthatóan széthullott, gányolt, illetve sokszor ízléstelen műanyag légterelőkkel (emlékszik valaki a Polux-készletre?) elcsúfított „komoly tuninggépeket” azonnal átugrottuk a Használtautó.hu oldalán, és 250 ezer forintban jelöltük meg a keresendő álomautó vételárát. Lássunk csodát, terített asztal várt ránk!
Kezdetben csakis háromajtós volt a Samara, az ötajtós később érkezett
Mindjárt három darab, gyári állapotúnak tűnő, 1300 köbcentis, 65 lóerős Samara kellette magát, egységesen 250 000 forintos irányáron, három- és ötajtós kivitelben. Az 1988-as drapp 48 500 kilométeres futásteljesítménye megdöbbentő, szinte új az autó, de őszintén szólva, az imént leírtak miatt egyáltalán nem lehetetlen. Az 1993-as kék sem tűnik rossznak, annak ellenére, hogy öt évvel fiatalabb és óra szerint cirka háromszor annyit futott. Aki családos, netán az ötajtós karosszéria megrögzött híve, annak is van megoldás: az 1994-es bordó autó szemmel láthatóan egyben van - kár, hogy belső fotó nem készült a hirdetéshez -, és az eladó nem kényszeríti rá a dübörgő hifit az új tulajdonosra. Harminc darab ezressel beljebb, azaz 280 ezer forintért várja gazdáját egy 1994-es piros, ötajtós, 1,5 literes (75 LE) motorral szerelt Samara, színeiben elváltozott, de komplett és nem szétfurkált műszerfallal. Végezetül átlépve a lélektani háromszázezres határt, 320 000 forintért akadtunk rá erre az 1989-es, 1,3-as, háromajtós, első gazdás, garázsban tartott autóra, porszáraz motortérrel, retró üléshuzattal, átalakítás nélküli belsővel. A bal első húzás javítatlansága inkább előny, mint hátrány, hiszen így nincs zsákbamacska, hogy a javított autó egy totálkáros gép talpra állítása a szokásos mesedumával.
Kívül-belül a kockák kockájának számított a Samara
A kínálat tehát bőséges, lehet - és szerintünk érdemes - válogatni, így néhány jó tanács, ami Samara vásárlásnál fontos lehet. A klasszikus Merkúros modell az 1,3-as volt (karburátor, 65 LE), 4 gangos váltóval és háromajtós karosszériával, míg a non plus ultrát az ún. tripla ötös jelentette öt ajtóval, 1,5-ös motorral, ötfokozatú sebességváltóval. A típus legnagyobb problémája a rozsdásodás, amely eleinte csak az esztétikát rontotta, a nagyobb bajok pedig később jelentkeztek. Szintén gócpont a gyújtás, ettől akár le is térdelhet a Samara, ám az olcsó alkatrész cseréje laikus számára sem okozhat különösebb problémát – legyen a kesztyűtartóban egy tartalék elektronika, és nem érhet senkit meglepetés. A tulajdonosi vélemények szerint a késői gyártású injektoros motorok érzékenyebbek, mint a karburátorosok, és az elektronikus dolgok ádáz ellensége a víz, a pára, de emiatt általában csak rövid, könnyen orvosolható zavarok keletkeznek a rendszerben. Az utastér berendezésére, műanyagaira kár a szót vesztegetni: silány minőség, hírből sem ismert precíz kidolgozás, ujjnyi hézagok, zörgések mindenfelől, továbbá hervasztó látvány a különféle mértékben kifakult elemeknek köszönhetően.
én tegnap vettem egy 1.3ast egy idos 85eves urtol elég jolmegy most tsztelem szerintemjol jártam vele
Mindennek van előnye és hátránya nekem személy szerint a régi autók jobban tetszenek hallod hogy mi történik gázadásnál érzed hogy reagál az autó,és ha egy kicsit is értesz hozzá nem hagy cserben soha.Az új autó kidob egy ikont és nem tudsz vele mit kezdeni ha szerencséd van megy tovább ha nincs akkor sárga angyal ami nem költség mentes. Nagyon nagy bajnak kell történni az öreg autóval hogy ott hagyjon valahol.Biztonság szempontjából az új autó biztonságosabb ez tény de lehet 18 légzsákod ha nincs eszed.lehet ezt még sokáig feszegetni ezeket a témákat de ízlések és pofonok de én kíváncsi vagyok melyik mostani kupleráj éri meg a 20-at ezek meg még mindig mennek és van egy két fanatikus akik miatt még menni is fognak..
Kedves Zsozso86!
Igazad van abban, hogy annyira még nem avult el a Samara, hogy ma ne lehetne használni. De-kérdezem én- attól, hogy ma már sokkal több kényelmet és biztonságot nyújtó autók léteznek, attól még a Samara és a többi régi kocsi egy centivel sem rosszabb, mint a maguk idejében voltak! Ha akkor lehetett velük biztonságosan autózni, akkor most miért ne lehetne?
