Ne félj tőle, nem olyan rossz, mint a híre!

A Suzukit nem csak azért szerethetjük, mert esztergomi gyártásával "a mi autónk", hanem azért is, mert kedvező ára miatt nagyon sok fogyott belőle. Legalábbis 1993-tól a gazdasági válságig, tehát épp 2008 végéig, meg persze 2015 óta ismét. Utóbbi évszám a válságból való kikecmergés kezdete és persze az aktuális, első ízben esztergomi gyártású Vitara megjelenési éve is. Az 1991-ben alapított Magyar Suzuki kapcsán mérföldkő természetesen a Swift 1993-as gyártáskezdete, de legalább ennyire mérföldkő volt 2005 is, amikor az első Global, köznyelvi nevén bakancs Swift megjelent. 2008-ban már a hajszálnyit frissített készült belőle, így 2008 márciusi tesztautónk is ilyen, már módosított lökhárítós.
A típus népszerűségéből adódóan bőséggel volt már használttesztünk, és be kell valljam, ennél a szériánál frissebb használttal még nem volt dolgunk, hiszen ez volt az utolsó "népautó" Swift. Ami miatt kihagyhatatlannak tartottam ezt az autót, az váltója és futása. Előbbi ugyanis az 1,3-as, változó szelepvezérlésű, így igencsak élénk, 92 lóerős motorhoz opcióként adott 5 fokozatú robotizált, utóbbi pedig éves átlagban 5 ezer kilométer alatti. És a Swiftben az a szenzációs, hogy lehet ilyeneket találni, hazai első forgalomba helyezéssel, követhető múlttal és szerviztörténettel. Ezt az autót közel 2 évvel ezelőtt találtuk az egyik unokatestvéremmel a Használtautón, vidéken, tehát kellett érte autózni, de mivel múltja a KEKKH-s rendszámlekérdezés szerint is klappolt a hirdetésében leírtakkal, simán elindultunk érte Bélapátfalvára, ahol a lehető legjobb eladó fogadott, olyan, aki a 7 éves autón a kora miatt cserélt például gumikat, s nem rettent meg a szervizes átvizsgálástól sem, amit némi autózással, Egerben tudtunk megejteni. Utána pedig természetesen meg is vettük az akkor 44 ezer kilométeres, full felszereltségű Swiftet, ami ékes példája annak, hogy lehet itthon is jó autót találni.
A robotváltótól szinte mindenki óvva intett, de úgy voltam vele: érdemes megnézni egy nem egész 50 ezer kilométert futott példányt, ha az 1,5 literes benzineshez társított 4 fokozatú bolygóműves automatával csak több mint kétszeres futású, nem ennyire szép példányokat kínálnak. Igen, ez alapvetően egy manuális váltó, elektrohidraulikus vezérléssel és számítógépes irányítással. Viszont az ilyen, kvázi primitív és ósdi rendszerek között az egyik legjobb. A korai Opel Easytronic váltókat, pláne a robotizált smartokat magasan veri. A kollégák mind kíváncsiak voltak rá, s ők is meglepődtek: ez egészen vállalható. Van alapjárati kúszás előre és hátrafelé is, így parkoláskor nem kell bakkecskézni. Ha lámpánál állunk a féken, akkor az elektronika üresbe kapcsol, olyankor meglepően rezzenéstelen a négyhengeres motor alapjárata. A féket felengedve, terheléssel hajszálnyit beesik a fordulatszám, de ez talán csak jó pont: késztet arra, hogy nyomjuk a féket, ne égessük a kuplungot, amit emelkedőn természetesen gond nélkül el lehet füstölni. A rossz sofőrtől ez az autó sem tudja megvédeni magát, de itt úgy néz ki, nem találkozott ilyennel. Van Eco mód, ami szerintem nagyjából a normál vezetéshez passzoló (a vásárlás óta abban van az autó, nem kell minden elindulásnál benyomni). Sík úton így már 50 km/óránál is behúzza az ötödiket, de alá lassulva hamar visszavált negyedikbe. A hamar persze idézőjeles, nem egy villámkezű a szerkezet, de arra tökéletes, hogy megkímélje a sofőrt a kuplungolástól és a váltástól. Közben a fogyasztási többlet gyakorlatilag nincs, kézi és robotváltóval is 6,2 l/100 km a vegyes fogyasztási érték, ami a gyakorlatban is gond nélkül hozható, a kizárólag városban és rövid távokon használt autó hosszútávú átlaga 7,5 l/100 km, de országúton simán lehet vele 5-6 literes értékkel is autózni.
Ahogyan a többi 1,3-as Swifttel, ezzel sem gond az autópályázás, a viszonylag magas fordulatszám miatt 130-nál persze a mai modellekhez mérten már kicsit hangos, de annak például, aki egy korábbi Swiftből ül át, ez űrhajó. Már csak helykínálatával is, hiszen 180 centis átlagtermetű sofőr mögé a hasonló dimenziójú utas úgy tud beülni, hogy térde nem ér az első háttámlába és még fejtere is van. A GS verzió ráadásul még rátesz egy lapáttal a 10 esztendős autó "modernségére". Míg az összes többi, szerényebb ellátmányú Swiftbe csak frontlégzsákok kerültek, ehhez (már 2005-ben is) alapáron járt az oldalsó és a függönylégzsák, de még az automata klíma, a kormányról vezérelhető, MP3 és WMA olvasós CD-rádió, valamint a kulcs nélküli nyitás-indítás is. Meg persze sok egyéb mellett az alufelni és a fűthető első ülés is, igaz, utóbbiak 20 évvel korábban is szerepelhettek volna.
A vicc egyébként az, hogy a hirdetésben nem is GS-ként szerepelt az autó, hanem GC AC-ként, így a jó ellátmány meglepetés volt, unokatestvéremet mondjuk annyira nem hatotta meg, ő egy 1997-es Swift GL-ből átülve még az elektromos ablaknak is örült. Az utólagos kihangosító működését most mutattam meg neki, mentségére szóljon, hogy az autót ők még a korábbi tulajdonosnál is kevesebbet használták: kőkemény 4 ezer kilométer ment eddig bele, a tavalyi októberi olajcsere óta pedig kb. 1500 kilométer. Hogy ennyire érdemes-e autót venni, az szerintem mindenkinek a saját preferenciája, ha 3 gyereket kell iskolába/óvodába hordani, ahogyan esetükben is, akkor nyilván igen. Az pedig már egy másik történet, hogy miért kell egy ennyire jó autót nem egész 2 év után eladni, van olyan, hogy ezt dobja az élet, annak ellenére, hogy az elmúlt 2 évben sem igényelt semmi egyebet a szezonális abroncscseréken és az évenkénti olajcserén túl. Én meg legalább mentem vele egy kört, mielőtt készítettünk róla egy fotósort a cikkhez, meg persze az aktuális hirdetéshez, ami persze már nincs fent a Használtautón, hiszen az ilyen jó példányok hamar elkelnek, ez a Swift is "eladta magát". Keresni persze érdemes, időnként találni is hasonlót, ám egy baja van, ami az eladónak persze előny: a Swiftek értéktartása igen erős, a 10 éves példányok is újkori áruk negyede fölött mennek (az ilyen robotváltósok korrekt állapotban 1,5-1,6 millió forint körül mennek), futásteljesítményük is alig húzza le az árukat, így aztán tényleg ajánlott hasonló, megkíméltre vadászni.