A kérdés szerintem az, hogy a mai hi-tech csodák kibírnak-e annyi igénybevételt, mint a békebeli KGST-autók?Lehet, hogy csendesebbek, jóval jobb a gyorsulásuk, a fogyasztásuk, de ha annyival jobbak, akkor miért van az, hogy pl. nagyon sok 40-60ezret futott TDI Passat-on eltörik a lendkerék, cserélni kell a porlasztócsúcsokat és 300 ezer km-nél legalább turbó, de lehet, hogy motorcsere aktuális? Elmondható ez
még sok típusról, főleg a common rail dieselekről.
Egyébként nem mondható a zsiguliról, hogy olyan nagyon rossz lenne az úttartása. 2 évig jártam 2107 Ladával és vezetettem már Samarát is sokszor, de nem volt rosszabb a kocka Lada úttartása.
Egy szó mint száz: Bármikor vennék zsigulit is, meg Samarát is. Bennük van az anyag, az biztos.
“Kényelmetlen, mint a dög”: Hatalmas hely van benne elől, az ülések nem tartósak, de jó állapotukban kényelmesek. Hátul kevés a hely valóban.
“Elavult, elkopott, elhasználódott”: Annyira még nem avult el, hogy lehessen használni mai körülmények között is. Elfogadhatóan gyorsul, lassul, úttartás se biguli, vezetni nem nehéz.
“Korróziós problémák”: Tény. De rengeteg kicsit vagy abszolút rozsdamentest lehet lelni még mindig, amelyeket garázsban tartották.
Első autóm nekem is egy Samara volt.Nekem egy 1,5-ős injektoros volt de nagyon szerettem.sok minden megtudtam bütykölni rajta.3 év alatt csak egyszer akadtam el vele menetközben a kuplung miatt.
Család bővülés miatt nemrég lecseréltem egy Astra f caravan-ra mert nagyobb autó kellett de sokszor eszembe jutnak a nyarak amikor volt,hogy a csacsiba laktunk 😀
Szia Norbi!
Nagy örömmel olvastam a hozzászólásodat! Végre valaki, aki ismeri és becsüli az autógyártás gyöngyszemeit!
Nagyon jó autó a Samara, de azért a Lada 2103 és a 2107-nél nem csináltak eddig jobbat az autógyártás történetében!
Jól beszéltél! Szinte ugyanezek a gondolatok voltak bennem is, a cikket olvasva.
Nekem is volt 2107-es Ladám, még pedig az első autóm volt.
Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor Győrből Zirc felé utazva, Apám 25 éves(szinterozsdamentes a mai napig, pedig mára már betöltötte a 31. évét!) 1200-as Ladájával vártam, hogy kipróbálhassam, az addig csak képen látott, világos drapp színű, csillogó krómozású lökhárítós, sportkotmányos kocka Ladát! Visszafele már én mentem elöl az első autómmal, amit azóta is visszasírok. 179ezer km-rel vettem 2004-ben és 2006-ban adtam el 216ezerrel. Az autó eléggé ette már az olajat a végén, de ez csak azért volt, mert én egy jó párszor kihúzattam 2. fokozatban 85km/h-ig, amit az olcsó vacak olajjal nem kellett volna. A hangja mindvégig gyönyörű volt és 85-90-es tempó mellett 7,2-7,5 literrel megelégedett 100km-en.
Ja. és az építkezésnél végig szolgált bennünket teherautóként. Egyszer beleraktam 200db kisméretű téglát,a mi ugye darabonként 3 kg-ot nyom. Ehhez a 6 mázsához jött még az én 85 kg-os habtestem, valamint azok a cuccok, amik a csomagtérben állandóan velem utaztak. A kocsinak így sem volt gond 4. fokozatban kisebb emelkedőkön is tartani a 90-es tempót. Ezt a mostani Swift-tel nem merném megkísérelni, mert félnék, hogy összehajtódna középen az alja.
Azóta volt egy 1,2-es Opel Corsánk egy 1,4-es karburátoros Kadett-em, A Feleségemnek van most egy 1,1-es ’97-es évjáratú Punto-ja, én pedig egy szegény 1,0 Swift GL-t nyúzok, ahogy fentebb említettem. Mondanom sem kell, hogy az összes közül a Lada volt a legjobb autónk. A fogyasztása a Swift-nek a legjobb, gyorsulásban pedig a Kadett volt a nyerő, de vezetési élményben a Ladát meg sem közelítheti egyik sem!
Az extrái voltak: a hátsó ülés háttámlájából lenyíló kartámasz, a szabályozható fényerősségű műszerfalvilágítás, fordulatszámmérő,mutatós (és persze lámpás) olajnyomás-visszajelző műszer és sötétített üvegű napfénytető.
Ha lesz következő autóm, biztos hogy benzin/Lpg üzemű kocka, vagy 2103-as Lada lesz az!
A Lada élt, él és élni fog!
Mindenkinek jó utat és egészséget kívánok!
Gábor
Nekem volt részem 1.2 1.3 kocka 1.5-ös Ladában 1980-ban volt az első 1991-ben az utolsót amit 11-évig használtam mind a Debreceni merkur telepén lett átvéve nagyon nagyon jó autók voltak ma már egy Volkswagen autózom van különbség szó nincs róla,de a Lada még mindig a szívem csücske!!!!!!!
1991-ben ültem először Samarában. Addig Trabantjaim voltak. Meg kell mondanom, a próbaút során azt mondtam, nagy hibát követtem el hogy nem ilyen autóval jártam az utóbbi időben. Aztán mégsem Samarám lett, közbejöttek a nyugati kocsik. Abban az időben a Samara volt a sláger, amit nyugaton is elismertek, sőt még a tesztek is jó véleményt írtak róla.
Ezzel én is így vagyok, hogy inkább egy 1,5-ös kocka Ladára vágyom vagy a szívem csücske egy 4 kereklámpás 1,5-ös(2103, 2106). De jelenleg is egy jó egészségnek örvendő 1.2-es Lada(FÁCÁNKOBRA) van a seggem alatt. Tény, hogy valóban igazi Zsiguli feelingje a Samara előtti verzióknak van, de azért azt ne felejtsük el, hogy a Samarába a Porsche mérnökei is belenyúltak egy picit.
A hátsó kerekes hajtást szinte semmiért nem adnám, de az is Lada alatt legyen! Jöhetnek nekem a Bmw-vel, majd ha annyiból kijön a javítása és a fenntartása mint a Ladáknak majd akkor azt mondom, hogy ok a Bmw a csúcs. De ha az árat is nézzük akkor sokkalta inkább egy kiváló állapotú Lada. Viszont vannak újabban olyan Ladák is amiknek az árai jöval meghaladják az 1 milkót. Viszont az gyári állapot.
Az enyém is hasonlóan néz ki csak az esőben, hóban, sárban, viharban közlekedik és azért látszódik rajta a folyamatos nem kimélt használat( de nincs elhanyagolva).
http://www.hasznaltauto.hu/auto/lada/1200/lada_1200_s_21013_1.827_km-4481609
Vagy egy másik gyöngyszem:
http://www.hasznaltauto.hu/auto/lada/1200/lada_1200_2101_veteran._ot._eredeti_alkatresz-4290747
Na ezek még legalább 15 évet mennek szinte hibamentesen, főleg az előbbi a betonkemény GARANTÁLT 1827 km-jével!
szerintem azért van különbség Szamár és nyugati kocsi között.nekem egy 2008-as Fusionom van általában ha megyek a kocsival akkor 4-5 száz kilométereket megyek egyfolytában és ebben nem szokott megfájdulni a derekam még az út végén se,a Szamarammal ha elmentem 30-40 kilométert már majd szét szakadt a hátam.nem mondom,hogy rossz kocsi a Lada,de nem vagyok biztos benne,hogy beválalnám vele a Paks-Esztergom-Paks utat.
pont az a jó a Samarában, hogy a nyugatiakhoz hasonlóan “autóban” érzi magát az ember, erre akart rávilágítani ez a cikk is. nyugodtan fut, jól tartja az egyenest, az úttartása megfelelő, keveset eszik, nem zajong a komfortérzeti határ felett, sztrádán békésen tartja a 130-150et, országúton 6 literrel el lehet vele járni…. soroljam még? akkor milyen negatív körülményekről beszélsz? Mellesleg milyen Fordod van?
nekem az első autóm Szamár volt egy 1.3 as benzin-gázos háromajtós.és nagyon jó kis kocsi volt ha most megszorulnék és gyorsan kéne kocsit vennem nincs kizárva,hogy a Szamár mellett döntenék.de csak azért ,hogy Szamaram legyen nem adnám el a Fordomat.elég hosszú utakat teszek meg általában és számít az is,hogy milyen körülmények között teszem meg az utat.
Jó cikk.Csodáltam volna,ha kimarad a titkos tippből a Csacsi.Egyszerű,megbízható autó,olcsó vételár és fenntertási költség.Én akkor szoktam egy ilyen vásárlásán gondolkodni,amikor egy apró hiba javítása a mostani autómnál üti a 100ezret.Volt nekem is Ladám,jó is volt.A presztízs meg olyan dolog,hogy ma már a kutyát sem érdekli,hogy milyen autója van az embernek,hacsak nem valami extrém különleges,senki nem nézi meg,senkit nem érdekel már.